Hogy is volt a karácsonyi készülődés ?

Rengeteget tettünk-vettünk karácsony előtt - futottuk a kötelező köröket a nagytakarítással, nagy-bevásárlással, nem is volt időm akkor leírni a dolgokat, de most pótolom egy kicsit.

Még az ünnepek előtt a Pisti a házban is befejezte az utolsó simításokat: a régi zuhanyfülke falai már nagyon rossz állapotban voltak: levakarhatatlanul vízkövesek és az ajtórész egy kicsit meg is volt repedve. Akkor még azt gondoltuk, hogy a legnehezebb feladat új üveget/plasztikot találni a régi helyére, de az néhány órás aktív piackutatással sikerült - jópofa csíkos poli-valamit vettünk, méretre is vágattuk. A terv az volt, hogy a régen már szétszedett és lecserélt régi, ugyanilyen zuhanykabin alkatrészeit felhasználva újítjuk fel.
A szétszerelés után könnyebben tudtam hozzáférni, és akár enyhe mérgezés árán is igyekeztem teljesen vízkőteleníteni a csempéket.
A kabin felújítása - persze ez klassz gondolat volt, de megcsinálni egy "picit" nehezebb volt : az alkatrészek össze voltak úgy építve, hogyha szétszedtük, már nem lehetett ugyanúgy visszarakni.
Néhány óra küzdelem után volt egy mélypont, amikor azt gondoltuk, hogy akkor ez most nem jött össze: így marad minden szétszedve és majd megrendeljük egy szakembertől az új zuhanyfülkét.
Aztán szerencsére ismét nekiálltunk: a Pisti összerakta az oldalfalat és sikerült úgy odaaplikálni, hogy ott is maradjon.
Utána jöttek az ajtók. A régi "üveg" kiszedése sem volt egyszerű, elment vele néhány óra, mire sikerült teljesen megtisztítani, a lapok berakásánál pedig  azon is izgultunk, hogy bekerüljenek a helyükre, de legfőképp, hogy a feszítéstől nehogy elrepedjenek. De szerencsére sikerült, és már csak vissza kellett tenni a helyére és kész ! :-D

A másik nagy munka, amit a Pisti még befejezett, az a nappaliban lévő karnisok befedése. Már 1-2 hónappal ezelőtt az egész földszinten fölrakta a dekorcsíkokat, igazán szépen sikerült. A hiányérzetet már csak a nappali karnisai jelentették - így egy kicsit elütött a fa színű karnis a mellette futó szegélytől.

Sok létrára mászás, mérés és vágás következett.

Aztán a fáradságos munkának meglett az eredménye: most már tényleg gyönyörű lett a nappali !

Az ünnepi menü kicsit eltért a szokásostól, mivel most kimaradt a halászlé és a rántott hal. Viszont a mákos és diós bejgli nem maradt ki !
Hosszú évek óta most először nem idegeskedtem azon, hogy milyen lesz - úgyis tudtam, hogy meg fog repedni. És persze tényleg megrepedt, de nem annyira, hogy  zavaró lett volna, viszont nagyon-nagyon finom lett.

Hozzávalók a tésztához:
1 kg liszt (fele sima, fele grízes)
25 dkg margarin
10 dkg házi zsír
3 dkg élesztő
4 db tojássárgája
6 dkg cukor
picike só
fahéj
citromhéj
3 dl tej
2 dl tejföl
(legközelebb megpróbálom, és adok hozzá egy pici rumot is)
+ 1 db tojás a kenéshez

A tésztához a lisztet elmorzsolom a zsiradékokkal, közben felfuttatom az élesztőt cukros langyos tejben. Az összes hozzávalót összegyúrom - vigyáztam arra, hogy ne legyen nagyon lágy a tészta, mindig csak kicsit adagoltam hozzá a tejfölt és a maradék tejet. Így egy aránylag keményebb tésztát kaptam, amit egy éjszakára beraktam a hűtőbe - ott szépen addig dagadt, amíg a zacskó, amibe raktam, engedte.

