Sütögetős nap

Ma reggel kisütött újra a nap, már csak néhány pici hóbucka jelzi, hogy itt bizony január van és tél - egyébként szinte tavaszias volt az időjárás. Mivel a múltkori vaníliás karikának akkora sikere volt, hogy már csak néhány darab maradt mutatóba - tényleg nagyon finom, nehéz megállni, hogy csak egyet (kettőt) egyen az ember - gondoltam sütök, kipróbálok valami újat.

Nézegettem a neten és most Kekszműhely egyszerűnek tűnő kókuszos-csokis sütijét választottam. Nevéhez illően annyi, de annyi keksz van nála, hogy ha marad az új kekszgyártási mániám, akkor még bőven tudok szemezgetni közülük. 

Hozzávalók:

- 30 dkg liszt

- 5 dkg kukoricaliszt

- 5 dkg kókuszreszelék

- 15 dkg porcukor

- csipet só

- 20 dkg vaj ( én 8 dkg kókuszzsírt és 12 dkg vajat tettem bele)

- 10 dkg étcsokoládé

- 1 db tojás sárgája

- 2 tk vanília kivonat - ez nálam kimaradt, került bele helyette egy csomag vaníliás cukor

és mivel nehezen akart összeállni a tészta egy merész gondolattól vezérelve kapott egy jó nagy evőkanál finom házi szilvapálinkát.

Kezdésként a csokit gőz fölött felolvasztottam és félretettem hűlni. A liszteket a többi szárazanyaggal összekevertem, majd hozzáadtam a vajat, a kókuszzsírt, a tojássárgáját és a csokit. Megpróbáltam összedolgozni, de nem nagyon akart összeállni. Gondoltam a fél óra folpackba csomagolva a hűtőben majd megregulázza egy kicsit, de sajnos nem sokat javult a helyzet. Igy fogtam, hozzá öntöttem még egy kis pálinkát, amivel már tökéletesen össze lehetett gyurmázni és nyújtani. Kb 2-3 mm-es nyújtottam, derelyevágóval négyzeteket vágtam belőle - mondjuk kicsit össze-vissza lett - legközelebb igyekszem a kisebbeket preferálni és két kis virágforma kiszúróval mintákat nyomtam rá.

180 fokon sütöttem kb 15 percig. Frissen is nagyon finom, ropogós, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, ha pihen néhány napot.

Azóta újra megsütöttem kis változtatással.
Mivel a Petitől kaptam jó sok kókuszolajat, így a zsiradékból 15 dkg lett kókuszolaj és 5 dkg vaj. Ugyanolyan nehézkes volt összeállítani/kinyújtani, mint első alkalommal, de most kicsit vastagabbra hagytam a tésztát - olyan 5 mm körülire. Négyszögeket vágtam ki és most nem cifráztam, csak kisütöttem.

Éppen vaníliás karikát is csináltam, a biztonság kedvéért jó sok csokiöntettel, így maradt a keksz egy részéhez is: amíg tartott a csoki belemártogattam őket. Sokkal finomabb lett, mint első alkalommal -csokival is és anélkül is.

Volt a hűtőben egy kis maradék krumpli pürém, amit gondoltam, hogy majd felhasználok kenyérhez. Aztán inkább nekiálltam egy jó kis krumplis pogácsának :)

Hozzávalók:

- 20 dkg krumplipüré (vagy frissen főzött és összetört krumpli - én a héjában főttet preferálom és átnyomom                                   krumplinyomón)

- 50 dkg liszt

- 1,5 tk só

- 1 tojás

- 2,5 dkg élesztő

- 10 dkg tejföl

- kb 0,5 dl tej

- tetejére tojás vagy tejföl

- szóráshoz sajt vagy magok vagy semmi :)

Most nem futtattam föl külön az élesztőt, hanem az összes hozzávalót alaposan összedolgoztam, szép simára gyúrtam a tésztát. Hagytam 30 percet kelni, majd kinyújtottam és hajtogattam. Én mindig az alsó 1/3-ot hajtom fel, erre a felső 1/3-ot, ezután következik a baloldali 1/3 és a végén a jobb oldali. Persze ez nem szentírás, mindenki olyan sorrendben hajtogat, ahogy szeret vagy megszokta, a fontos az, hogy mindig egyformán! Ezt még 2x megismételtem, majd kb 1 cm vastagra kinyújtottam a tésztát. Késsel megvágtam a tetejét, majd kis, harapni való pogikat szaggattam belőlük. Meg lehet egy picit sodorni az oldalukat, amikor áthelyezzük a sütőpapírral bélelt tepsire, de nem muszáj. Hagytam így is még kb 20 percet pihenni. A tetejét megkentem tojással és szórtam rá egy kis szezámmagot.

