Hamarosan itt az advent és idén kedvet kaptam a mézeskalács koszorú készítéshez. Néhány évvel ezelőtt lelkesen gyártottam az adventi asztaldíszeket - volt közöttük egész szép is :-). Most viszont arra gondoltam, hogy kipróbálom a mézeskalácsból készült koszorút.
Nálunk gyerekkoromban valahogy nem volt divatja - a Mama nem sütött mézeskalácsot, inkább különböző tepsis mézeseket. Aztán később nagy kedvencünk lett a mézes-krémes, amihez eleinte magam sütöttem a lapot is - egészen addig, amíg el nem lustultam és inkább vettem a lapokat :-). (Tényleg, kéne megint sütni, olyan régen ettünk !)
Ahhoz képest, hogy soha életemben nem sütöttem mézeskalácsot (enni is csak keveset) elég nagy bevállalásnak tűnt - mondjuk az eredményen is látszik, hogy nagyon-nagyon kezdő vagyok, de azért szeretjük.
A tészta nagyon finom frissen is, így érdemesnek tartom arra, hogy esetleg ha jövőre is nekiállok, akkor ugyanebből próbáljak valamit összehozni.
Elkészítése:
- 22 dkg méz, amit 15 dkg margarinnal összemelegítek, majd hagyom kicsit hűlni.
- 25 dkg porcukrot, 3 tojást, 1 lapos tk szódabikarbónát és egy mézeskalács fűszerkeveréket összekeverek, majd a kihűlt vajas mézzel is elkeverem
- 75 dkg lisztet hozzákeverek - lágy masszát kell kapni, amit letakarok és legalább 24 órát állni hagyom. Most egy kicsit többet is pihent a spejzban, de nem ártott neki.
- Kinyújtás előtt a tésztát alaposan át kell gyúrni, dolgozni, hogy sima legyen, mert különben hólyagocskák lesznek rajta sütés után. Lisztezett deszkán a koszorúnak valót kicsit vastagabbra nyújtom (kb 6 mm) és kivágom. Most a kerek tortaformát vágtam körbe és a müzlis tál lett belseje, de legközelebb a belső karikához kisebb formát fogok választani, hogy vastagabb legyen a koszorú. A másik "koszorú" szív alakú lett - a tortaformát vágtam körbe. Mielőtt megsütöttem volna kivágtam a mécsesek helyét is és a gyertya nélküli mécsestartókat betettem a lyukakba, hogy ne süljenek össze és ne kelljen farigcsálni.
- A megmaradt tésztát összegyúrtam és kb 2-3 mm-esre nyújtottam, majd különböző kis formákat vágtam ki belőle
- 170 C-on sütöttem őket - a vastagabbakat 10 percig, a figurákat 8 percig.
- A díszítéshez 1 tojásfehérjét összekevertem 20 dkg porcukorral és egy pici citromlével. Először a fehérjét kevertem ki - nem kell felverni, csak alaposan kikavarni - majd apránként hozzászitáltam a porcukrot és a végén hozzáadtam a citromlevet. Addig kell keverni és adagolni a cukrot, amíg a krém nem esik le a habverőről. Akkor egy zacskóba töltöttem, amit szorosan begumiztam és megpróbáltam egy pici lyukat vágni a zacskóra. (ez mondjuk lehetett volna kisebb is, akkor talán szebb lett volna a rajzolat, de elsőre ennek is örültem.)
Ha jövőre is lesz bátorságom hozzáfogni, akkor megpróbálom szinezni is az írókát, de most örültem, hogy egyáltalán sikerült. Ja és be kell szereznem egy szívecske formát is !
A Pisti hozott nem egy csomó jópofa formát a régiek mellé - bárányt (ami szerintünk kutya), angyalkát és hópihét, de a szivecske kimaradt. Viszont kaptam helyette linzerkiszúrót, így gyorsan azt is ki kellett próbálnom. Igazán nem vagyunk nagyon oda a linzerért - inkább isler pártiak vagyunk - viszont most sütöttem egy hatalmas adagot: vagy nagyon megszeretjük, vagy soha többet nem kell sütnöm :-)
A tésztához elmorzsoltam 50 dkg lisztet 10 dkg zsírral és 15 dkg margarinnal, majd tettem hozzá 20 dkg cukrot, 2 vaníliás cukrot, 1 sütőport, 1 egész tojást és 2 sárgáját, egy citrom reszelt héját, és mivel nem akart összeállni, még egy nagy kanál tejfölt. Majd folpackba csomagoltam és 1 órára betettem a hűtőbe.
Erősen lisztezett deszkán kinyújtottam, majd kis csillagokat szaggattam belőle, amiket zsírpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Fele "telibe", fele lyukas - nagyjából, mert egy idő után már nem számoltam.
A lyukas csillagocskák egy részét belemártottam egy kicsit felvert tojásfehérjébe majd kevés fahéjjal elkevert porcukorba és úgy sütöttem meg - emlékszem, a Mama a megmaradt pitetésztát hasznosította mindig így, pici karikákat szaggatva a maradék tésztából - sokszor nagyobb sikere volt, mint az eredeti süteménynek. :-)
180 C-on 12-15 perc alatt készre sültek, majd a kihűlt aljakat megkentem egy kevés (házi) baracklekvárral és ráültettem a lyukas tetőket.
És hogy ne csak a sütikről legyen szó: nagyon boldog vagyok, mert a két éve, általunk ültetett kis naspolya fa idén már termett - nagy-nagy örömömre. Persze még nem lekvárt nem lehet belőle főzni, de ahhoz képest, hogy milyen fiatal fácska, igazán sok gyümölcs volt rajta - amit mind meg is ettem ! :-)
