Hogy is volt a karácsonyi készülődés ?

Rengeteget tettünk-vettünk karácsony előtt - futottuk a kötelező köröket a nagytakarítással, nagy-bevásárlással, nem is volt időm akkor leírni a dolgokat, de most pótolom egy kicsit.

Még az ünnepek előtt a Pisti a házban is befejezte az utolsó simításokat: a régi zuhanyfülke falai már nagyon rossz állapotban voltak: levakarhatatlanul vízkövesek és az ajtórész egy kicsit meg is volt repedve. Akkor még azt gondoltuk, hogy a legnehezebb feladat új üveget/plasztikot találni a régi helyére, de az néhány órás aktív piackutatással sikerült - jópofa csíkos poli-valamit vettünk, méretre is vágattuk. A terv az volt, hogy a régen már szétszedett és lecserélt régi, ugyanilyen zuhanykabin alkatrészeit felhasználva újítjuk fel.
A szétszerelés után könnyebben tudtam hozzáférni, és akár enyhe mérgezés árán is igyekeztem teljesen vízkőteleníteni a csempéket.
A kabin felújítása - persze ez klassz gondolat volt, de megcsinálni egy "picit" nehezebb volt : az alkatrészek össze voltak úgy építve, hogyha szétszedtük, már nem lehetett ugyanúgy visszarakni.
Néhány óra küzdelem után volt egy mélypont, amikor azt gondoltuk, hogy akkor ez most nem jött össze: így marad minden szétszedve és majd megrendeljük egy szakembertől az új zuhanyfülkét.
Aztán szerencsére ismét nekiálltunk: a Pisti összerakta az oldalfalat és sikerült úgy odaaplikálni, hogy ott is maradjon.
Utána jöttek az ajtók. A régi "üveg" kiszedése sem volt egyszerű, elment vele néhány óra, mire sikerült teljesen megtisztítani, a lapok berakásánál pedig  azon is izgultunk, hogy bekerüljenek a helyükre, de legfőképp, hogy a feszítéstől nehogy elrepedjenek. De szerencsére sikerült, és már csak vissza kellett tenni a helyére és kész ! :-D

A másik nagy munka, amit a Pisti még befejezett, az a nappaliban lévő karnisok befedése. Már 1-2 hónappal ezelőtt az egész földszinten fölrakta a dekorcsíkokat, igazán szépen sikerült. A hiányérzetet már csak a nappali karnisai jelentették - így egy kicsit elütött a fa színű karnis a mellette futó szegélytől.

Sok létrára mászás, mérés és vágás következett.

Aztán a fáradságos munkának meglett az eredménye: most már tényleg gyönyörű lett a nappali !

Az ünnepi menü kicsit eltért a szokásostól, mivel most kimaradt a halászlé és a rántott hal. Viszont a mákos és diós bejgli nem maradt ki !
Hosszú évek óta most először nem idegeskedtem azon, hogy milyen lesz - úgyis tudtam, hogy meg fog repedni. És persze tényleg megrepedt, de nem annyira, hogy  zavaró lett volna, viszont nagyon-nagyon finom lett.

Hozzávalók a tésztához:
1 kg liszt (fele sima, fele grízes)
25 dkg margarin
10 dkg házi zsír
3 dkg élesztő
4 db tojássárgája
6 dkg cukor
picike só
fahéj
citromhéj
3 dl tej
2 dl tejföl
(legközelebb megpróbálom, és adok hozzá egy pici rumot is)
+ 1 db tojás a kenéshez

A tésztához a lisztet elmorzsolom a zsiradékokkal, közben felfuttatom az élesztőt cukros langyos tejben. Az összes hozzávalót összegyúrom - vigyáztam arra, hogy ne legyen nagyon lágy a tészta, mindig csak kicsit adagoltam hozzá a tejfölt és a maradék tejet. Így egy aránylag keményebb tésztát kaptam, amit egy éjszakára beraktam a hűtőbe - ott szépen addig dagadt, amíg a zacskó, amibe raktam, engedte.

Másnap reggel megfőztem a mákos és diós töltelékeket.
A mennyiségek nagyjából egyformák voltak:
40 dkg mák és dió
mindegyikhez 15-20 dkg cukor, 1 citrom lereszelt héja és leve, 1 kk fahéj, 10 dkg mazsola és tej vagy víz.
A folyadékot óvatosan, részleteiben tettem hozzá, mert nem akartam, hogy nagyon folyékony legyen: a dióhoz kicsit kevesebb kb 1-1,5 dl, míg a mákhoz picit több, kb 2-2,5 dl kellett. Amikor felfőtt, akkor belekevertem még 3-3 evőkanál sárgabarack lekvárt, és mivel a kóstolás szerint (nagyon fontos :-) ) a mák még igényelte, abba 1,5 evőkanál mézet. Hagytam őket kihűlni.
A hűtőből kivett tésztát 4 részre osztottam, ebből hármat négyszögletesre nyújtottam (ezekből lettek a rudak), egyet pedig oválisra (patkóforma miatt).
A töltelékeket  egyenletesen rákentem a lapokra úgy, hogy 3 oldalon kb 1,5 cm maradt ki, a felső résznél pedig kb 5 cm. Szépen felcsavartam és zsírpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket. Egy tojássárgájával megkentem a tetejüket és hűvösön kb fél órát hagytam pihenni. Utána megkentem a tojásfehérjével is, és újra pihentek.
A sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 180 fokra. Mielőtt a sütőbe tettem volna, minden rudat hústűvel megszurkáltam - úgy, hogy végigérjen a rúdon, nem csak a tetejét. Nekem kb 1 óra kellett, hogy szépen megsüljenek.
A diós patkó is nagyon szép lett, csak icipici repedések voltak rajta - persze elfelejtettem külön lefényképezni.

