Sajtos-sós tekercs

Az ünnepek vége felé még mindig pusztítjuk a bejgliket, de már egy kicsit ilyenkor kezd unalmassá válni: más ízekre vágyunk, akár édesre, de inkább sósra.

Szombaton vendégeket vártunk, igyekeztem mindent előre elkészíteni, hogy minél több időt tudjak én is a vendégekkel tölteni. Törtem a fejem, hogy milyen apró sütit kellene csinálni, egyszer csak a kezem ügyébe került ez a régi recept.

Évekkel ezelőtt nagyon sokszor megcsináltam, aztán valamiért méltánytalanul háttérbe szorult: viszont most nagyon örültem neki, és a többieknek is nagyon ízlett. Igyekszem jobban a fejemben tartani és többször is megsütni, mert tényleg nagyon finom.

A hozzávalók a tésztához: 12 dkg margarin (én most vajat használtam), 25 dkg liszt, 1 mk sütőpor, 1 kk só, 1 dl tej - az egészet összegyúrjuk.

A töltelékhez: 12 dkg margarint vagy vajat, 15 dkg reszelt (lehetőleg füstölt) sajtot, 1 mk sót és 1 kk pirospaprikát összekeverünk.

A tésztákat 3 részre osztjuk, vékonyra kinyújtjuk, majd megkenjük a 3 részre osztott töltelékkel. Szorosan feltekerjük, mint a bejglit és fóliába csomagolva egy napra hűtőbe tesszük. Nagy előnye, hogy előkészítve remekül mélyhűthető, így érdemes nagyobb mennyiséget csinálni és bármikor előkapható.

A rudakat egész vékony karikákra felvágjuk, majd egymás mellé pakoljuk a tepsibe - lehet aránylag sűrűn is.

Forró sütőben 200 fokon kb 8-10 perc alatt szép pirosra sütjük. Vigyázni kell a sütésnél, nehogy megégjen !

Nagyon finom és egyszerű - célszerű egyből két adagot sütni, mert pillanatok alatt elfogy !

Mézes puszedli és a megunhatatlan bejgli

.Egyik reggel a reggeli után tettem-vettem-mosogattam a konyhában, egyszer csak feltűnt, hogy nagyon nagy csend van az udvarban: kerestem a Pistit, aztán kerestem a kutyát, de sehol senki. Már éppen keresésükre akartam indulni, amikor megérkeztek, hatalmas fagyöngy kötegekkel megrakottan. (na jó, a Buddy üres "kézzel" jött :-) ). Jutott a kiskapura és a bejárati ajtó elé a gerendára is.

Az adventra megsütött mézes figurák jól vizsgáztak és szépen lassan elfogytak - annak ellenére, hogy az írókázás szörnyen sikerült. Elhatároztam, hogy kipróbálom a mézes puszedlit - mindig nagyon szerettem még a boltit is, gondoltam csak sikerül olyanra. És ha már belevágtam, egyből töltöttet akartam csinálni!
Sok receptet néztem végig a neten és végül az alábbi mellett döntöttem:
Hozzávalók:

• 3 tojás sárgája
• 1 egész tojás
• 15 dkg porcukor
• 3 tk. mézeskalács fűszerkeverék
• 4 ek. tejföl
• 25 dkg méz
• 5 dkg zsír (lehet helyette 7 dkg vaj)
• 60 dkg liszt
• 2 tk. szódabikarbóna

A mézet a zsírral megolvasztom, a lisztet és a szódabikarbónát jól összekeverem. A tojásokat a cukorral , a tejföllel és a fűszerrel jól kikeverem, hozzáadom a kihűlt zsíros mézet, majd a legvégén a lisztet. Alaposan összekeverem és letakarva állni hagyom. Elég lett volna egy éjszakát, de nekem ez most elmaradt, és 2 napig csücsült a hűtőben.
Vizes kézzel kis gombócokat csíptem ki a tésztából és megpróbáltam megtölteni. Az egyik tepsibe diós töltelékkel kerültek (kb 10 dkg dió, cukor, összevágott mazsola, sárgabarack lekvár és rum), viszont elkövettem azt a hibát, hogy a töltelék összeállításánál túl sok lett a lekvár és a rum - így nagyon finom volt a töltelék, de sajnos nagyon folyós is. A másik tepsi puszedlit sült szilvalekvárral töltöttem - az szerencsére jó kemény volt. Sütés előtt még egész biztató volt a puszedlik látványa.

Aztán mikor 180 fokon kb 10 perc alatt elkészültek szinte teljesen kitöltötték a tepsit:

A végén került a tetejükre egy kis olvasztott csokoládé és színes cukordara. Az állaga csodálatosan puha, az íze pedig fenséges.

A bolti ehhez képest ehetetlen :-), soha többet még csak feléje sem nézek !! A diós töltelék nagyrészt eltűnt a mézesben, de a szilva egész jól látható.

A bejgli-projektnek minden évben nagy lelkesedéssel kezdek hozzá, aztán akármilyen új trükköt próbálok is ki, mindig ugyanolyan lesz: finom, sok töltelékkel, de nem valami szép. 

Idén is ámulva néztem a FB-on, hogy mindenki milyen csudi bejgliket süt, gondoltam én is megsütöm ezt a csodareceptet! Andi leírását követtem szóról-szóra (nekem maradt mindkét töltelékből - valamit elszámoltam ?) - este összeállítottam és megtöltöttem a tésztát,

másnap pedig 180 fokon fél óra alatt készre sült.

