Sok évvel ezelőtt nagyon rá voltunk kattanva a máglyarakásra - képesek voltunk minden hétvégén enni, minden vendégségnél készíteni. Aztán, ahogy lenni szokott, kicsit elfelejtődött. Most viszont előszedtem a régi, jól bevált receptemet és annyit változtattam rajta, hogy most dió helyett mákkal készítettem el.
Hozzávalók:
- 4 db zsemle vagy 5 db kifli ( ha nagyon kicsi, akkor 6 db)
- 3 db tojás
- 4 dl tej
- 20 dkg cukor
- 10 dkg darált mák (vagy dió)
- 10 dkg mazsola
- 3 dkg vaj
- 3 db nagy alma (nekem ez nyáron elrakott almalekvár volt)
- fahéj
- rum - amiben a mazsolát áztatjuk
- 1 ek barack lekvár, amit a tojáshabba keverünk - ez nálam most kimaradt
A tejet a vajjal együtt felmelegítem. Az almalekváros üveget kinyitom (ha nincs, akkor meghámozom az almát és nagylyukú reszelőn lereszelem 😉). A kifliket vagy zsemléket felszeletelem. A tojások sárgáját elválasztom a fehérjétől és 10 dkg cukorral habosra keverem. A mazsolát megmosom és leöntöm egy kevés rummal. A mákot/diót megdarálom, majd összekeverem 5 dkg cukorral.
Ez így előkészületnek elég sok, de vigasztalódjunk, hogy szinte már csak az összeállítás van hátra!
A cukros tojássárgájába belekeverem a tejet és leöntöm vele a felszeletelt péksüteményt, hagyom kicsit, amíg felszívja a tejet.
A tortaformát kikenem vajjal, megszórom zsemlemorzsával és lerakom az első réteget: a beáztatott kifli/zsemle felét. Erre kerül a mazsola fele és megszórom a cukros mák felével. Következik egy réteg alma (ha friss gyümölcsből készül, akkor kicsit kinyomom a levét és megszórom egy pici cukorral - a cukor mennyisége alma-függő, nekem most nem volt rá szükség) és fahéjjal fűszerezem.
Következik a második emelet: minden hozzávalót rétegeztem újra.
Előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten kb 15-20 percig sütöm.
Amíg sűlt, addig a tojásfehérjéket kemény habbá vertem (a vége felé kerülne bele a baracklekvár, de anélkül is finom) és az elkészült sütemény tetejére simítottam és próbáltam valami mintát létrehozni, hogy ne legyen nagyon káoszos a teteje.
A sütő hőmérsékletét visszavettem (kb 100-120 fokra) és addig sütöttem benne a máglyarakást, amíg a hab szép piros nem lett.
Még langyosan felvágtam - talán így a legfinomabb, de később hidegen is nagyon szerettük.