Körte körte hátán

Olyan nagyon örültünk és úgy vigyáztuk, amikor mind a négy körtefánkon szépen növekedtek a kis körtécskék ! A szüretelést is nagy örömmel és odafigyeléssel végeztük, szépen sorakoztak a polcokon a még zöld, de gyönyörű körték. Azt persze nem sikerült kiderítenünk, hogy milyen fajta, de ránézésre egyforma - és ahogy érett, finom és sárgás színű. A neten a képeket nézegetve Hardenport-ra tippelek.
Persze lehet, hogy még zöldebben kellett volna leszedni, de valószínűleg az volt a probléma, hogy nem volt elég hideg a garázsban, így elég gyorsan elkezdett beérni. Eleinte mindenkinek adtam ajándékba kóstolót, meg persze mi is bőven kóstolgattuk, de egyszer csak beütött a baj: villám gyorsan elkezdett érni és sajnos romlani az egész :-(.
Így következett a menteni a menthetőt ! Sajnos rengeteg került így is kidobásra - a szívünk szakadt meg. Mondanom sem kell, hogy alaposan tanulmányoztuk a cefrekészítéshez szükséges hozzávalókat és tennivalókat, szóval ilyen jövőre nem történhet újra, mert még időben fogunk lépni, és remélhetőleg finom körtepálinka lesz belőle.
De ez még csak a jövő és a tervek.

Idén először az összes üres üvegemet (ami sajnos nem volt valami sok) megtöltöttem körtebefőttel - szépek lettek és finomak is (a legkisebb üveget már lecsekkoltuk :-) ).

Aztán egy "kisebb mennyiséggel" próbálkoztam körtesajt készítésével. Igaz, hogy eddig csak birsalmából készítettem évekkel ezelőtt, de találtam olyan leírást, ahol ugyanazzal a módszerrel más gyümölcsökből is főztek sajtot. Elsőre négy tányérnyi lett, ami lassan-lassan úgy tűnt, hogy szikkad, de amikor ki akartam borítani, nem nagyon sikerült. Egy kis "rásegítéssel" végülis kikerültek a tányérból és most celofánon pihennek.

Azt még nem mondhatom, hogy nagyon keményednének, de bízom benne, hogy előbb-utóbb fordíthatók lesznek.
Bár a sajtkészítést nagy jóindulattal is csak fél sikernek lehet tekinteni, de további körtementésre volt szükség, így még egy nagy adagot főztem. Az első alkalommal még méregettem (1,3 kg péphez tettem 25 dkg cukrot és fél citrom levét), de most kóstolással lőttem csak be. Megmostam a körtéket és nagyjából a magokat is kiszedtem, nagyon kevés vizet aláöntve inkább csak a saját levében alaposan megfőztem, paradicsom passzírozón átpasszíroztam, majd tettem hozzá kevés - kevesebb mint egy kiló - cukrot (nagyon finom édes volt a körte magában is) és belecsavartam másfél citrom levét. Ezt a pépet - jó sok volt, a nagy piros befőző fazekam kb. félig volt - több mint 2 órán keresztül főztem. Persze sűrűn kevergettem. Az utolsó órában már nagyon köpködött de szépen sűrűsödött is. Hogy eléggé-e, azt nem tudom megmondani, mert néhány napja még mindig a tányérokban pihennek.

Nem tudom, mennyi idő kell nekik, de úgy döntöttem, hogy nem fog ki rajtam : időnk van bőven, csak türelemmel kell bírnom, hogy ne öntsem össze az egészet, és rakjam őket üvegekbe átnevezve lekvárnak.

Téli szelek

Elszaladt ez a hónap is, és sajnos magával vitte a jó időt is.
Igyekeztünk a kertben mindent rendbe tenni, mielőtt tényleg bejönne az igazi rossz idő: a kivágott fákhoz szereztünk egy kalodát, amit a Pisti egyik nap lefestett (gyorsan száradt, mert akkor is olyan nagy szél volt, hogy majd' elvitte), másnap pedig szépen belerakosgattuk és letakartuk ponyvával. Az aprófa külön került egy kisebb tárolóba, illetve maradt még néhány hatalmas tönk, amik persze csupa göcsört, így abban maradtunk, hogy azok egészben vészelik át a telet, aztán ha majd szükség lesz rá, akkor valahogy széttrancsírozzuk/a Pisti. Olyan sok lett a fa, hogy akár évekig is főzőcskézhetünk belőle a még nem létező kerti grillünkön vagy bográcsunkon - jövőre biztos kipróbáljuk, legalább egy szalonnasütés erejéig, hogy hol is lenne a kertben a legjobb hely a tűzrakáshoz.

Persze a kert többi részét is folyamatosan karban kell tartani - már feladtuk a számolást, hogy hány zsák lombot szedtünk össze a kertből, de hogy nagyon sok az, biztos ! Viszont most ilyen lett a hátsó kert :

Az utolsó terméseket is kiszedtük a földből: néhány kisebb kelkáposzta maradt még, és a Pisti felszedte a céklát is - másfél vödörnyi lett.

Aztán a további feldolgozás már rám várt. Hagyományosan csináltam, ahogy régen csinálták, viszont mivel tormám nincsen - jövőre egy-két tővel ültetni kell azt is, mert már sokszor hiányzott -, csak egyszerűen fűszereztem a felöntőlevet cukorral, sóval és ecettel. A héjában főtt céklát megpucoltam, az aprókat külön üvegbe tettem egészben, a többit szépen felkarikázva raktam üvegekbe, a tetejére kevés köménymag és na-benzoát került. Az üvegből kimaradtakat műanyag edénybe tettem és ahhoz egy pici ecetes tormát is kevertem - ezt fogjuk először kóstolni. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen lett, mert megfőzve nagyon-nagyon finom volt !

Vasárnap bevásárlónapot tartottunk: nagy meglepetésemre kaptunk nagyon szép zsírszalonnát, aminek nem tudtunk ellenállni, és vettem több mint 3 kilót. Itthon rögtön neki is álltam kisütni:

Igyekeztem kicsikre és egyformákra vágni, és sűrűn kevergetni. (sajnos így is megkapta egy kicsit az alját - legközelebb az elején még jobban kell figyelni !).
A vége fele óvatosan egy pici tejet is tettem hozzá - állítólag ettől lesz szép piros. Ezt nem tudom biztosan, de így tanultam, így csinálom, és elég szépen alakult.