Nagyon finom lett, bár nekem egy kicsit furcsa volt, mert nem a megszokott íze volt. Ami nagyon érdekes, hogy a régi receptjeim alapján sütött bejglik általában frissen csodálatosak voltak, de már a 3. napon a tészta nem volt olyan jó ízű. Ez a mostani bejgli pedig szinte napról napra finomabb, egyre jobban összeérik.

Természetesen rendszeresen sütöm a kenyereket - a kezdeti bénázás után nagyon klassz kenyereim lettek, aztán egyszer csak megint rosszabban sikerültek. Persze kaptam a Pistitől (jogosan), hogyha már megvannak a tuti receptek, akkor miért változtatok rajta ?! Azóta igyekszem kevesebbet változtatni (csak minden 3.-4. kenyérnél variálok valamit :-) ). Karácsony estére a halászlé mellé biztosra mentem a fehér kenyérrel ( csak a csillagocskákkal próbáltam ünnepibbé tenni)

Este összekevertem 15 dkg sima lisztet 1,5 dl vízzel és 2 dkg élesztővel. Másnap beleszitáltam 40 dkg sima lisztet és 20 dkg rétes lisztet, tettem hozzá 2 csapott tk sót, 1 csipet aszkorbinsavat, 2 ek olajat és kb 3,5 dl vízzel jól kidolgoztam. 40 perc múlva jól átmozgattam, majd 1,5 órát kelt. Utána formáztam és még kb 30 percet kelt a kacsasütő jénaiban ( fele időnél megvágtam a tetejét ). Spricceltem vízzel és előmelegített sütőben 15 percig sütöttem max. hőfokon, majd levettem 200 fokra. Az utolsó 15 percben már tető nélkül sütöttem. Amikor elkészült, egy picit lespricceltem és kitettem az ablakba hűsölni.

Az elmúlt néhány napban - lehet már egy hét is - csodálatos az ég délutánonként. Mindig odarohantunk az ablakhoz és megcsodáltuk, aztán végre eszünkbe jutott, hogy le is kellene fényképezni:

Természetesen a Buddy is megkapta a karácsonyi ajándékát. A szinte tavaszias időben jó sokat játszottunk vele - mondanom sem kell, hogy már nem így néz ki a labda :-).

Diós szívecske és kalász

Ezt a süteményt már nagyon régóta ki akartam próbálni - eredetileg a FB kenyérsütős csoportba tették fel, annak ellenére, hogy nem kenyér, sőt élesztő sincs benne. A hozzávalók közül a sovány túró volt, amit általában elfelejtettem venni, a másik fajtával pedig nem akartam elkezdeni, mivel kifejezetten ezt a túrót adták meg a receptben. Eredetileg mákos és diós ízesítésű kis háromszögek voltak, de mostanában nagyon szorgalmas voltam és rengeteg diót tisztítottam meg, így most csak diós készült. És nagyon okosan csak a fél adag tésztából - így is rengeteg lett kettőnknek, jutott kóstoló a szomszéd néninek is.

Hozzávalók: 

• 25 dkg sovány túró (a krémes fajta)
• 8 dkg olaj
• 8 dkg tej
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 vaníliás cukor
• 50 dkg sima liszt
• 1 sütőpor

A hozzávalókból szép sima tésztát gyúrok, és félreteszem, amíg a tölteléket elkészítem:

18 dkg darált diót összekeverek 15 dkg cukorral, 1 vaníliás cukorral, 2 ek baracklekvárral, 1 mk fahéjjal és egy pici tejjel. 

A tésztát két felé osztom, kb 25x40 cm-esre nyújtom és megkenem a dióval.

A szívecskéhez úgy tekerem fel, hogy mindkét oldaláról elindítom, hogy középen találkozzon a két guriga. Majd 1,5 cm széles karikákat vágok, amit sütőpapírral bélelt tepsire helyezek úgy, hogy az alját egy kicsit összenyomom, hogy szív-forma legyen.

 

A tészta másik feléből kalászt sütöttem: feltekerem a tésztát, mint a bejglit, áthelyezem a tepsire, majd ollóval bevágom úgy, hogy az alja egyben maradjon. Majd a kis elvágott karikákat hol jobbra, hol balra helyezem.

200 C-ra előmelegített sütőben kb 20 percig sütöttem. 15 perc után lekentem őket tejjel elkevert juharsziruppal.

A Pisti is szorgoskodott: a nagy hideg ellenére kivonult a garázsba és épített két madáretetőt. Már akkor kitaláltuk, hogy ez remek hasznosítása lesz a maradék faanyagnak, amikor a Buddy háza elkészült, de eddig mindig halogatódott az elkészülte - alaposan szemrevételeztük az áruházakban árusított etetőket, még eljátszottunk a gondolattal, hogy esetleg egyszerűbb lenne venni, de aztán megszülettek a művek.

Az egyiknek magasított hátsó fala van (a szél ellen védelemnek), a másik nyitottabb.

Persze nem maradhattak ilyen "csúnyák", a Pisti még átkente őket sötétzöld páccal is, majd a szelesebb akácosba került a magasított hátsó falú

és a hársfa ágai közé a nyitottabb házikó.

Már alig várom, hogy rendesen megszáradjanak - mondjuk óriási szélvihar van megint, aminek köszönhetően remélem gyorsan használhatók lesznek - és egyben főpróba is, hogy mennyire bírják a zord körülményeket.

Nekem nagyon tetszenek - remélem, a madarak is szeretik majd !!