Sütőtökkrémes mákos rolád

A múltkor vettem két sütőtököt: az egyikből remek krémleves készült, a másikat pedig megsütöttem. Szegény utóbbinak nem volt nagy sikere, pedig tényleg nagyon finom édes volt, mégis a hűtőben szomorkodott már egy ideje. Gondoltam egy nagyot (és a FB sütis csoportból merítve ihletet) sütöttem egy finom sütikét.

Mivel máknak bőviben vagyunk a tésztához a mákos bögre tészta receptjét használtam fel. Ezt általában dupla mennyiségben szoktam sütni a normál tepsiben - akkor elég magas lesz ahhoz, hogy szétvágva lekvárral vagy krémmel tudjam tölteni. Most csak az alap mennyiséget sütöttem és a nagy tepsiben. 

Ez a mostani remek alkalom volt arra is, hogy lemérjem a bögre-mennyiségeket - valami miatt nem kedvelem a bögrés hozzávalókat, jobb szeretem ha pontos mennyiségek szerepelnek.

Hozzávalók a tésztához:

- 25 dkg cukor

- 2 db tojás

- 3-4 dkg vaj

- 15 dkg liszt

- 15 dkg darált mák

- 2 dl tej

- 1 cs sütőpor (most csak felet tettem bele, nem akartam, hogy nagyon magas legyen)

A cukrot a vajjal és a tojásokkal habosra kevertem, majd felváltva hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet, a mákot és a tejet. A tejből a végén mindig visszatartok egy kicsit, amit csak akkor adok hozzá, ha igényli a massza - nehogy nagyon híg legyen.

A nagy (gáz) tepsit kibéleltem sütőpapírral, elterítettem benne a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöttem. (tűpróba!)

Amikor elkészült a sütőpapírral együtt feltekertem és hagytam hűlni.

Amíg hűlt bőven volt időm elkészíteni a krémet:

A megsűlt 30 dkg sütőtököt megszabadítottam a héjától és egy villával összetörtem. Kevertem hozzá 10 dkg mézet, 25 dkg mascarponet és 1 kk fahéjat. 1,5 dl tejszínt (most hulalát) habbá vertem és óvatosan beleforgattam a krémbe. 

A kihűlt tésztát kitekertem, a krém 2/3 részével megtöltöttem és föltekertem. (Persze picit megrepedt, talán nem kellett volna még langyosan kíváncsiságból kitekerni!!) A maradék krémmel kívülről bevontam a roládot és kis ideig hűtőbe tettem, hogy könnyebb legyen szeletelni. Szerintem nagyon finom. Amíg a Pisti nem tudta, hogy miből van ő is fenségesnek találta, a sütőtök tudata kicsit levett (nála) az élvezeti értékből.☺

Adventi mézesek

Harmadik próbálkozás.

Bizony felnőtt fejjel kicsit nehezebb belekezdeni, mintha már gyerekként is csináltam volna, segédkeztem volna mézes sütésnél, de főleg díszítésnél. Egyszerűbb megtanulni, ha az ember látja a fogásokat, hogy milyen állagúnak kell lennie például a terülőmáznak. 

De a múlton kár szomorkodni - harmadik éve rendületlenül gyártom a mézes adventi koszorúkat és figurákat és egyre jobban megy. Néhány év és talán olyanok lesznek, amivel már meg leszek elégedve. MINDENT az internetről, a FB-ról szedtem, köszönet annak a sok ügyes kezű, csodákat gyártó bloggernek, csoporttársnak, akik szívesen osztják meg tudásukat az olyan kezdőkkel, mint én is.

A tavalyi tésztán nem változtattam, de legközelebb érdemes a szódabikarbóna mennyiségét egy kicsit csökkenteni, mert ugyan így finomak a mézesek, de elég dundik.

Olvastam, hogy 1 tojássárga és 1 ek tej keverékével le lehet kenni a tetejét - a felénél ki is próbáltam: tényleg szép fényes lett tőle, de ahogy hűlt, kicsit megráncosodott. Ráadásul a Pisti azt mondta, hogy neki a természetes matt jobban tetszik. Szóval jövőre nem kenegetek.