Amikor kimertem, a töpörtyűket is óvatosan kinyomogattam, hogy ne maradjanak nagyon zsírosak. Az eredmény kb 2,5 liter házizsír és egy nagy tál finom töpörtyű lett !

Novemberi tavasz

Nem is emlékszem hasonlóra, hogy október végén még rövid ujjúban lehet tenni venni a szabadban - a napon kifejezetten meleg van.
Múlt hétfőn nem is tudtunk neki ellenállni, szinte már korán reggel kisütött a nap, így elhatároztuk, hogy fürdőben a helyünk. El is mentünk Sárvárra, és olyan kellemesen éreztük magunkat, hogy kb. 5 órát töltöttünk a fürdőben, a napon, ami azt eredményezte, hogy úgy lesültünk, mintha nyár lett volna !

Persze azért dolgozgattunk is - a leglátványosabb változást az eredményezte, hogy a Pisti a földszinten az összes helyiségben befejezte a tavaly a festők által elég csúnyán "eldolgozott" fal és mennyezeti találkozásokat. Vettünk a Baumaxban nagyon szép, egyszerű szegőt, amivel a sarkok és élek hibái gyönyörűen eltüntethetőek.
Ilyen volt előtte:

és ilyen lett utána :

Persze evés közben jön meg az étvágy - a nappalinál már kitaláltuk, hogy lehetne egy kicsit komolyabb, mégis csak nappali ! Találtunk egy elég szép, kicsit vastagabb és díszesebb szegőt, amivel szerintem nagyon megváltozott az egész - nekünk tetszik !

Már munka közben is látszott a különbség :

November elsején még mindig olyan csodálatos idő volt, hogy minden mást félretettünk, és elmentünk egy nagyot kirándulni a Lővérekbe. Már elég régen voltunk, így igazán érdekes volt látni a változásokat. Végigjártunk egy csomó helyet, amit régen szerettünk, vagy ahova vágyakoztunk, és legnagyobb örömünkre az lett az eredmény, hogy szép volt minden, de boldogok voltunk, hogy végül a falusi házat találtuk magunknak. Úgy éreztük, hogy ez a hely sokkal jobban megfelel nekünk, mint bármelyik másik - élmény volt hazajönni a csodás tágas kertünkbe és a kényelmes házunkba.

A kertben idén november ellenére nyílnak a tavaszi virágok

Csodás ősz és betakarítás

Mostanában olyan csodálatosan szép idő van, hogy igyekszünk minden percét kiélvezni és minél több időt tölteni a szabadban. Néhány nappal ezelőtt - habár éppen nem volt napsütés, de kellemes volt az idő - elmentünk és "meglátogattuk" a bivalyokat. Örültünk, hogy kint voltak, és ahogy megálltunk fényképezni, legalább olyan érdeklődést mutattak felénk, mint mi feléjük. Először csak messziről néztek meg minket, aztán egészen közel jöttek, és beálltak a csoportképhez.

Itthon, a ház körül, a kertben is olyan gyönyörű minden, hogy legszívesebben percenként kattogtatnám a fényképezőgépet, de aztán hiába szép a fotó, mégis úgy érzem, hogy meg sem közelíti a valóságot ! Az egyik kedvencünk az aranyló páfrányfa a konyhaablak előtt, mellette a vörös pompába öltözött japán juhar.

A hársfa szinte bevilágít a nappali, az emeleti ablakban ablakdíszként gyönyörködtet, de kintről nézve is csodálatos.

Szóval gyönyörű a kert, hogy ne csak a szavaim álljanak itt, néhány bizonyíték:

Persze a kastély parkját sem szoktuk elhanyagolni, a hársfasoron végigmenni igazán pazar !

A sok kirándulás mellett, azért szoktunk dolgozni is :-). Tegnap felszedtük a répát, gyökeret, karalábét, utána a Pisti szépen elrendezte a földet. Valamint leszedtük a négy körtefáról a termést és szépen elhelyeztük őket a polcokon - szép volt a fán is, de nagyon helyes, ahogy sorakoznak :

Búcsú a fűzfától

Amikor ideköltöztünk, rengeteg fát "örököltünk" a kerttel: sok gyümölcsfánk is van és nagyon szép díszbokrok és fák. Igyekeztünk nem kivágni fákat, azonban volt néhány, ami olyan sűrűn volt ültetve, hogy teljesen életképtelen volt, azoktól még tavaly ősszel megváltunk. A kerítés mellett egy hatalmas fűzfa állt :

Aztán sajnos az egyik viharban letört egy belső ága, és idén nyáron a nagy meleget nem bírta - hiába locsoltuk, már nyár közepére lehullatta a fele lombját. Mivel a kerítés mellé végig leylandi ciprusból ültettünk sövényt, a fűzfa sorsa megpecsételődött: amint megerősödik a sövény, akkor a fa kikerül. Aztán végiggondoltuk, hogyha a fa árnyékában kell fejlődnie a sövénynek, akkor a jelenleg egyforma növénykék össze-vissza fognak nőni - így vettünk egy nagy levegőt és ugyan fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a fának mennie kell.
Az elhatározást tett követte: a Pisti egyik nap nekiállt kivágni a fát. A koncepció az volt, hogy a felső ágakkal kezdi, amelyeket esés közben szerencsés esetben megfognak az alsók, és így nem törik össze a kerítés, a külső és belső növények. Úgyhogy uccu, fel a fára !

Nem volt egyszerű, de néhány órás kemény munka után meglett az eredmény. A fánk átalakult egy nagyméretű köcsögtartóvá, az udvart pedig betemették az ágak.

