Már nagyon régóta készültem ezt a kedvenc fánkomat megsütni, amit ha jól számolom kb 30 éve nem ettem. Hogy miért? Utoljára még a mama sütötte nekünk, le is írtam a receptjét - ezt csináltam meg most -, viszont soha nem került rá sor, hogy megsüssem és valahogy mások sem kedveskedtek ezzel soha.
Hogy a kérdésre válaszoljak, ez a forgácsfánk nem annyira csörgős :)
A hozzávalók:
- 4 tojássárgája
- 1 evőkanál rum (nekem most finom házi szilvapálinka volt itthon)
- 2 dl tejföl
- 10 dkg cukor
- kb 45 dkg liszt
- 0,5 cs. sütőpor (gondolom ha ezt elhagynánk, akkor lenne inkább ropogós)
- csipet só
- a sütéshez bőven olaj
A hozzávalókat összegyúrjuk, hogy "a tészta reszelni való legyen" - bármit is jelentsen ez, a mama anno ezt diktálta. Ezt arra fordítottam magamban, hogy jó kis masszív kemény tésztának kell lennie.
A simára kidolgozott tésztát "késhát vékonyra", vagyis jó alaposan kinyújtjuk és derelyevágóval tenyérnyi darabokra vágjuk. Na én itt követtem el a hibákat: se nem lett késhát vékony - illetve kicsit vastagabb késé, és valami rövidzárlat miatt nekem a tenyérnyi teljes kézfejnyi lett, ami azt jelenti, hogy a normál méret kétszerese.
Aztán innen már teljesen elszabadult a dolog: én vágtam egy csíkot a közepén, amin áthúztam a tészta egyik végét, annak ellenére, hogy a receptben ez áll szó szerint: "minden darabba ugyancsak derelyevágóval hosszában két vágást csinálunk, a két nyíláson a két szélét áthúzzuk." Mondjuk ebben még most sem vagyok biztos, hogy hogyan kellett volna, de legközelebb újra megpróbálom.
A vége már egyszerű volt: forró zsírban világosra sütjük és vaníliás cukorral kevert porcukorral bőven meghintjük. Természetesen finom házi baracklekvárral tálaljuk és jóízűen megesszük. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése