2016. december 9., péntek

Naspolya lekvár

Szegény nehéz sorsú naspolya!
Persze én is tudom, hogy nem a legszebb színű, formájú gyümölcsünk és valószínűleg kevés ember kóstolhatja igazán éretten. Viszont ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy kicsit kaki-színe van és csak kézzel-lábbal lehet enni (a magokat leszopogatva és kiköpve) és a legügyesebbeknek is sürgős kézmosásra van szüksége a falatozás után, akkor igazán finom, különleges ízvilágú és egyáltalán nem fanyar gyümölcsöt élvezhetünk. A rengeteg vitamin és ásványi anyag, amit tartalmaz, csak hab a tortán!


Régebben téli kirándulásaink alkalmával találtunk néha naspolyafát, ami már az első hidegek után, mikor néhányszor megcsípte a dér, finom érett gyümölcsökkel ajándékozott meg. A Pisti "kicsit" idegenkedett tőle: hiába próbáltam rábeszélni, hogy kóstolja meg, általában csúnya szavakkal illette (kisgyerekszarnak nevezte brrr!!) és még véletlenül sem nyalt bele. Mikor ideköltöztünk és felmerült, hogy néhány fányi hely még van a kertben, akkor a régi-vágyam-fügebokor mellett naspolyát és birsalmát ültettünk (az sajnos még nem terem :( ). Bezzeg a naspolya! Idén már annyi lett, amit hirtelen megenni sem tudtunk - igen, tudtunk, mert már a Pisti is hajlandó volt megkóstolni és megdöbbenten tapasztalta, hogy ez finom!! - így feltúrtam a netet, hogy mit lehetne belőle készíteni: lekvár és sajt volt a két leggyakoribb ajánlat, most a lekvárnál maradtam, de jövőre -remélem sok-sok naspolya terem újra- kipróbálom a naspolyasajtot is.


A jó érett, szinte már potyogós naspolyát óvatosan megmostam (2,7 kg volt) és szőröstől bőröstől magostól beraktam egy nagy fazékba. Vizet öntöttem alá - először csak kicsit, mert nem tudtam mennyi kellene, de a végére a kb 1 liter összejött - és főzni kezdtem. A gyümölcsöket lehet kicsit szétnyomkodni, hogy gyorsabban tudjon megfőni. Kb 25-30 perc után már szépen elvált a mag is és a héj is. Ekkor először egy szűrőn kezdtem átpasszírozni, de áttértem a paradicsom passzírozó nagyobb lyukú szűrőjére, ezzel sokkal gyorsabban külön lehetett választani a magokat, héjat a húsától. 
A tiszta gyümölcshúst visszatettem a tűzre és sűrű kevergetések közepette közepes, vagy inkább gyenge lángon főztem még 15-20 percig. A vége felé már sűrűn kell keverni, mert hajlamos a köpködésre!!


Most nem mértem le a tiszta anyagot - a receptek szerint 1 kg tiszta gyümölcshöz 40 dkg cukor kell - találomra, kóstolásra tettem bele a cukrot, de kb 70 deka került bele. Ezzel is főztem még néhány percet és a biztonság kedvéért egy csipet Na-benzoátot tettem rá, majd tiszta üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba tettem.
Arra azért vigyáztam, hogy annyi maradjon ki az üvegekből, amit meg tudunk kóstolni, hogy meglássuk, milyen lett: szerintem elképesztően finom. Picit kásás az állaga, de édes és különleges az íze, egyáltalán nem fanyar.
A próba jól sikerült, jövőre jöhet a sajt!


2016. december 1., csütörtök

Töltött káposzta, a megunhatatlan

Azt hiszem, jó is, hogy ez az isteni kaja tényleg -szinte - megunhatatlan, mert kis mennyiség egyáltalán nem főzhető belőle (minek is?), az elkészült mennyiség viszont nem fogy el másnapra. Jó, tudom, remekül bírja a fagyasztást is, de mivel már elég régen csináltam és nagyon jól esett mindkettőnknek, így inkább szép lassan elkoptattuk.


Ez a recept teljes konszenzus eredménye. A Nagymamám főzte verzió több vágott savanyú káposztát tartalmazott, ritkán bugyolálta a gombócokat levélbe, de ha igen, akkor azt is savanyítottba és természetesen nem maradhatott ki valami füstölt sem. Anyósom minimális vágott káposztát rakott (azt nem tudom, hogy savanyú volt-e) a sok-sok édes levélbe burkolt töltelékhez.

Hozzávalók:
- 1,5 kg vágott savanyú káposzta
- 0,5 kg (vagy több) füstölt hús (akár oldalas is lehet, én most valami nagyon szépet kaptam, de hogy mit?)
- 1 db nagy fej vöröshagyma
- 2 db babérlevél
- 15-20 szem bors (teatojásba tettem, hogy könnyen kivehető legyen)
- erős (chili) paprika - elhagyható
a töltelékhez
- 10-15 db édes káposzta levél
- 1 kg darált hús
- 7-10 dkg rizs
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 5-7 gerezd fokhagyma
- só
- őrölt bors
- pirospaprika
a rántáshoz
- 1-2 ek zsír
- 2 ek liszt
- pirospaprika



Vettem egy jó nagy lábost, jelen esetben a nagy kuktámat és a kicsit kimosott káposzta felét-harmadát beszórtam az aljába. Erre tettem az apró kockákra vágott nagy fej vöröshagymát. A füstölt húst szeletekre vágtam és bekerültek szépen egymás mellé a lábosba.


A töltelékhez a hozzávalókat jól összedolgoztam.
Egy nagy fej édes káposztáról szedtem le az ép külső leveleit és lobogó forró vízben főztem 1-2 percet. Nekem leszedni is úgy a legkönnyebb, hogy a torzsához közel elvágom a leveleket, beteszem a káposztát a forró vízbe és amikor egy kicsit megpuhult a levél akkor "lesegítem" egy villával a fejről - így nem szakad szét, hanem szépen egyben marad. A kicsit megpuhult leveleket félreteszem hűlni, majd levágom a vastag részeit is.
A Pistivel megbeszéltük, hogy inkább a nagyobb töltelékeket szeretjük, így kb 12 db levélbe bugyoláltam be az összekevert húsmasszát. Szépen egymás mellé raktam őket a füstölt húsra.


Befedtem az egészet a maradék savanyú káposztával és annyi vizet öntöttem alá, hogy épphogy ne lepje el (mivel a kuktából nem fő el úgy a lé, mint egy rendes fazékból). Forrástól számítva kb 1 órát főztem. 
Amikor már ki lehetett nyitni a kuktát a megfőtt töltelékeket és füstölt húst óvatosan kiszedtem egy tálba, a káposztát pedig berántottam, majd visszakerültek a töltelékek.
Természetesen tejföllel és friss kenyérrel tálaltam.