Itt be is fejeztük erre a napra. (Volt mit kipihennem még nekem is, pedig én csak a földi munkában segédkeztem.) Aztán másnap a maradék ágakat is levágta, összedarabolta, majd a gallyazásban már én is segítettem. Még egy nap ráment, hogy nagyjából újra kertformánk legyen, és a tönk még mindig a földben volt ! Az utolsó nekifutás, a tönk és az oldalgyökerek kiszedése szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt: az oldalgyökerek is combvastagságúak voltak, a tönk pedig meg sem moccant. Előkerült az összes eszköz és szerszám: ásta, csákányozta, fejszézte, kisbaltázta fáradhatatlanul, és akkor egyszer csak kifordult a földből !! Mondhatom, volt nagy öröm !

Aki nem lép egyszerre,

nem kap rétest estére.
Ez a veszély szerencsére minket nem fenyeget, mert maradt az ebédből még néhány szelet túrós rétes.
A múlt hónapban a Veronka szomszédasszonyunkat köszöntöttük születésnapján, és nagyon finom almás és túrós rétessel várt bennünket. Meg is beszéltük, hogy erre meg kell, hogy tanítson engem is, aminek ma jött el a napja.
Az egyszerűség kedvéért most csak túrósat sütöttünk. Ami érdekes a receptjében, hogy nem kell kihúzni a tésztát és nem is leveles tésztát csinálunk, viszont az eredmény teljesen olyan.
A megadott mennyiségből 4 rúd lett.

30 dkg lisztet átszitálunk, majd egy tojással, csipet sóval és 2 dl tejföllel rugalmas tésztát készítünk, amit kb fél óráig letakarva állni hagyunk.
Közben megcsináljuk a tölteléket: 10 dkg vajat, 2 tojást, 25 dkg porcukrot, vaniliás cukrot habosra keverünk, hozzáadjuk a túrót (most 1 kg-ból csináltuk, ez egy picit sok volt, mivel az egyik rúd megrepedt), a megmosott mazsolát, egy citrom héját lereszelve és egy keveset a levéből is.
Egy kis lábosban 7 dkg zsirt felmelegítünk és 2 evőkanál lisztet belekeverünk - nem sütjük tovább, ne legyen barna, épp hogy csak összeálljon a rántás.
Kinyújtjuk a tésztát, megkenjük a világos rántással és az egészet szorosan beigli-szerűen feltekerjük, négy darabra vágjuk, majd egyenként újra vékonyra kinyújtjuk az 1/4 tésztát. Megtöltjük a túrótöltelék 1/4-ével, majd zsírral kikent tepsibe tesszük. Ezt az összes tésztával megismételjük, a tepsiben szépen, egymástól 1-2 centi távolságra elhelyezzük őket, majd a tetejüket is megkenjük olvasztott zsirral és az előmelegített sütőben 200 fokon kb fél óra alatt készre sütjük.
Utána jó étvággyal fogyasztjuk - ha marad, hidegen is finom !

Paradicsomban

Az elmúlt időszak nagy részét a paradicsomokkal töltöttem: eddig az ápolgatásával voltam elfoglalva, azonban néhány hete, mióta elkezdett úgy igazán érni, már a betakarítás és befőzés teszi ki az időm nagy részét.
Először gyors menekülésként megmostam és lefagyasztottam 4 zacskóval - átmenetileg segített a helyzeten, de aztán nekiláttam a befőzésnek.
Az első adagot paradicsomszósznak főztem be: sok-sok fűszer került bele (a recept szerint kellett volna kakukkfű is, de az sajnos akkor nem volt itthon, de így is finom lett). Ma kipróbáltam a pizzához alapnak: tökéletesen finom, szórtam rá morzsolt kakukkfüvet és friss bazsalikomot is - ezt a szósz-receptet biztosan fogom jövőre is alkalmazni !
A következő adag paradicsomlé lett - hagyományos módon csináltam, kb 10 kg paradicsom, 2 nagy fej vöröshagyma, 1-2 db zöldpaprika, só, izlés szerint cukor és a végén na-benzoát. Passzírozás után újra felforralni, üvegekbe tenni és száraz dunsztba.  Az összes maradék üveget megtöltöttem vele, a kimaradó pont egy korsónyi volt, azt a Pisti jóizűen megitta.
Tegnap nem tudtam tovább halogatni, újabb adagot kellett leszednem, aminek a nagy részét ketchupnak főztem be: 10 kg paradicsom, 2 vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, majd passzírozás után 10 dkg só, 50 dkg cukor, 1 kávéskanál fahéj, 20 szem szegfűbors, 15 szem szegfűszeg, 1 mokkáskanál szerecsendió, kitöltés előtt 1 evőkanál ecet és egy kávéskanál na-benzoát. Nagyon jó ízű lett, bár én a végén még tettem bele egy pici sót és cukrot, viszont sajnos nem volt türelmem tovább főzni, így szerintem nem lett olyan sűrű, mint lehetett volna. Igaz, ma kipróbáltuk, elég ketchupos állaga van.
A tegnapi befőzés közben bedobtam a sütőbe kb 1,5 kg lucullus paradicsomot aszalni - olyan sokat olvastam róla a neten és hát paradicsomom az van bőven, így gondoltam, kipróbálom. Félbevágtam őket és kiszedtem a magját, szépen a vágott felükkel felfelé egymás mellé rakosgattam őket a tepsibe (amit előtte sütőpapírral kibéleltem). A recept szerint be kellett volna kenni olíva olajjal a tepsit, de már a fele mennyiség a helyén volt már, amikor észrevettem, hogy kimaradt - így lustaságom győzött, és úgy hagytam (sztem igy is tökéletes volt). Sóztam, borsoztam - legközelebb csak sózni fogom. Majd 120 fokon sütöttem 4 órán keresztül. A recept is azt írta, hogy ezzel olyan félig-aszalt jellegű lesz - az is lett, reggel kihűlve kóstolgattam, és úgy döntöttem, hogy inkább folytatom a sütést. Így ma újabb 4 órát sütöttem, és így tökéletesen aszalt lett - lehetne üvegbe olíva olajjal és fűszerekkel, fokhagymával elrakni, de mivel már szinte alig maradt üvegem és olíva olajam sincs éppen itthon, így bepakoltam az egészet egy kapcsos porcelán tartóba. Igaz, hogy ettem belőle néhány szemet, de a teljes tepsi belefért egy kis csuporkába - és még tele sem lett ! Persze paradicsomom van bőven, lehet, hogy csinálok még egy adagot.