200 fokos előmelegített sütőben légkeverésen sütöttem egyszerre a két tepsit - azért félidőben helyet kellett cserélniük. (Hogy ez az én sütőm hibája, vagy így normális, azt nem tudom, de már hozzászoktam, hogy állandóan abajgatni kell a tepsiket, ha egyformára szeretném őket sütni.)

Nagyon finom lett - remélem, azért marad belőle holnapra is :)

Pulykamell New Orleans módra

Ezt a receptet sok évvel ezelőtt olvastam valahol és annyira egyszerű volt, hogy még én is könnyen meg tudtam jegyezni :-). Ebben persze a neve is sokat segített - arra nem sikerült rájönnöm, hogy mitől lett New Orleans módra, de szívesen utána járnék, hogy arrafelé valóban ez-e a módi pulykaszelet ügyben :).

A hozzávalók:

- 50 dkg pulykamell (vagy csirke)

- 50 dkg brokkoli

- 20 dkg gépsonka

- 20 dkg sajt

- só, bors, esetleg szárnyas fűszerkeverék

- 1 ek olaj

A húst szeletekre vágjuk, kicsit kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk/fűszerkeverékkel megszórjuk és az olajon mindkét oldalukon átsütjük. Közben a rózsáira szedett brokkolit sós vízben csak roppanósra főzzük. Egy tepsiben vagy tűzálló tálban rétegezzük a kisűlt húst, a leszűrt brokkolit, majd a tetejére a sonkát.

Az egész megkoronázásaként befedjük a sajttal: most lereszeltem, de volt, amikor szeletelt sajt volt itthon, azt tettem rá - mindkét módszer tökéletes.

A 200 fokon sütőben nagyon gyorsan elkészül, kb 15-20 perc, hiszen minden készen van, csak picit összesülnek a dolgok és ráolvad a sajt. Vendégeknek is remek - már ha szeretik a húst és a brokkolit -, mert mindent előre elkészíthetünk és csak egy gyors sütésre van szükség.

És a végére a Buddy - hiszen ezer éve nem volt róla itt kép. Most januárban volt 2 éves, ha sikeres volt a december végi aktus, akkor hamarosan büszke apa. :)

Kihasználtuk azt a néhány órát, amíg volt hó, és jókat kirándultunk a környéken.

Igen, tényleg olyan mint egy medve :)

Csörög-e a forgácsfánk?

Már nagyon régóta készültem ezt a kedvenc fánkomat megsütni, amit ha jól számolom kb 30 éve nem ettem. Hogy miért? Utoljára még a mama sütötte nekünk, le is írtam a receptjét - ezt csináltam meg most -, viszont soha nem került rá sor, hogy megsüssem és valahogy mások sem kedveskedtek ezzel soha.

Hogy a kérdésre válaszoljak, ez a forgácsfánk nem annyira csörgős :)

A hozzávalók:

- 4 tojássárgája

- 1 evőkanál rum (nekem most finom házi szilvapálinka volt itthon)

- 2 dl tejföl

- 10 dkg cukor

- kb 45 dkg liszt

- 0,5 cs. sütőpor (gondolom ha ezt elhagynánk, akkor lenne inkább ropogós)

- csipet só

- a sütéshez bőven olaj

A hozzávalókat összegyúrjuk, hogy "a tészta reszelni való legyen" - bármit is jelentsen ez, a mama anno ezt diktálta. Ezt arra fordítottam magamban, hogy jó kis masszív kemény tésztának kell lennie.

A simára kidolgozott tésztát "késhát vékonyra", vagyis jó alaposan kinyújtjuk és derelyevágóval tenyérnyi darabokra vágjuk. Na én itt követtem el a hibákat: se nem lett késhát vékony - illetve kicsit vastagabb késé, és valami rövidzárlat miatt nekem a tenyérnyi teljes kézfejnyi lett, ami azt jelenti, hogy a normál méret kétszerese.