Másnap reggel megfőztem a mákos és diós töltelékeket.
A mennyiségek nagyjából egyformák voltak:
40 dkg mák és dió
mindegyikhez 15-20 dkg cukor, 1 citrom lereszelt héja és leve, 1 kk fahéj, 10 dkg mazsola és tej vagy víz.
A folyadékot óvatosan, részleteiben tettem hozzá, mert nem akartam, hogy nagyon folyékony legyen: a dióhoz kicsit kevesebb kb 1-1,5 dl, míg a mákhoz picit több, kb 2-2,5 dl kellett. Amikor felfőtt, akkor belekevertem még 3-3 evőkanál sárgabarack lekvárt, és mivel a kóstolás szerint (nagyon fontos :-) ) a mák még igényelte, abba 1,5 evőkanál mézet. Hagytam őket kihűlni.
A hűtőből kivett tésztát 4 részre osztottam, ebből hármat négyszögletesre nyújtottam (ezekből lettek a rudak), egyet pedig oválisra (patkóforma miatt).
A töltelékeket  egyenletesen rákentem a lapokra úgy, hogy 3 oldalon kb 1,5 cm maradt ki, a felső résznél pedig kb 5 cm. Szépen felcsavartam és zsírpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket. Egy tojássárgájával megkentem a tetejüket és hűvösön kb fél órát hagytam pihenni. Utána megkentem a tojásfehérjével is, és újra pihentek.
A sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 180 fokra. Mielőtt a sütőbe tettem volna, minden rudat hústűvel megszurkáltam - úgy, hogy végigérjen a rúdon, nem csak a tetejét. Nekem kb 1 óra kellett, hogy szépen megsüljenek.
A diós patkó is nagyon szép lett, csak icipici repedések voltak rajta - persze elfelejtettem külön lefényképezni.

Körte körte hátán

Olyan nagyon örültünk és úgy vigyáztuk, amikor mind a négy körtefánkon szépen növekedtek a kis körtécskék ! A szüretelést is nagy örömmel és odafigyeléssel végeztük, szépen sorakoztak a polcokon a még zöld, de gyönyörű körték. Azt persze nem sikerült kiderítenünk, hogy milyen fajta, de ránézésre egyforma - és ahogy érett, finom és sárgás színű. A neten a képeket nézegetve Hardenport-ra tippelek.
Persze lehet, hogy még zöldebben kellett volna leszedni, de valószínűleg az volt a probléma, hogy nem volt elég hideg a garázsban, így elég gyorsan elkezdett beérni. Eleinte mindenkinek adtam ajándékba kóstolót, meg persze mi is bőven kóstolgattuk, de egyszer csak beütött a baj: villám gyorsan elkezdett érni és sajnos romlani az egész :-(.
Így következett a menteni a menthetőt ! Sajnos rengeteg került így is kidobásra - a szívünk szakadt meg. Mondanom sem kell, hogy alaposan tanulmányoztuk a cefrekészítéshez szükséges hozzávalókat és tennivalókat, szóval ilyen jövőre nem történhet újra, mert még időben fogunk lépni, és remélhetőleg finom körtepálinka lesz belőle.
De ez még csak a jövő és a tervek.

Idén először az összes üres üvegemet (ami sajnos nem volt valami sok) megtöltöttem körtebefőttel - szépek lettek és finomak is (a legkisebb üveget már lecsekkoltuk :-) ).

Aztán egy "kisebb mennyiséggel" próbálkoztam körtesajt készítésével. Igaz, hogy eddig csak birsalmából készítettem évekkel ezelőtt, de találtam olyan leírást, ahol ugyanazzal a módszerrel más gyümölcsökből is főztek sajtot. Elsőre négy tányérnyi lett, ami lassan-lassan úgy tűnt, hogy szikkad, de amikor ki akartam borítani, nem nagyon sikerült. Egy kis "rásegítéssel" végülis kikerültek a tányérból és most celofánon pihennek.

Azt még nem mondhatom, hogy nagyon keményednének, de bízom benne, hogy előbb-utóbb fordíthatók lesznek.
Bár a sajtkészítést nagy jóindulattal is csak fél sikernek lehet tekinteni, de további körtementésre volt szükség, így még egy nagy adagot főztem. Az első alkalommal még méregettem (1,3 kg péphez tettem 25 dkg cukrot és fél citrom levét), de most kóstolással lőttem csak be. Megmostam a körtéket és nagyjából a magokat is kiszedtem, nagyon kevés vizet aláöntve inkább csak a saját levében alaposan megfőztem, paradicsom passzírozón átpasszíroztam, majd tettem hozzá kevés - kevesebb mint egy kiló - cukrot (nagyon finom édes volt a körte magában is) és belecsavartam másfél citrom levét. Ezt a pépet - jó sok volt, a nagy piros befőző fazekam kb. félig volt - több mint 2 órán keresztül főztem. Persze sűrűn kevergettem. Az utolsó órában már nagyon köpködött de szépen sűrűsödött is. Hogy eléggé-e, azt nem tudom megmondani, mert néhány napja még mindig a tányérokban pihennek.

Nem tudom, mennyi idő kell nekik, de úgy döntöttem, hogy nem fog ki rajtam : időnk van bőven, csak türelemmel kell bírnom, hogy ne öntsem össze az egészet, és rakjam őket üvegekbe átnevezve lekvárnak.