Lassan kifelé a kánikulából

Igen, szörnyű régen írtam.
Szóval most ezt hagyjuk is, nézzük a jó oldalát : most írok.
Ma éjszaka 13 C-ra hűlt le a levegő, ami már teljesen a nyár végét idézi. Szerencsére nap közben még kellemes meleg van, de azért ez már nem az a hőguta, ami eddig volt.
Sok munka volt a sok termény betakarításával: napok mennek el egy-egy növény leszedésével és hasznosításával. A zöldborsó közepesen termett, de így is órákon keresztül szedtem és bontottam, a blansírozás ahhoz képest már szinte kellemes volt. Voltak június közepe táján az Edináék vendégségben : igyekeztem minden olyat főzni-sütni, ami a kertből való. Az Irénkétől kaptam egy fél tyúkot, azt főztem meg a saját zöldborsóval, saját zöldségekkel. A második fogáshoz csak a petrezselyem volt a kertből - baconos csirkemell volt, de tepsiben sütve őzgerincforma helyett (kicsit több lett, és nem fért el a formában) petrezselymes újkrumplival és saját kovászos uborkával. Utána meggyes pite. Isteni lett ! Ja, és mellesleg kipróbáltam a sajtos háromszög receptet - a teljes mennyiséget megsütöttem 80 dkg lisztből, de jól tettem, meg akkora sikere volt, hogy még csomagolnom is kellett!
De vissza a kertre ! Utólag azt gondolom, hogy anyagilag jó esetben nem sokat fizetünk rá a veteményesre, de hogy nem járunk jól vele, az tuti. Viszont amikor esszük vagy főzök belőle, akkor mégiscsak azt gondolom, hogy megéri azt a rengeteg munkát, mert olyan különlegesen finom akár a palócleves, akár a lecsó, (az összes kaját nem sorolom fel, amit mostanában főztem),  hogy nem is emlékszem, hogy ilyet ettünk-e valaha.
A múltkor összeírtam, hogy mit és mennyit tettem a mélyhűtőbe, még azt kellene végig nézni, hogy mennyi befőttet, lekvárt, paradicsomlevet, sürített paradicsomot, csalamádét csináltam, és akkor lehetne egy kicsit számolgatni. Lehet, hogy nem fizetünk rá.
A tavasszal készített bodzaszörpről nem tudom, hogy meddig állt volna el, mivel már az egész elfogyott. :-)
Nagyon finom lett, a Petinek is nagyon ízlett. Nekünk talán a borkősavas verzió izlett jobban - a másikban kicsit sok volt a citrom.
Mindkét fajta cseresznyéből csináltam lekvárt is és befőttet is - megegyeztünk a Pistivel, hogy a koraibb fajtát ugyanúgy hagyjuk megérni, mint idén, és csak lekvárt főzök belőle. Még soha nem ettem és tettem el cseresznyéből, de az idei olyan finom lett, hogy ezentúl mindig fogok !
A zöldbabok mind a három fajtája, amit ültettem, nagyon finom lett, szerintem elég sokat is termett - ha nem jön be az az elképesztő kánikula, akkor lehet, hogy még tovább is terem, de így is meg vagyok elégedve vele.
Az uborka sajnos elég szörnyű lett - egyszer tudtam igazán normálisat szedni belőle, a többi kicsi és görbe maradt, ahelyett, hogy megnőtt volna rendesen, felfúvódott gömböcskévé. Kérdeztem a szomszédokat is, azt mondták, hogy nekik sem sikerült idén. Pedig jó lett volna, szivesen raktam volna el néhány üveg savanyúnak.
Persze valószinűleg a közeljövőben még veszek egy nagy adag uborkát, és csinálok kovászos uborkát is ( ki akarom próbálni, hogy elteszem télire), és a zöldparadicsomok hasznosításakor is szükség lesz mindenfélére, mert még egy nagy adag csalamádét is csinálok majd.
A paradicsom termésünk nyár közepén kezdett beindulni (a Petinek még csak néhány saját parit tudtam szedni), most viszont annyi van, hogy vödör számra szedem. Sajnos a paradicsom és paprika termésünk nincs szinkronban: paradicsomból sokkal több tövünk is lett, és a paprika egyébként sem terem valami jól. Kicsi terméseket hoz - eddig enni tudtunk belőle (nem sokat) és egyszer csináltam egy nagy adag lecsót - az viszont egészen különlegesen finom lett.
Szóval rengeteg munka van a paradicsommal és paprikával, de azért jövőre is megpróbálom. Tanulság, hogy kicsit több paprika tövet kell venni - jó lett volna almapaprikát is venni, ami idén kimaradt, a paradicsomokat pedig kicsit nagyobb távolságra kell ültetni (kb 50 centire egymástól), és rögtön az elején el kell kezdeni leszedni a fattyakat. Ezt idén sajnos elbénáztam, mert mondták, meg olvastam is róla, hogy le kell szedni a fattyú hajtásokat, de nem voltam biztos abban, hogy melyikeket kell leszedni, mire pedig egyértelműen megmutatták, addigra úgy besűrűsödtek a tövek, hogy alig lehetett bemenni közéjük, és már minden fattyú tele volt terméskezdeménnyel, amit nem volt szivem leszedni. Szóval: távolabb ültetni, időben karózni és fattyazni. És locsolni, locsolni. Ezzel idén sem volt baj, viszont olyan hőguta volt, hogy napi 3 óra locsolással épphogy csak életben tudtuk tartani a növényeket.
A paradicsomról még csak annyit: tettem a mélyhűtőbe kb 4 nagy zacskót, utána 4 kg-ból főztem ketcup-szerű sűrített verziót (majdnem pont a talált recept szerint, épp csak a kakukkfű maradt ki, mivel nem volt itthon, így majd felhasználáskor teszek hozzá friss zöldfűszert. így lehet majd egy kicsit variálni is, nem csak kakukkfűvel hanem pl bazsalikommal is). Utána egy teljes nagy fazéknyit (nem mértem meg, de 8-10 kg között lehetett) paradicsomlének főztem be. Ugyanúgy csináltam, mint tavaly - Veronka receptje szerint - a teljes fazékhoz 4 db kisebb/közepes vöröshagymát és 3 db kisebb paprikát tettem a paradicsomhoz, sóval felfőztem, majd amikor teljesen szétfőtt - pöndörödött a héja - , akkor átpasszíroztam -tökéletesen vizsgázott az új passzírozó - majd   még egyszer felforraltam, sóztam, cukroztam és a biztonság kedvéért tettem bele egy kis na-benzoátot. 8 db félliteres és 3 db 7 decis üveg lett tele, plusz fél litert megkóstoltunk - mivel nem volt több üres üveg :-).
Persze ma kezdhetném az egészet elölről, annyi érett paradicsom vár a leszedésre.