Aztán innen már teljesen elszabadult a dolog: én vágtam egy csíkot a közepén, amin áthúztam a tészta egyik végét, annak ellenére, hogy a receptben ez áll szó szerint: "minden darabba ugyancsak derelyevágóval hosszában két vágást csinálunk, a két nyíláson a két szélét áthúzzuk." Mondjuk ebben még most sem vagyok biztos, hogy hogyan kellett volna, de legközelebb újra megpróbálom.

A vége már egyszerű volt: forró zsírban világosra sütjük és vaníliás cukorral kevert porcukorral bőven meghintjük. Természetesen finom házi baracklekvárral tálaljuk és jóízűen megesszük. :)

Vaníliás karika

Régen nagyon szerettük a bolti vaníliás karikát (és persze a pilóta kekszet is), de mostanában nem szoktam ilyesmit venni, így ezer éve nem is ettünk.

Valamikor decemberben a nagy karácsonyi sütiözön közepette osztotta  meg a FB-on a Bóbita konyhája a receptet.

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt

15 dkg porcukor

2 cs vaníliás cukor

1 csipet só

0,5 citrom reszelt héja (én a levét is beletettem)

25 dkg margarin (én vajat használtam, picit kevesebbet)

2 db tojássárgája
1 mk szódabikarbóna

Az alapanyagokat összedolgozzuk, majd 6-7 mm-esre kinyújtjuk. A recept szerint nem szükséges hűtőbe tenni, de én most egy kicsit betettem, hogy összehangoljam a sütő melegítését a kenyérrel - nem hiszem, hogy árt a tésztának, max, eleinte kicsit nehezebb nyújtani :).  A 6-7 mm nem biztos, hogy sikerült, szerintem az enyémek kicsit vékonyabbak lettek - legközelebb lemérem :), Mindenesetre 30 db lett belőle.

Kerek formával kiszúrjuk, majd a közepüket is és sütőpapírral bélelt sütőbe tesszük. Kb 180-200 fokos sütőben készre sütjük: figyelni kell, gyorsan elkészül. Nekem most 12-15 perc alatt készen lettek,

Amíg hűlnek, gőz fölött felmelegítjük a 10 dkg csokit, a végén keverünk még hozzá 2-3 ek tejet és 3 dkg vajat. A karikák talpát belemártjuk a csokiba - a felesleget egy késsel, vagy csak egyszerűen a tál szélén lehúzzuk, majd hagyjuk száradni.

Amikor teljesen megszárad a csoki, akkor a csokis felével összeforgatva remekül tárolhatjuk egy jól záródó dobozban - persze ha nincs rajta lakat, akkor villám gyorsan fognak eltünedezni a karikáink :).

Annyira finom lett, hogy hamarosan csak a hűlt helyét nézegethetjük: máris gondolkozhatok, mi legyen a következő finomság, amit rövid ideig bepakolhatok a dobozokba :)

Kekszek

Régen soha nem sütöttem kekszeket vagy linzereket, nagyon ritkán islert, most viszont az ünnepek előtt akkor sikere volt az apró sütiknek - vagyis gyorsan elfogytak -, hogy gondoltam, kipróbálom ezt a két receptet, amit már hónapokkal ezelőtt kinéztem. Reggeli kávéhoz, vagy egy joghurthoz/kefirhez kiváló kiegészítők, ha addig magában el nem fogynak! 

Gyömbéres-citromos keksz

A saját receptjét a FB-on osztotta meg Lívia, nagyon tetszett, de mivel nem volt itthon gyömbérem, ezért csak elmentettem. Aztán vettem egy kis darab friss gyömbért, de a sütésre csak most került sor. Lehet, hogy az rettentett vissza, hogy még semmire nem használtam friss gyömbért? De kár volt eddig húzni az elkészítését, mert nagyon egyszerű és isteni finom! És az az illat, ami belengte a konyhát, amíg készült!