A koszorú formáját a mélytányér adta, ez nagyjából jó méret lett, a mécsesek helyét a frissen kisűlt mézesekből a középső pogácsa-kiszúróval vágtam ki.

A FB-on tavaly mutattak a lányok olyan díszeket, vagy akár a házikó ablakát, ahol a közepét sütés előtt kell kivágni és apróra tört töltetlen cukorkával megszórni. Sütés közben a cukor megolvad és nagyon klassz üvegszerű lesz. 

Néhány darabon kipróbáltam: nagyon klasszul működik, a tanulság csak annyi, hogy nagyobb lyukakat kell kiszúrni, hogy jobban mutasson.

Az írókához írnak 1-2 ek étkezési keményítőt is, ami persze nekem nem volt itthon. Helyette vaníliás pudingot kevertem hozzá, szerintem ez is működik. (Persze azóta vettem keményítőt is, hátha ...) Van, aki felveri a fehérjét, van aki nem. Most úgy próbáltam ki, hogy csak kézi habverővel kevertem a tojásfehérjét, hozzátettem 1 kk ecetet és az átszitált, pudingporral elkevert porcukrot 3 részletben. 

Gondoltam, már éppen itt az ideje, hogy a terülőmázat is kipróbáljam. Óvatosan, kiskanalanként tettem a maradék írókához a vizet és azzal kentem be a megmaradt formákat. Persze először keret nélkül csináltam, ami remekül sikerült: remekül lefolyt. ☺ Szerencsére azért rajta is maradt!

Aztán rajzoltam keretet az írókával, kicsit hagytam szikkadni, majd kitöltöttem a mázzal. Körülbelül 1,5 órát száradtak, utána rajzolgattam rá (na ezt is még gyakorolni kell!). Másnap reggelre, mire megszáradt, már egyértelmű volt, hogy hosszabb száradási időt kell hagyni a máznak, hogy élesebb kontúr maradjon.

A pöttyök aránylag már jól mennek, néhány vonal is. Jövőre lehet, hogy kacskaringókat is merek majd húzni ☺

A színezés is elmaradt (egyelőre), így csak a színes cukrokkal tudtam egy kis színt vinni beléjük. 

Tanulság: még sok évig van mit tanulni, gyakorolni. ☺

De "ahho' való képest" egész jók lettek! ☺☺☺☺

Kávés keksz csokidarabokkal

Ezt a receptet Andrea osztotta meg a FB sütis csoportban - rögtön megtetszett és alig vártam, hogy minden hozzávaló legyen itthon. Capuccinot nem szoktunk egyáltalán inni, így helyette Nescafe 3in1-bent vettem - ezzel lehet, hogy kicsit markánsabb kávé íze lett, mint az eredetinek, de nekünk tökéletesen megfelel: azonnal nagy kedvencünk lett, azóta már többször is megsütöttem. A csokilencsével a legfinomabb (és legegyszerűbb), de annak hiányában készítettem már mazsolával is - úgy is finom volt, de csokiimádók lévén ha esetleg nincs itthon csokilencse, akkor inkább apróra vágott étcsokit teszek bele. Mint most is.

Hozzávalók:

- 25 dkg liszt

- 1 cs. sütőpor

- 0,5 kk szódabikarbóna

- 3 zacskó Nescafe (eredetileg 3 ek capuccino por)

- 1 cs. vaníliás cukor

- 15 dkg cukor (ha van barna, akkor az)

- 2 db tojás

- 10 dkg vaj

- 10 dkg étcsoki 

Az összes szárazanyagot egy tálba mértem és jól átforgattam, kevertem. Hozzátettem a tojást és a lágy vajat és összegyúrtam a tésztát. A végén belekevertem az apró darabokra vágott étcsokoládét.