végre június- már csak a melegre várunk

Ezer éve nem írtam - na jó, annyi nincs, de több, mint egy hónapja !
Azóta tényleg rengeteget változott: a spenót szépen terem, nem győzzük enni, fagyasztottam is le és amint egy kicsit jobb idő lesz (nem esik folyamatosan, egész nap) akkor leszedek megint egy nagy adagot és lefagyasztom.
A borsó is tele van hüvelyekkel, már csak a szemekre várunk - nem írom többször, mindenhez meleg és napsütés kellene - az előrejelzések szerint minimum 2 hétig még ilyen vacak idő lesz, akkor pedig már belecsúszunk a Medárdba, ami viszont köztudottan 40 nap ...
Röviden, hogy eddig miket ültettünk még:
- a hátsó részre két sor uborkát (mohikán és Zita - mindkettő elvileg felfutna, a támokat a Pisti már megcsinálta, de a növénykék még nagyon kicsik)
- a fák alá az összes létező helyett beültettem zöldbabbal - van közöttük zöld és sárgahüvelyű bokorbab és karósbab is - szépen nőnek, már a kacsok is elkapták a kihúzott kötelet.
a kerités mellé ültetett babok is szépen kihajtottak és a tavaly eldugdosott csicsóka is szép nagyra nőtt már.

A salátából nem sok lett, de egy 7végére elég lett.
A retek a nagyon árnyékos részen egyáltalán nem nőtt meg - igaz, hogy nagyon sűrűn is lett ültetve. Azért néhány reggel ki tudtam menni és szedtem néhányat - főleg a napos részről.
A karalábénak szinte minden elültetett magja kihajtott - ki kellett szednem a nagy részét és arrébb ültetni belőle, illetve a gyümölcsös elején létrehozott (értsd a Pisti által felásott) veteményesbe is jó sokat átültettem. Sőt, még egy nagy köteggel a Jani bácsinak is adtam :-).
A retek, a saláta és spenót helyére már megvannak a magok és palánták: fejeskáposztát, kaprot és céklát akarok ültetni. A káposzta palánták már várják a kiültetést. Ja és ha kihajtana a kelkáposztamag, akkor abból is ültetnék még - remélem, néhány növényke lesz belőle.
A gyümölcsösből "lecsípett" háromszöget is bőven beültettük:
- többféle paprika és paradicsom (tudtam, hogy mindent akkor kellene leírni, amikor megvettük a palántákat, mert akkor még egy részére emlékeztem, de sajnos mostanra teljesen elfelejtettem - az biztos, hogy 5 tő óriás, fává növő paradicsomunk is van, amiken már helyes kicsike zöld paradicsomok vannak !)
- csemege kukorica a háromszög csúcsában
- a maradék zöldbab magokat is elültettem (zöld hüvelyű és karós bab tuti, hogy sárga hüvelyű volt-e még ?)
- amint már írtam, a karalábékból áttelepítettem jó sokat
- a Pisti vett Vitnyéden 6 db karfiol és 11 db kelkáposzta palántát - azokat is még betuszkoltuk a maradék helyre.

A kapu melletti hely, amit virágos kertnek szántam, szépen alakul, remélem, legalább egy része annak a sok szép hagymás és gumós növénynek hoz virágot ( a kapu mellett közvetlenül vannak a kálák, a bokor után még 2 kála, megszámlálhatatlan kardvirág, néhány dália és tubarózsa). Vettünk büdöskét és begóniát is - azok nagyon szépen virítanak.