20 dkg vajat, 12 dkg cukrot és 1 db tojássárgáját habosra kevertem, hozzátettem 2 cs. vaniliás cukrot, kb 1 evőkanálnyi reszelt gyömbért, 1 citrom reszelt héját, 2 mk citromlevet (a recept 1-et írt, de így sikerült, akár lehetett volna több is) és 30 dkg liszttel összegyúrtam. Gombócot formáztam belőle, majd lisztezett deszkán kinyújtottam, szaggattam. Eleinte túl vékonyra nyújtottam, aztán próbáltam picit vastagabbra hagyni - azt is ellapítottam azzal, hogy a poharak aljával mintát nyomtam rájuk. Két különböző méretet szaggattam: kisebb és nagyobb, de utólag a kisebbek könnyebben kezelhetőek voltak, keksz-szerűbbek.

Előmelegített sütőben 180 fokon légkeverésen sütöttem, kb 15 perc alatt sült meg. A kiszedésnél is látszott, hogy mennyire nem ismerem a kekszek lelkivilágát: az első tepsinél próbáltam lecsúsztatni őket a sütőpapírról, aminek az lett az eredménye, hogy a nagyobbak szinte mind összetörtek. Még melegen megszórtam a tetejüket kristálycukorral, és a második tepsinél már óvatosabb voltam, így azért maradtak normális, ép kekszek is :).

A nagyobbakon a minta sem maradt meg olyan szépen, de azért lett 1-1 egész mutatóba:

Juharszirupos keksz

Ennek a keksznek a története is hasonló, csak éppen Piszke oldalán található a leírás.

Mivel a Peti szokott nekem hozni juharszirupot, így a legnehezebb hozzávaló adva volt!

9 dkg cukrot habosra kevertem 12,5 dkg vajjal, majd hozzákevertem 8 dkg juharszirupot, 1 kisebb tojás sárgáját, 1 cs. vaniliás cukrot, csipet sót, majd a végén 25 dkg lisztet. Elég lágy massza lett, amit folpackba csomagoltam és kb fél órára betettem a hűtőbe.
Lisztezett deszkán kinyújtottam kb 2 mm vastagra és szívformával kiszaggattam. (Nem saját ötlet - sajnos-, de nekem sem volt levélforma kiszúróm, így követtem a blog tanácsait.) A második legnagyobb szív kiszúrót használtam, így elég nagy kekszek lettek - legközelebb elég lesz jóval kisebb is.

Levélkéket csippentettem hozzájuk, az erezetet pedig villával húztam/nyomtam bele.
Előmelegített sütőben 180 fokon nekem kb 12-13 perc alatt sült meg.

Sonkás finomságok

Sonkás-sajtos palacsinta

A FB csoportban osztottak meg néhány palacsinta receptet és ez rögtön beindította a fantáziámat. Éppen volt még a mélyhűtőben néhány maradék sós palacsintám lefagyasztva, így adva volt, hogy azonnal kipróbáljam. Picit átalakítottam, nagyon finom lett, úgyhogy legközelebb is így fogom csinálni.

10 dkg bacont apróra vágva elkezdtem pirítani pici kókuszzsíron, dobtam rá kb 10-15 dkg összevágott sonkát és együtt megpirítottam őket. 

1 db tömlős sajtot, 2 ek tejfölt és kb 10 dkg reszelt sajtot összekevertem, sóztam, borsoztam.

Most 6 db palacsintám volt, ez a töltelék éppen elég volt hozzá - természetesen több palacsintához kicsit emelni kell a töltelék hozzávalóit.

Kerek jénai alját (amiben pont elfért a palacsinta) kikentem kókuszzsírral, ráfektettem a palacsintát, megkentem a sajtos keverékkel, majd megszórtam a sonka-bacon darabkákkal. Az összes palacsintát szépen rétegeztem a töltelékkel. Pici sajtos krém maradt a tetejére és megszórtam még reszelt sajttal, majd 200 fokon kb 15 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Mivel tejfölimádók vagyunk, pici tejföllel a tetején fogyasztottuk. Nagyon finom és laktató volt - az sem utolsó szempont, hogy pillanatok alatt elkészült. (Néhány palacsinta kisütésével persze kicsit tovább tartott volna, de ez így olyan szuper volt, hogy inkább tartok majd több palacsintát a mélyhűtőben :-) ). Ha legközelebb jön a Peti, neki is elkészítem vegetáriánus verzióban!