Két tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral és KIS diónyi gombócokat formáztam a masszából és egymástól távolabb elhelyeztem a két tepsiben. Első alkalommal olyan nagyok lettek a kekszek, hogy szinte teljesen összenőttek - akár belesimíthattam volna a tepsibe és ha kisűlt, felvághattam volna. Már többedszeri készítésnél is mindig nagyon mondogatnom kell magamnak, kisebbet, kisebbet! Azok lesznek a legszebb, legformásabb kekszek, amiket túl kicsinek gondolok golyóként. ☺

Előmelegített sütőben 160 fokon kb 15 perc alatt készre sütöttem. Óvatosan kell vele bánni, mert frissen még nagyon puha, törékeny, de ha kihűl kívül finom ropogós lesz és csak belül marad puha.

Legutóbbi látogatásakor hozott a Peti ajándékba keksznyomdát, amit természetesen még vele együtt ki is próbáltunk. 

Jól elvan a gyerek, ha játszik. ☺ Persze nagy igyekezetemben a fényképeket elfelejtettem. 

Mivel van itthon friss gyömbérem, gondoltam, hogy ezt a jól bevált gyömbéres-citromos kekszet sütöm meg, kipróbálandó újra a nyomdát. Most csak a kerek formákat használtam, a négyszögletűt mézesre tartogatom.

Próbáltam vékonyabbra és vastagabbra nyújtott tésztával: a nyomda mindkettőn szépen meglátszik, a vékonyabb kicsit ropogósabb lett. Elég szépek lettek, de azért még van mit gyakorolni. ☺

 Körülbelül két héttel ezelőtt elvittük a Cicerot is az állatorvoshoz, hogy megkapja a kombinált oltást és a veszettség ellenit. Nagyon aranyosan viselkedett, feleslegesen izgultunk miatta.

Viszont utána olyan beteg volt 2 napig, hogy egészen kétségbe estünk. Szerencsére jobban lett, de néhány nap múlva a mellső lábára kezdett bicegni. Bágyadt volt, alig mozgott - irány megint a doki!
Magas láza volt, kapta rögtön a szurikat és a gyógyszereket. Persze nem volt szívünk kitenni a hideg éjszakába - mégha a faházban nem is volt annyira hideg - így velem aludt. A második éjszakát is megszavaztuk neki a lakásban, de addigra szerencsére már olyan jól volt (értsd rosszalkodott alvás helyett), hogy még éjjel kitettem aludni.
Azóta jól van, sokat nőtt, nagyon eleven és okos. Nagyon szeretjük. A Buddy is. Az ablakból szoktuk lesni őket, hogy milyen aranyosak.
Sajnos közös képet nem tudtam róluk csinálni, de igyekszem!! Addig is még egy a cicáról.

Túrógombóc egyszerűen

Egyáltalán nem emlékszem, hogy gyerekkoromban otthon ettem-e egyszer is túrógombócot. Azt biztosan tudom, hogy eddig soha nem csináltam. ☺ Ez persze most sem változott volna, ha csak a Pistin múlik, mert ahányszor eddig csak megemlítettem, mindig közölte, hogy ő nem szereti. Így amikor a FB csoportban néhányan megosztották, rögtön elhatároztam, hogy most én is elkészítem, előzetes egyeztetés nélkül. ☺

Ami a legjobban tetszett persze, az az egyszerűsége, és a lányok véleménye, miszerint elronthatatlan - na ebben nagyon bíztam, hogy nem én leszek az egyetlen, aki még erre is képes! A biztonság kedvéért megkerestem egy biztos receptet: Andi leírásában nem csalódtam most sem.

Hozzávalók:
- 1/2 l tej
- 10 dkg gríz
- 4 ek cukor
- 1/4 kg túró
- esetleg egy kis reszelt citromhéj (ez most kimaradt)
- 1 ek olaj
- zsemlemorzsa
- a tetejére édesített tejföl, esetleg porcukor

A tejet felforraltam (a lábost természetesen most is kiöblítettem vízzel, hogy biztosan ne égjen le a tej), folyamatos keverés mellett beleszórtam a grízt és lassú tűzön addig főztem kevergetve, amíg jól be nem sűrűsödött - a végén kicsit köpködött már. Amikor elkészült megszórtam a tetejét cukorral és félretettem hűlni.

Amíg hűlt, az olajon kis lángon, folyamatosan kevergetve (mert könnyen leég) megpirítottam a zsemlemorzsát - aránylag sokat, mert nagyon szeretjük.

