A múlt héten, mint annyi más háziasszony az ünnepre készülve, maxra járattam a sütőt: készült finom kenyérke (igaz, még mindig nem olyan szép, amilyet szeretnék, ráadásul még a Pataki tálhoz is hozzáért a teteje, de az íze igazán kiváló), sajtos háromszög Gabriella receptje alapján és diós tekercs. Mondjuk a diós tekercset biztos, hogy senki fel nem ismerné - még én sem, ha nem én csinálom - mert annyira szörnyű lett. De mivel nagyon-nagyon finom, így sértődötten, oda sem nézve, de legyűrtük.
A következő kenyérsütéskor márr jobban figyeltem, és inkább előbb levettem a tál tetejét kivédendő az újabb hozzáragadást, viszont sajnos nem lett olyan habos, könnyű, mint szerettem volna.
A kertből szedtem fel néhány csicsókát, és sütöttem egy tál pogácsát - most jobban vigyáztam a sózással, mert a tavalyi próbálkozásnál kicsit elsóztam, most viszont kevesebbet tettem bele, de ízesítettem pici szerecsendióval is - nagyon különleges lett tőle.
A Facebook-on a kenyeres csoportban sokan megsütötték Limara turbó kiflijét és én is kedvet kaptam hozzá. Mivel a Pisti nem szereti a csokis dolgokat - ez így leírva elég furcsa, mert egyébként nagyon szereti a csokit - ezért én a felét fahéjasan, a másik felét szilvalekvárral csináltam.
Nagyon finom lett, habár nekünk soha nem elég a lekvár, ami egy sütibe belekerül. Pedig ebbe finom tavalyi házi szilvalekvár került, amit direkt csak celofánnal fedtem be, hogy kicsit keményebb legyen. Ha legközelebb sütöm, igyekszem még több tölteléket tenni bele - már ha sikerül.
A legutóbbi kenyérnél kipróbáltam a sütőzacskót, ami nem lett volna rossz, ha éppen nem megyünk el a Buddy-val sétálni :-). Én valahogy úgy számoltam, mint amikor a Patakiban sül a kenyér, de a zacskóban elég lett volna egy kicsit kevesebb idő. Még szerencse, hogy időben hazaértünk: most nem panaszkodhatott a Pisti, hogy túl világos a kenyér !
A túrós-szilvás pitét így még soha nem csináltam - valahogy ez az összeállítás soha nem jutott eszembe. Az eredeti recept, amit nagyon régen egy kolléganőmtől kaptam, csak szilvával van - fel is tettem a Nosaltyra is. Mivel a tészta nagyon egyszerű, és nagyon finom, sokszor csináltam már túróval is - természetesen mazsolával -, illetve barackdarabokat szoktam belekeverni. Ez is megtalálható a Nosaltyn a receptjeim között - ott éppen egy kis körtét is tettem hozzá.
Most is szilvásat akartam sütni - muszáj kicsit fogyasztani a mélyhűtőből, még így is maradt néhány zacskó - amikor "megtaláltam" egy fél kiló túrót is. A tésztára ráterítettem a tojással, cukorral, van.cukorral és vanília pudinggal elkevert túrót, majd kiraktam a félbevágott szilvákkal (a vágott felükkel lefele), megszórtam fahéjas cukorral, majd a tetejére egy nagy tejföl - elkeverve 2 ek liszttel és 2 tojással - került. 180 C-on szép pirosra sütöttem. Isteni finom lett !
Mostanában kicsit hanyagoltam a kertet, de azért szépen fejlődik minden :-).
A szülinapomra kapott rododendronok csodás virágpompában:
Végezetül egy kép a Buddy-ról, itt 3 és fél hónapos:
