Egy kis ideig gondolkoztam azon, hogy feltegyem-e ezt a tortát, mert ha lehet, ez még rondább lett, mint az általam elkészített darabok általában. Aztán arra jutottam, hogy tényleg nem nagyon lóg ki a sorból a gyengécske kinézete miatt, viszont az íze messze feledteti ezt a kis megbocsátható negatívumot.
Az alapötletet az interneten találtam, aztán persze kicsit variáltam az eredeti leíráson. A tésztán csak annyit, hogy nem külön 4 db karikát sütöttem, hanem egy nagyobb lapot, amit aztán négyfelé vágtam. Gondoltam, nem sértődöm meg, ha nem kerek tortát sütök magamnak! Persze nem is ezzel volt a legnagyobb baj 😅
Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg liszt
- 10 dkg darált dió
- 20 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 1 db tojás
- 1 késhegynyi sütőpor
Ezeket összedolgoztam, majd hagytam a hűtőben pihenni, hogy jól megdermedjen.
Közben bőven volt idő előkészíteni a tölteléket. (Az eredeti vanília pudinggal készült, de nekem valahogy ahhoz most nem volt kedvem.)
Hozzávalók a krémhez:
- 2 db csokis puding (főzős)
- 5 dl tej
- 6 kanál cukor
- 10 dkg étcsokoládé
- narancshéj
- 2 dl tejszín
- 1 ek porcukor
- 1 habfixáló
A pudingokat jó sűrűre főztem a cukorral és a tejjel. Mikor levettem a tűzről és elkezdtem hűteni, beletördeltem a csokit és félretettem, amíg teljesen kihűlt a puding.
A hűtőből kivettem a megdermedt tésztát és a nagy tepsibe egy sütőpapírra egyengettem (igyekeztem nem nagyon téglalap-formát hagyni, hogy aztán könnyebben lehessen egymásra tenni őket).
A tészta tetejére felvertem 2 db tojásfehérjét 7,5 dkg cukorral, majd hozzákevertem 12,5 dkg darált diót és ezt rákentem a tésztára. Előmelegített sütőben 200 fokon kb 15 perc alatt készre sűlt.
Amíg hűlt a tészta, befejeztem a tölteléket:
A 2 dl habtejszínt a porcukorral jól felvertem. A biztonság kedvéért került bele egy habfixáló is. Nem tudom, hogy kellett-e bele, de szerintem inkább igen. 😛
A csokis pudinghoz hozzátettem a narancshéjat, majd először csak egy kevés habot kevertem bele, azzal fellazítottam, majd nagyon óvatosan beleforgattam a többi habot.
Eddig minden nagyon tökéletesen ment, a töltelék isteni lett. Csodálkoztam is 😃
Aztán jött a rémálom: 4 felé vágtam a kihűlt tésztát és megpróbáltam óvatosan átemelni az első negyedet a tálra. Mondanom sem kell, hogy eltört. Annyira nem zavart, gondoltam, az aljára jó lesz.
Rákentem a krém egyharmadát, majd jöttek a következő tészták. Nagyjából kisebb törésekkel sikerült egymásra helyezni őket. Az utolsónál nagyon koncentráltam, de teljesen feleslegesen, mert ahogy hozzáértem, rögtön sok-darabba esett szét!!!
Nem mondom, hogy nagyon örültem neki. 😰
Végül majdnem egy teljes napot a hűtőben töltött. Ami persze a "szépségén" semmit nem változtatott, viszont istenien összeértek az ízek!
Takarandó a tetejét, kapott egy kis tejszínhabot a kobakjára tálaláskor. Így is kicsit ronda maradt, de az íze tökéletes!