A múlt héten nagyon mozgalmas napjaink voltak:
Első volt a bodza. A Széplakhoz vezető úton szedtünk sok-sok bodzavirágot, és kétféle receptet próbáltam ki a szörphöz.
Az egyikhez 7,5 liter vizet felfőztem 3,5 kg cukorral, 10 dkg borkősavval és egy púpozott kávéskanál na-benzoáttal. Megvártam, amíg teljesen kíhűlt, és ráöntöttem a kb 30 db bodzavirágra és 5 db karikára vágott citromra.
A másikat csak hidegen kevertem ki a vizet a cukorral, a különbség még annyi volt, hogy borkősav helyett citromsavat raktam bele.
Eredetileg 3-4 napig kell letakarva tartani, naponta néhányszor megkeverni. Már tegnap leszűrhettem volna, (letelt a 4 nap), viszont olyan sok minden más volt, amit csinálnom kellett, hogy mára maradt a szörpszűrés nemes feladata. Összesen lett 7 db 1,5 literes és 3 db 2 literes üveg. Plusz egy pici maradék és a kinyomott virágok és citromok átmosása után egy kis hígabb (és savanyúbb) kóstoló.
A második volt az eper.
Elmentünk Röjtökmuzsaj felé és a szedd magadban kb egy óra alatt szedtünk kb 6 kiló epret. Akkor még azt hittük, hogy jön a jó idő és néhány nap múlva sok sokkal érettebb eper lesz és akkor majd visszamegyünk még egy adagért, de a jelenlegi állás nem úgy néz ki. Szóval örülök, hogy szedtünk ennyit, annak ellenére, hogy úgy éreztük, hogy még nem elég érett lekvárfőzéshez. Aztán úgy alakult, hogy csak második nap értem rá a befőzésre, ami külön szerencse, mert az alatt a másfél- két nap alatt még szépen érett állásában is. Lett 7 üveg és 3 kicsi.
Azért ha bejönne a jó idő, szívesen tennék el még egy adaggal.
A hétvégére már saját cseresznyéből csináltam pitét - nagyon-nagyon finom lett !
Mostantól folyamatosan szedhetem és süthetem a cseresznyét, mert rengeteg van a fán - és a későbbin is sok lesz (remélem !)
Persze teszek majd el befőttet is és valószinűleg megpróbálom a dzsemmet is - mondjuk én még nem ettem cseresznye lekvárt, de mivel elképesztő sok van és egyenlőre pálinkát nem akarunk főzni belőle, így kipróbálom ezt a fajta hasznosítást is. Ja és persze fagyasztani is lehet majd - az egy kicsit kevesebb munkával jár ! :-)

újabb munkanap

Ma ismételten kigyomláltam a kis veteményest: a borsó néz ki a legjobban, egészen szépen sorakoznak egymás mellett. Nagyjából a többi "régi" ültetés is rendben van, igaz, a répák végecskéit csak nagyítóval lehet látni. És a salátából valószínűleg semmi sem lesz, de hagytam, hátha történik még vele valami pozitív. Fölkapáltam a sorok között - mivel sokszor nagyon sűrűk a sortávolságok, így a háromágú kaparókámat használtam, de néhány sornál már gyakorolhattam a vadonatúj sarabolóval is.
A még üres részeket újra felkapáltuk - itt már segített a Pisti is, kiszedtük a gyomokat és egy nagy rakás követ (mikor fogynak el végre a földből a kavicsok ??).
A folytatólagos ágyásba ültettem az uborkát: egy sor mohikánt és egy sor Zitát.
A kerítés mentét sűrűn beültettem a Jani bácsiéktól kapott babbal: a Jani bácsiék felöli kerítés tarka, az orgona bokrok felőli vegyes (fehér, drapp, tarka), nem tudom mi a nevük, de bízom benne, hogy finom lesz.
Illetve először abban bízom, hogy kihajtanak !
Mivel ma árnyékban is 26-27 fok van, feladtam a további küzdelmet - a füleim szokás szerint már így is leégtek - és holnap folytatom a zöldbabokkal.

Virághagymák betemetve

Ma megint sok munkát végeztünk -  főleg a Pisti !
A kapu melletti részt felásta, elgereblyézte (én is segítettem, de azt hiszem gyorsabban haladt, ha nem nyúltam semmihez), aztán elültettük a hagymás virágokat.

A kapu mellé közvetlenül kerültek a kálák, 2 hagyma a vörös vesszejű som másik oldalára is került, de nem akartam őket nagyon összetömöríteni.
A betonfal mellett mindenhova valamilyen őszirózsa magokat szórtam, amit az Irénkétől kaptam. Nem tudom, milyen lesz, de remélem, kihajt !
A mályvabokrok közeibe is végig szórtam, illetve megpróbáltam megmenteni néhány ibolyát a felásási haláltól - bízom benne, hogy jövőre szépen megerősödnek, megsűrüsödnek.
Egy sor kardvirágot ültettem végig a mályvabokrok előtt - nem nagyon sikerült egyenest húzni, de ha kihajtanak és virágoznak, akkor kisebb gondom is nagyobb az egyenesnél.
A betonfal mellett volt még a mályvabokrok mellett annyi hely, ahova a kardvirág óvodát tudtam telepíteni: a Jani bácsi szerint a nagyon apró hagymanövendékeket csak be kell szórni, mint a magokat és jövőre megerősödnek. Beszórtam őket.
A kardvirágok, mályvabokrok végénél a járdára merőlegesen két sorban vannak a dáliák, majd tőlük balra szintén a járdára merőlegesen vannak a tubarózsák.
Még maradt kb 1,5 méter széles rész, amit beültethetek virágokkal - akár egynyáriakat is lehetne - majd még kitalálom, hogy legyen.
Két hét múlva ültetem a következő sor kardvirágot - a garázsban várakoznak a hagymák , hogy ne egyszerre virágozzon az összes.
Ha a Jani bácsi ad még, ahogy ígérte, akkor lesz még egy következő adag is május vége felé - ha nem, akkor is sok gyönyörű virágunk lesz.
Remélem.

végre magok a földben !

