Csodás ősz és betakarítás

Mostanában olyan csodálatosan szép idő van, hogy igyekszünk minden percét kiélvezni és minél több időt tölteni a szabadban. Néhány nappal ezelőtt - habár éppen nem volt napsütés, de kellemes volt az idő - elmentünk és "meglátogattuk" a bivalyokat. Örültünk, hogy kint voltak, és ahogy megálltunk fényképezni, legalább olyan érdeklődést mutattak felénk, mint mi feléjük. Először csak messziről néztek meg minket, aztán egészen közel jöttek, és beálltak a csoportképhez.

Itthon, a ház körül, a kertben is olyan gyönyörű minden, hogy legszívesebben percenként kattogtatnám a fényképezőgépet, de aztán hiába szép a fotó, mégis úgy érzem, hogy meg sem közelíti a valóságot ! Az egyik kedvencünk az aranyló páfrányfa a konyhaablak előtt, mellette a vörös pompába öltözött japán juhar.

A hársfa szinte bevilágít a nappali, az emeleti ablakban ablakdíszként gyönyörködtet, de kintről nézve is csodálatos.

Szóval gyönyörű a kert, hogy ne csak a szavaim álljanak itt, néhány bizonyíték:

Persze a kastély parkját sem szoktuk elhanyagolni, a hársfasoron végigmenni igazán pazar !

A sok kirándulás mellett, azért szoktunk dolgozni is :-). Tegnap felszedtük a répát, gyökeret, karalábét, utána a Pisti szépen elrendezte a földet. Valamint leszedtük a négy körtefáról a termést és szépen elhelyeztük őket a polcokon - szép volt a fán is, de nagyon helyes, ahogy sorakoznak :

Búcsú a fűzfától

Amikor ideköltöztünk, rengeteg fát "örököltünk" a kerttel: sok gyümölcsfánk is van és nagyon szép díszbokrok és fák. Igyekeztünk nem kivágni fákat, azonban volt néhány, ami olyan sűrűn volt ültetve, hogy teljesen életképtelen volt, azoktól még tavaly ősszel megváltunk. A kerítés mellett egy hatalmas fűzfa állt :

Aztán sajnos az egyik viharban letört egy belső ága, és idén nyáron a nagy meleget nem bírta - hiába locsoltuk, már nyár közepére lehullatta a fele lombját. Mivel a kerítés mellé végig leylandi ciprusból ültettünk sövényt, a fűzfa sorsa megpecsételődött: amint megerősödik a sövény, akkor a fa kikerül. Aztán végiggondoltuk, hogyha a fa árnyékában kell fejlődnie a sövénynek, akkor a jelenleg egyforma növénykék össze-vissza fognak nőni - így vettünk egy nagy levegőt és ugyan fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a fának mennie kell.
Az elhatározást tett követte: a Pisti egyik nap nekiállt kivágni a fát. A koncepció az volt, hogy a felső ágakkal kezdi, amelyeket esés közben szerencsés esetben megfognak az alsók, és így nem törik össze a kerítés, a külső és belső növények. Úgyhogy uccu, fel a fára !

Nem volt egyszerű, de néhány órás kemény munka után meglett az eredmény. A fánk átalakult egy nagyméretű köcsögtartóvá, az udvart pedig betemették az ágak.

Itt be is fejeztük erre a napra. (Volt mit kipihennem még nekem is, pedig én csak a földi munkában segédkeztem.) Aztán másnap a maradék ágakat is levágta, összedarabolta, majd a gallyazásban már én is segítettem. Még egy nap ráment, hogy nagyjából újra kertformánk legyen, és a tönk még mindig a földben volt ! Az utolsó nekifutás, a tönk és az oldalgyökerek kiszedése szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt: az oldalgyökerek is combvastagságúak voltak, a tönk pedig meg sem moccant. Előkerült az összes eszköz és szerszám: ásta, csákányozta, fejszézte, kisbaltázta fáradhatatlanul, és akkor egyszer csak kifordult a földből !! Mondhatom, volt nagy öröm !

Aki nem lép egyszerre,

nem kap rétest estére.
Ez a veszély szerencsére minket nem fenyeget, mert maradt az ebédből még néhány szelet túrós rétes.
A múlt hónapban a Veronka szomszédasszonyunkat köszöntöttük születésnapján, és nagyon finom almás és túrós rétessel várt bennünket. Meg is beszéltük, hogy erre meg kell, hogy tanítson engem is, aminek ma jött el a napja.
Az egyszerűség kedvéért most csak túrósat sütöttünk. Ami érdekes a receptjében, hogy nem kell kihúzni a tésztát és nem is leveles tésztát csinálunk, viszont az eredmény teljesen olyan.
A megadott mennyiségből 4 rúd lett.

30 dkg lisztet átszitálunk, majd egy tojással, csipet sóval és 2 dl tejföllel rugalmas tésztát készítünk, amit kb fél óráig letakarva állni hagyunk.
Közben megcsináljuk a tölteléket: 10 dkg vajat, 2 tojást, 25 dkg porcukrot, vaniliás cukrot habosra keverünk, hozzáadjuk a túrót (most 1 kg-ból csináltuk, ez egy picit sok volt, mivel az egyik rúd megrepedt), a megmosott mazsolát, egy citrom héját lereszelve és egy keveset a levéből is.
Egy kis lábosban 7 dkg zsirt felmelegítünk és 2 evőkanál lisztet belekeverünk - nem sütjük tovább, ne legyen barna, épp hogy csak összeálljon a rántás.
Kinyújtjuk a tésztát, megkenjük a világos rántással és az egészet szorosan beigli-szerűen feltekerjük, négy darabra vágjuk, majd egyenként újra vékonyra kinyújtjuk az 1/4 tésztát. Megtöltjük a túrótöltelék 1/4-ével, majd zsírral kikent tepsibe tesszük. Ezt az összes tésztával megismételjük, a tepsiben szépen, egymástól 1-2 centi távolságra elhelyezzük őket, majd a tetejüket is megkenjük olvasztott zsirral és az előmelegített sütőben 200 fokon kb fél óra alatt készre sütjük.
Utána jó étvággyal fogyasztjuk - ha marad, hidegen is finom !