Sonkás napraforgó

Ezt a napraforgót Limara oldaláról szedtem - néhányszor már megcsináltam, de eddig mindig valamilyen édes töltelékkel: csokis-kókuszos, nutellás, diós vagy fahéjas. 

A mostani abban is különbözik - azon túl, hogy sós töltelékkel készült-, hogy kisebbre nyújtottam a tésztát és így sokkal puhább, finomabb lett az állaga.

Hozzávalók:

-50 dkg liszt

-1 db tojás

-100 g tejföl /eredetileg 140 g joghurt szerepelt, de az most nem volt itthon/

-3 ek olaj

-1,5 tk só

-1 ek cukor

-2 dkg élesztő

-1,8 dl víz

Összegyúrtam a tésztát, 20 perc pihentetés után 4 egyforma cipóba osztottam.

Ledaráltam kb 35-40 dkg sonkát, egy kis darab hagymát, hozzákevertem 2 ek tejfölt, 1 ek mustárt, picit sóztam, borsoztam. Lehetett volna még fűszerezni esetleg piros arannyal, vagy kerülhetett volna bele kevés reszelt sajt - de így is kellemes íze volt a tölteléknek.

Az első cipót kinyújtottam kb 25-30 cm átmérőjű körré, rátettem a sütőpapírral bélelt tepsire, majd megkentem a töltelék felével.

Rákerült a második cipó kinyújtva, a közepére tettem egy poharat és a derelyevágóval körben, sugár alakban végigvágtam a tésztát - összesen 12 db cikkecske lett.
Minden száracskát kétszer megtekertem és így kialakult a minta. 

Ha felváltva, hol jobbra, hol balra forgatom őket, akkor szembe kerülnek a forgatások és egész más mintát ad ki a tészta - inkább hópehelyre emlékeztet. Ez egy régebbi csokis hópehely formája sütés előtt:

Egyirányba csavarás után ilyen volt sütés előtt:

Megkentem tojással a tetejét és a pohár által kijelölt középrészre most szezámmagot szórtam. Lehet bármi mást is: mákot, lenmagot, vagy akár napraforgómagot :).

Két sonkás napraforgó készült, az egyiket "virág" helyett a szomszéd barátnéni kapta, mivel ma van a névnapja - nagyon-nagyon örült neki!

Karácsonyi sütemények II.

Idén másodszor készült Andi receptje alapján a bejgli . annyira finom lett, hogy az összes elfogyott, pedig mikor készült volt olyan gondolatom, hogy teszek el belőle a mélyhűtőbe. Egy nagyon picit a mákosokból 2 megnyílt, de csak annyira, amit még melegen vissza lehetett igazgatni és tökéletes lett.

A tészta teljesen megegyezik a megadottakkal:

90 dkg liszt, 25 dkg margarin/vaj, 12,5 dkg zsír, 10 dkg porcukor, 2,5 dkg élesztő, 1 dkg só, 2 db tojássárgája, 1 dl hideg tejszín és kb 2 dl hideg víz - amennyit a tészta felvesz.

A hozzávalókat jól összegyúrni, aránylag kemény tésztát kell kapni. 6 részre osztjuk és a kb 27 dkg-os golyókat 20 percre a hűtőbe tesszük.

NEM lisztezett deszkán, hogy szép fényes felülete legyen, 25 x 35 cm-es téglalapokká nyújtjuk és megkenjük a töltelékkel.

Évekkel ezelőtt még próbálkoztam a különböző ízesítésű bejglikkel, de a Pistinél nem volt nagy sikere, így maradunk a jól bevált diós és mákosnál. 3-3 diós és mákos készült, egy nagyon picit változtattam a töltelék ízesítésén:

40 dkg dió    / 40 dkg mák

20-20 dkg kristálycukor                    

6-6 dkg darált keksz      

10-10 dkg mazsola  

1-1 tk fahéj

reszelt citromhéj+ 1-1- citrom leve

1-1 ek sárgabaracklekvár

1-1 ek méz

összesen kb 3-3,5 dl víz (a dióba picit kevesebb, a mákba picit több)

A vizet a cukorral felforraltam, ráöntöttem az összekevert többi hozzávalóval és hagytam kihűlni. A töltelék elkészítésével kezdtem, így mire a töltésre került a sor már teljesen hidegek voltak.