Amikor megdermedt a gríz összedolgoztam a túróval, kis golyókat formáztam és meghempergettem a pirított zsemlemorzsában. 

Édes tejföllel és porcukorral tálaltam.

A Pisti első reakciója persze az volt, hogy nem szereti a túrógombócot, a következő, hogy "édes tejföllel kell enni??", aztán persze az első falat után nagy volt a meglepetés, hogy ez milyen finom!!! 

Mostantól szerintem sűrűn fogom készíteni: tényleg nagyon egyszerű és a maradék még másnap is tökéletes volt!

Cukkinis tócsni

Ezt az egyszerű és gyors, hús nélküli vacsorát mostanában szoktam csak csinálni - régen, amíg nem termett saját cukkinink, venni is keveset vettem, inkább a padlizsánt szerettem jobban. Amikor ültettem és nagy örömömre már az első évben is bőven termett próbáltam minél többféle receptet keresni, hogy minél változatosabban tudjam elkészíteni. Ez a recept saját kútfőből született, felhasználva néhány ötletet, amit már kipróbáltam, "Mi van itthon a hűtőben?" alapon. 

Hozzávalók:
- 50-60 dkg gyalult cukkini
- 25 dkg túró
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 db tojás
- 1 kk szódabikarbóna
- só, bors
- 2-3 ek liszt
- a sütéshez néhány kanál oliva olaj
- a tetejére ízlés szerint reszelt sajt, tejföl, lila hagyma vagy mindegyik

A lereszelt cukkinit jól lecsöpögtettem, kinyomkodtam. Az összes hozzávalóval összekevertem, annyi liszttel, hogy se túl híg, se túl sűrű ne legyen, majd hagytam egy kicsit állni. (Igazság szerint azért, mert a Pisti még nem ért haza, és frissen akartam kisütni ☺- de jót tesz neki, érdemes picit előbb összekeverni!)

Serpenyőben kevés olíva olajat melegítettem és belekanalaztam a masszát, laposra szétnyomva, hogy egyforma magas/lapos legyen. Közepes hőfokon mindkét oldalát pirosra sütöttem és még melegen jól megpakolva minden jóval gyorsan elfogyasztottuk!

Hagyományos kókusztekercs

Körülbelül ezer éve nem csináltam ezt a sütit, pedig a "kezdetekkor" egyik nagy kedvencünk volt a Húsvéti vendégváró elmaradhatatlan részeként. A recept eredete teljesen a homályba vész, a receptes füzetem első bejegyzései között szerepel.

Csak nagyon minimálisan változtattam a hozzávalókon, mivel az a cukormennyiség a mostani ízlésünknek egy picit sok. Mivel itthon volt a Peti és neki is akartam csomagolni, így 1,5-szeres mennyiséget csináltam - szerintem legközelebb is érdemesebb ezt a mennyiséget készíteni, mert gyorsan elfogy ☺

Hozzávalók: 

- 35 dkg darált keksz

- 25 dkg porcukor 

- 2 ek holland kakaó

- 5 dkg kókuszreszelék

- 0,5-1 dl rum vagy más alkohol, esetleg rumaroma (nekem finom házi szilvapálinka volt itthon)

- 2,5 dl tej

Az összes hozzávalót összekeverem egy tálban. A tejből esetleg 1-2 evőkanálnyival lehet kevesebbet tenni, de mi így, kicsit nyasszosabban szeretjük.

Régen nylonzacskón "nyújtottam" ki, de most szilikonos sütőpapírt használtam - jól lehetett dolgozni vele, ennél a megoldásnál maradok. Az összes kakaós részt elsimítom, nyújtom a sütőpapíron - a széleit is szép egyenesre ki lehet alakítani azzal, hogy kicsit visszahajtom a papírt.

Erre kerül rá a vajas krém.

A krémhez 15 dkg puha vajat habosra keverek 25 dkg porcukorral, majd belekeverek 10 dkg kókuszreszeléket.

A sütőpapír segítségével szépen feltekerem, eligazgatom a tekercset.

