Töltött bivalyhátszín hentes módra

A recept egy Lakáskultúrából lett kimásolva ezer évvel ezelőtt. A bivalyhátszín a mélyhűtőben pihent. Minden adva volt egy isteni ebédhez.

  

Hozzávalók:

- 1 kg hátszín (eredetileg marha, az enyém bivaly volt)

- 15 dkg szeletelt szalámi (eredetileg 8 szelet gépsonka)

- 15 dkg ementáli sajt

- 15 dkg szeletelt bacon

- 2 ek olaj

- 2 ek piros arany

- kevés bors

- 2-3 szál zellerzöld

- 2 fej hagyma

- 2 dl vörösbor

A hátszínt megmostam, megtörölgettem és hosszában felvágtam úgy, hogy az alja egyben maradjon. Minden rést megkentem piros arannyal, megszórtam frissen őrölt borssal, tettem bele szalámit (sonka éppen nem volt itthon) és sajtot, majd összefogtam és egy zsineggel összekötöztem. Arra kell figyelni, hogy a töltelék lehetőleg ne lógjon ki a hús közül. Sózni nem szükséges, mert a piros arany elég sós.

A jénaiba kevés olajat öntöttem, belehelyeztem a húst, amit keresztben befedtem a szeletelt szalonnával. Mellé kerültek a megtisztított, négybe vágott hagymák és a zellerzöld, felöntöttem a borral, letakartam és 200 fokon kb 45 percig sütöttem. 

Amíg sűlt a hús előkészítettem a mártáshoz a 6 db közepes méretű ecetes uborkát - nagylyukú reszelőn lereszeltem.
Amikor elkészült a hús kivettem a levéből, félretettem és melegen tartottam.

A pecsenyelevet leszűrtem és egy kis edényben forralni kezdtem, majd belekevertem a lereszelt uborkát, 1 ek mustárt. 2 dl tejszínben elkevertem 1 ek étkezési keményítőt és ezzel besűrítettem a mártást. Nagyon pici sóval, borssal még fűszereztem.

Tálalás előtt a zsineget eltávolítottam a húsról és most krumplipürével ettük, de akár rizzsel is finom lehet. A vörösbor jól illik hozzá 😋

Szerintem így szalámival is nagyon finom, régebben sonkával csináltam, úgy is szerettük. A bivaly pedig továbbra is kedvencünk marad!

Egy kis őszi vegyes

Néhány (illetve jó sok) dologgal elmaradtam az elmúlt hónapokban, ami közül legalább néhány fontosabbat szeretnék megörökíteni az utókornak. 😃

A legnagyobb munka természetesen ismét a Pistihez fűződik: a konyha burkolása. 

Már jó ideje szerettük volna véglegesen megoldani a konyha ablakfelöli falának a burkolását, de soha nem találtunk megfelelő anyagot. Aztán a Pisti gondolt egyet és kirándult a Neusiedler am See-nél lévő OBI-hoz. És láss csodát, ott rögtön talált egy olyan kőburkolatot, amibe beleszerettünk.

Nyugodtan mondhatom, hogy szerettünk, mert amikor együtt visszamentünk nálam is első látásra szerelem volt. Rögtön megvettük és a Pisti azonnal nekiállt a felragasztásnak.

Szokásunkhoz híven nekem csak minimális segédmunka jutott, a munkák oroszlánrészét a Pisti csinálta és szerintem csodálatos lett!

A fényviszonyoktól függően mindig kicsit más színűnek néz ki, eredetileg beige quarzit kövek.

Nem volt olcsó, de így, hogy a Pisti egyedül meg tudta csinálni, a munka díjat megspóroltuk. A végeredmény pedig annyira tetszik, hogy azóta is mindig megcsodálom, ahányszor csak belépek a konyhába.

A másik nagy változás egy picit kapcsolódik az ausztriai vásárláshoz. 

Mióta ideköltöztünk a határra sokszor eszünkbe jutott, hogy jó lenne, ha legalább annyira tudnánk németül, mint oroszul, de eddig soha nem okozott problémát: az angollal (és a magyarral) elég jól elboldogultunk. Most viszont volt egy kis vitánk a pénztárossal, ami tényleg csak a hiányzó jószándékán múlt, hogy probléma lett: 4 dobozzal többet ütött be, mint amennyit vettünk. Persze próbáltam neki angolul magyarázni, de mivel látta, hogy magyarok vagyunk és nem németül beszéltünk egyszerűen hülyének próbált nézni és csak hosszú szenvedés után volt hajlandó a helyes tételt elszámolni. 

Ez az incidens aztán végképp eldöntötte a kérdést: muszáj legalább alapszintig megtanulni németül.

Szerencsére ismerünk egy idősebb német tanárt a faluban, akinél rögtön belevágtam az intenzív tanulásba: minden nap egy óra német. Plusz az itthoni tanulás. 

Ezek alapján azt hiszem érthető, hogy nem sok időm maradt a blogírásra! 😂

És ha ez még nem lenne elég: október közepétől újra elkezdtük a testmozgást ( ha a kerti munka nem fárasztana ki megfelelően 😌 )

Igyekszünk sűrűn járni és ha ott vagyunk, akkor alaposan megdolgozni magunkat. A Pistin persze már látszik az eredmény! (Alig vagyok irigy!) 

Bizonyítékként, hogy azért én is hajtok! 😊

 Szerencsére a déli időszakban járunk, amikor nincs tömeg a teremben! 😂

Voltunk szomszédolni is: Dixit nevű társasjátékot játszottunk. Egyik játékot sem mi nyertük, de jól szórakoztunk.

Persze nem maradtunk éhesek sem: én most sütöttem először a napraforgót (sajttal és sonkával töltve) és nagyon finom lett. A sok édes sütivel felváltva falatoztuk.

És a végére a "gyerekek": 

Cicero már több mint egy éve velünk van és azt hiszem, hogy jól érzi magát ❤