Akárcsak a tésztát, a tölteléket is pontosan kiporcióztam: egyforma 27 dkg-os tészta és ugyanakkora töltelék adagoknak kell lenniük.
Ahogy elkészültek lekentem tojássárgájával, a spejzban hagytam száradni, majd estefele lekentem tojásfehérjével is. Az éjszakát a kamrában töltötték, reggel pedig már csak szurkálni kellett és légkeverésen 180 fokon kb fél óra alatt megsütni.

A sok édesség mellett készült egy kis sós is: krumplis-tepertős pogácsa.

Mivel jó sok krumplipürét csináltam a kacsasülthöz, így jutott belőle a pogiba is, nem kellett külön krumplit főzni.

25 dkg krumplipüréhez szitáltam 50 dkg lisztet, adtam hozzá 2,5 dkg élesztőt, csipet sót, 1 tk cukrot, 1 db nagy tojást, 2 ek tejfölt és annyi tejet, amivel ruganyos tésztát gyúrtam.

Kicsit hagytam pihenni, addig megdaráltam a maradék 25 dkg tepertőt - a többit még frissen elfogyasztottuk, ahogy kisütöttem :).

Kinyújtottam a tésztát, megkentem a fele tepertővel, sóztam, borsoztam, majd hajtogattam. Én úgy szoktam hajtogatni, hogy először az 1/3-ot alulról középre, arra rá a felső 1/3-ot, utána balról behajtom és a végén a jobb oldalát is. Persze teljesen mindegy a sorrend, a fontos, hogy mindig ugyanúgy csináljuk, mert attól lesz szép leveles.

Kb 30 perc múlva megismételtem a műveletet, rákenve a tepertő másik felét, majd mivel jól álltam idővel csináltam még egy hajtogatást, azt már kenés nélkül (mivel elfogyott).

Kinyújtottam olyan 3-4 centisre, késpengével recéket vágtam a tetejére majd helyes pogikat szaggattam belőle - igyekezve minél kevesebb leeső tésztát "termelni" - ugyanis a végén összedolgozott leeső részekből is remek pogácsák lesznek, de azok már nem levelesek. Tojással szoktam kenni a tetejét, de most szűkében voltam már a tojásnak, így tejföllel kentem le és előmelegített sütőben kb 200 fokon szép pirosra sütöttem.

Hú, de finom volt - most is szívesen megennék párat!!

2018.02.18.
Ma megint megsütöttem - isteni finom lett! Annyi a különbség, hogy nem daráltam, hanem késsel apróra vágtam a töpörtyűt (ahogy régen a Mama csinálta) és nekem így még jobban ízlik 😋

Ja és most volt elég tojásom, így azzal kentem le a tetejét!

     

Karácsonyi sütemények I.

Igyekszem szép sorban bepótolni az elmaradtakat: már most látom, hogy a legnagyobb vesztesek a kenyerek lesznek, mert ugyan nagyon sok fotó maradt róluk, de már egyáltalán nem emlékszem, hogy melyik hogyan készült. Viszont úgyis néhány naponta készül újabb és remélem, lesz köztük fotogén is :).

A karácsonyi sütéseket az apró sütikkel és a mézesekkel kezdtem - nem szegte kedvem, hogy a tavalyi mézesek enyhén szólva sem lettek tökéletesek.

Idén Moha receptjeit próbáltam ki: a puszedlit házi sült szilvalekvárral töltöttem és tanulva a tavalyi fiaskóból igyekeztem kicsi dió méretű golyókat a tepsibe rakni, és így most tökéletes méretűek lettek a puszedlik.

A megadott recept felét vettem, de bőven elég lett így is.

A 12,5 dkg mézet felmelegítettem 12,5 dkg vajjal - csak amíg a vaj elolvadt. 3 db tojást kikevertem 15 dkg porcukorral, 0,5 zacskó mézes fűszerkeverékkel és 2 ek citromlével. (Lehetett volna még citrom és/vagy narancs héjat is reszelni bele, de az pont nem volt itthon, így kimaradt.) Beletettem a kihűlt mézes vajat és  1 tk szódabikarbónával elkevert 50 dkg lisztet.