"Rövid" kis életem eddigi leghidegebb márciusán és húsvétján vagyunk túl, minden nap azt reméltük, hogy végre véget ér a hideg és a tél, de mindig csalódnunk kellett: újabb és újabb hólapátolások vártak ránk. A Pisti minden lehetséges és lehetetlen időt kihasznált, hogy befejezze a gyümölcsös kerítését: még nincs kész, de minden elő van készítve, és amint egy picikét javul az idő, hogy le lehessen festeni a fa deszkákat, biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt gyönyörű lesz.
A különleges időjárás miatt minimum két hetet csúsztunk az ültetésekkel, de akár egy hónapot is, ha a spenótra vagy a korai retekre gondolok. Viszont ma !!! Illetve tegnap is :-). Tegnap végre napközben kisütött a nap és délután 4-5 óra között, még mindig napsütésben kezdtük az ültetést - a kevésbé napos helyeken még kevés hó is volt, de arra nem is néztünk.
Mivel az a hely, amit tavaly ősszel a ház mögött felásott a Pisti, egy kicsit furcsa, háromszög formájú rész, sokat gondolkoztunk, hogy milyenek is legyenek az ágyások. Aztán belevágtunk, a háromszög csúcsából indulva, egyre hosszabb sorokat csináltunk.
A ficakba került a vöröshagyma, a következő ágyásba a fehér és lilahagyma, valamint a fokhagyma. Persze nehéz úgy dugdosni, hogy pontosan kijöjjön a sor, így a maradék fokhagyma gerezdeket bedugtuk a ficak legelejébe, a vöröshagymák elé - remélem, jó barátságban lesznek.
A következő két ágyásba került a borsó - ebből egy kicsit sokat vettünk (negyed kiló a törpe, fél kiló a Léda), csak részben használtuk fel a magokat, de így is megtöltöttünk két ágyást - az egyikben rajnai törpe van, korai, a másikban pedig Léda, ami szintén korai. Mindkét tipusból maradt bőven - mindkettőből kb a fele - (jövőre ?), és még van negyed kiló késői fajtám is félretéve.
Aztán jöttek a vegyes ágyások:
- egy ágyásban van póréhagyma, újhagyma (az egy kicsit kevés lett, csak egy zacskót vettem. ha beválik - kihajt :-), akkor veszek belőle még, elvileg folyamatosan lehetne ültetni), és háromféle retek (a jégcsapretekből viszont olyan sok volt az egy zacskóban, hogy a felét félretettem - a gondolat ugyanaz, mint az újhagymánál: jó lesz később is !), ezeken kívül a karalábék kerültek ide (egy zacskó bécsi fehér és két zacskó szentesi kék)
- a következő ágyásba került két sor a fertődi vörös sárgarépából és két sor a félhosszú gyökérből.
- a következő pedig egy sor korai fejes saláta (kobak nevű) és sok-sok spenót. (két sor matador és majdnem két sor holland hibrid - Emilia - ez sajnos nem ért végig). Igazság szerint a spenótot nem akartam mindet egyszerre elültetni, de be akartuk fejezni az ágyást és a többi magomban már nem voltam biztos, hogy  most kell-e ültetni. Így jól teleraktuk az ágyást spenóttal, ami egy csöppet sem baj, mert nagyon-nagyon szeretjük. Ha jól nő, akkor majd veszek őszre megint - így legalább meglátom, hogy melyik hogy fejlődik.
Jól teleraktuk azt a kis részt, amit kinéztünk veteményesnek - az történt, amitől már tavaly is tartottam, hogy kevés lesz ez a terület. Még mindenképp szeretnék paradicsomot, paprikát, uborkát és zöldbabot ! Hogy ezek hogy fognak elférni, azt nem tudom, de már a kert összes részét azzal a szemmel nézem, hogy hol lehetne megszüntetni a füvet és újabb ágyásokat kialakítani.
Persze az még egy picit odébb van - remélem, tényleg csak kicsit, és most már jön a jó idő!
A délután fennmaradó részében levezetőként eldugdostuk a levágott a fagyal végeket, hátha megerednek - jól belocsoltuk, annak ellenére, hogy még elég sáros a föld, és most már csak várjuk, hogy pendüljön végre az idő !

Indul a mandula

Szia, végre elkezdem.
Már napok óta készülök arra, hogy elindítsam a blogot - igazából naplóra gondoltam - de lassan haladtam a létrehozással, alakítgatással, olvasgatással, hogy mit hogyan lehet csinálni. És persze még szinte semmit sem tudok, de gondoltam elkezdem, aztán majd közben megtanulom :-D.

Az elsődleges cél, hogy a kerti munkákat elraktározzam magamnak: mikor mit ültetünk, mennyit, mikor terem és mennyi, hogy jövőre már sokkal jobban menjen - mondjuk ez nem lesz nehéz, ennél csak jobban mehet, hiszen ez az első év, amit a veteményessel fogok tölteni.
Bemelegítésként a tavaszi hagymás virágokat elültettem tavaly - szerencsére sokkal több bújt elő a földből: a régi tulaj ültetései is elő-elő bukkannak a fű között ( már alig várom, hogy virágba boruljanak végre ! - remélhetőleg a héten kidühöngi magát ez a későn jött tél, és tényleg megérkezik a tavasz )
Az egynyári virágok magjait elszórtam - nagy részét nem a földbe, hanem az összes létező régi tégelyt, fagyis dobozt földdel töltöttem meg, és izgatottan várom, hogy lesz-e belőlük valami.
A szomszéd nénitől kapott kardvirág és kála hagymák is a garázsban várják, hogy melegre forduljon az idő - igaz, ráér április végén elültetni őket.
Az ősszel elültetett gyümölcsfák remélem mind megerednek, és néhány év múlva már rengeteg finom meggyünk, naspolyánk, fügénk lesz a már meglévő gyümölcsök mellett.
Ha holnap abbamarad ez a szörnyű szél - vagy legalább mérséklődik, akkor nekikezdhetek az ősszel felásott, és már elgereblyézett rész újabb megtisztításának - persze jó sok fű kibújt, úgyhogy lesz mit gazolni. Azt mondanom sem kell, hogy azon a részen, ahol befüveztünk még sokáig nem kell füvet nyírni, ha ilyen tempóban bújnak elő.
Csak a gyakorlás/tanulás miatt felrakok néhány képet: amikor még azt hittük, hogy március elején jön a tavasz és nyíltak a krókuszok. Most  pedig ha kicsit kisüt a nap, akkor a fűben növő apró virágoknak is örülni tudunk - ami igazából gaz, de mivel most közel került a szívemhez, nem engedem, hogy bárki is bántsa!

Ami a címben szereplő mandulát illeti: nagyon-nagyon félek tőle, hogy emiatt az ítéletidő miatt idén sajnos nem terem. Remélem, nem lesz igazam !