Kókuszreszeléket szórok még a papírra és meghempergetem benne a tekercset.

A papírba becsomagolom és legalább néhány órára hűtőbe teszem.

Amikor már kellően összeállt, akkor éles késsel tetszőleges vékony szeleteket vágok. Mi a picit vastagabbat szeretjük, ezek kb 3-5 mm-esek.
Szépen tálra rakom, ahonnan villám gyorsan eltűnnek. ☺

Kati szelet

Vagy Kata süti. Esetleg Katóka? Valami miatt egyik elnevezés sem tetszett itthon a fiúknak, ők Ezerjó sütinek nevezték el. :) 

Persze a név egyáltalán nem olyan fontos, mint az, hogy ez egy elképesztően finom sütemény! 

Most éppen azért esett erre a választásom, mert előre meg lehet, sőt kell csinálni, így jobban tudtam készülni a Peti villámlátogatására. Állásában egyre, egyre finomabb lett! :)

Az én receptem egy régi kolléganőmtől ered - ahogy az interneten nézegettem, egy kicsit eltér a többiekétől. Amit az "eredetin" változtattam, hogy most a tetejére nem egyszerű, hanem gőz fölött főzött fehér mázat tettem.

Hozzávalók a tésztához:
- 60 dkg liszt
- 30 dkg vaj (a receptben margarin van)
- 3 tojás sárgája
- 20 dkg cukor
- kevés tej

A lisztet jó alaposan összemorzsoltam a vajjal, hozzáadtam a tojássárgákat és a cukrot, majd kevés tejjel simává gyúrtam. A kész tésztát háromfelé osztottam, kinyújtottam, és a piros tepsi (kb 22x38 cm) hátulján egyenként megsütöttem. 200 fokon kb 10-12 perc.
A lapokat óvatosan kell félretenni, mert még nagyon kemények, könnyen törnek. A legkevésbé sikerültet (vagy ami esetleg összetört, mint most nekem) használjuk fel a töltelékhez.

Hozzávalók a töltelékhez:
- 3 dl tej
- 1 vaníliás cukor vagy 1 kk vanília aroma
- 15 dkg porcukor
- 10 dkg vaj
- 0,5 dl rum (vagy aroma, vagy más alkohol)
- 2 ek baracklekvár
- 2 ek kakaó (az enyém klassz sötét holland, így csak egy nagy púpos ek került bele)
- 10 dkg darált dió

a tetejére:
- 3 tojásfehérje
- 22 dkg cukor

Az összetört lapot vaníliás tejbe beáztattam. A vajat habosra kevertem a porcukorral és a többi hozzávalóval együtt összekevertem a már megpuhult lappal.

Az egyik egyben maradt lapot egy nagyobb tálcára tettem (megfelelő tál híján), a tölteléket egyenletesen ráhalmoztam, majd óvatosan befedtem a másik lappal. Ha esetleg eltörik nem kell megijedni, a hab szépen elfedi majd ezt a kis hibát :)

A tojásfehérjét elkezdtem verni, majd részletekben hozzáadtam a cukrot és azzal is tovább vertem. Az eredeti receptem szerint így kellett volna rásimítani a tetejére. De most kipróbáltam a gőz fölött megfőzött habot és nem bántam meg: sokkal magasabb, finomabb habot kaptam így. Igaz, hogy még kb 20 percig főztem a gőz fölött kézi habverővel verve tovább, aminek a végére már tiszta Popej-alkarom lett, de nagyon szép lett!
A kész habot rásimítottam a tészta tetejére és másnapig a spejzba tettem, hogy összeérjenek az ízek és megpuhuljanak a lapok.

Igazán nagy sikere volt: annak ellenére, hogy elég tömény sütemény - ráadásul nem is vágtam nagyon kicsi darabokat - nem tudtunk betelni vele.

A Peti most találkozott először "személyesen" a Ciceroval, de a cica szokásos kedvességével őt is elvarázsolta :)

Október végi, november eleji sétáinkon megcsodálhattam a learatott kukoricatáblákon a még virágzó pipacsokat. Egyébként is szeretem, na de ilyenkor!!