Másnapig hűtőben pihent, majd lisztezett deszkán jól átgyúrtam, megtöltöttem és előmelegített sütőben 180 fokon 12 perc alatt megsütöttem.

A mázhoz 3 tojásfehérjét 25 dkg porcukorral kemény habbá vertem, majd belemártottam a puszedliket. Próbáltam még melegen és hidegen is, nekem a hideg jobban tetszett.

A formákhoz és az adventi koszorúhoz picit tért csak el a recept, viszont az eredmény nagyon-nagyon finom mézes süti lett. Hozzávalók: 50 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 15-20 gramm szódabikarbóna, 3 tk mézeskalácsfűszer, 25 dkg méz, 6 dkg vaj és 2 nagy vagy 3 kicsi tojás. Annyi még a különbség, hogy a kis formák sütési ideje csökken a puszedlihoz képest - 8 perc elég. Figyelni kell, mert könnyen megég és akkor kemény lesz!

Az írókához 1 tojásfehérjét elkezdtem habbá verni, majd beleszitáltam kb 20 dkg porcukrot és tettem hozzá 1 tk ecetet is.

A tavalyihoz képest szebbek lettek (mondjuk ez még nem jelent sokat) - remélem, jövőre már vállalhatók lesznek!

A linzereket bőven megtöltöttem saját sárgabarack lekvárral, nagyon finom lett, csak gyorsan fogyott.

A linzerek mellett másik örök kedvencünk az isler, amit most Gizi jól bevált receptje alapján csináltam. Természetesen nem lettek olyan szépek, mint az övé, a csokizást még gyakorolni kell!

Hozzávalók:

- 30 dkg liszt

- 25 dkg vaj

- 10 dkg dió (az eredeti recept mogyorót írt, de nekünk mogyoró bokrunk nincs, viszont diófánk igen)

- 10 dkg porcukor

- 1 ek van. cukor 

- 1 ek házi szederpálinka (rum helyett)

- 1 tojássárgája

- csipet só

- reszelt citromhéj

Összegyúrtam a hozzávalókat és kb 30 percig a hűtőben pihent, majd kb 4-5 mm-es korongokat szúrtam ki belőle és közepes lángon 8-10 perc alatt megsütöttem.

A tetejére 10 dkg étcsokoládét olvasztottam gőz fölött egy pici olajjal, majd rákentem a házi meggylekvárral töltött islerekre. 

Legközelebb megpróbálom a belemártós technikát - ha az sem sikerül, akkor ajánlották, hogy ecsettel is szépen le lehet kenni. Ha úgy sem jó, akkor duzzogva megesszük továbbra is ilyen csúnyán :)

Mézes szívecskéket is sütöttem, ami annyira finom lett, hogy biztosan gyakran megcsinálom, nem várok újra karácsonyig! A receptet az FB-on osztották meg és tökéletes.

22 dkg mézet, 12 dkg cukrot és 4 dkg margarint/vajat összemelegítek, habverővel langyosra keverem, hozzáadok 1 tojást és azzal tovább kavarom. Teszek hozzá 45 dkg lisztet, 1 kk sütőport, 1 mk szódabikarbónát, csipet sót, 1 kk fahéjat és 1 kk mézes fűszerkeveréket és összegyúrom. Lisztes deszkán 5 mm-es nyújtom, kiszúrom és 200 fokon 8 percig sütöm.

Lekvárral összeragasztok 2-2-t, majd körbeveszem csokival.

Mondanom sem kell, hogy ez sem sikerült tökéletesre (haha, tökéletes!), de olyan finom lett, hogy alig bírtuk abbahagyni. Az a néhány darab, amit sikerült megmenteni néhány napra, ha lehet, még finomabb volt.

A csokimázat most nem kész csokiból olvasztottam, hanem főztem hozzá egyet: 10 dkg cukrot, 10 dkg margarint/vajat, 2 ek kakaót és 1 ek tejet egy lábosban kavargatva felfőztem, 2-3 percig tovább főztem, majd levettem a tűzről, kb 5 percig állni hagytam és rákentem a megtöltött szívecskékre. Lehetőleg körbe kell érnie a csokinak, ami nem sikerült teljesen, de így is szuper volt!