Kovászos fehérkenyér

Ha jól emlékszem, valamikor tavaly nyáron kezdtem bele a kovász nevelésbe és a kovásszal való próbálkozásba. Persze eleinte nem lettek tökéletesek - enyhe túlzással :) -, de azért mindig visszatértem és próbálkoztam.

A téli időszakban valószinűleg nem volt elég meleg a lakásban, mert a kovászos kenyerek elég vacakul sikerültek, így áttértem a "hibrid"-re: Este a kovászt is elővettem (vagy nem) és az öreg tésztát is megcsináltam, és másnap mind a kettőt felhasználva sütöttem meg a kenyeret. Ezek nagyon finomak lettek: érezhető volt a kovász íze és megfelelő állagot, formát ért el az öreg tészta/élesztő miatt.

Persze mindig meg-megpróbáltam a kovászost is, és most VÉGRE sikerült! (pedig még nincs igazán tavasz és meleg, de úgy látszik a napsütés is elég volt :).

Reggel kivettem az Arnold nevű fehér lisztből készült kovászomból (amit Tökivel együtt - tk. rozskovász - a hűtőben tartok) 10 dkg-ot. Ez kb a fele a teljes mennyiségnek. Mind a kivett, mind a megmaradó részt megetettem: kaptak 10-10 dkg lisztet és 1-1 dl vizet. Alaposan elkevertem, az alap ment vissza a hűtőbe, a kivett részt pedig becsomagoltam a nylon zsákjába (eredetileg szemeteszsák). Este újra tettem hozzá 1 dl vizet és 10 dkg tk. búzalisztet, majd vissza éjszakára a zsákba, a konyha asztalon.

Reggelre szép bubis lett:

Mostanában már nem szoktam mérni a mennyiségeket, mert régebben mindig pontosan (már amennyire a mérlegem pontos :) ) kimértem a hozzávalókat, de mindig tenni kellett hozzá vagy vizet, vagy lisztet, (vagy mindkettőt), így elkezdem összeállítani, és amit igényel a tészta, azt még teszek bele.

Ezért a mennyiségek csak nagyjából vannak, körülbelüli adatok.

Belekevertem a kovászba egy joghurtot (1,5 dl), 10 dkg tk. búzalisztet, beleszitáltam 35 dkg sima lisztet és 15 dkg rétes lisztet, tettem hozzá 2 kk sót, 2 ek olajat, egy csipet aszkorbinsavat és még vizet, amivel rugalmas tésztát gyúrtam. Ilyen lett:

30 percet hagytam a zsákjában pihenni, utána könnyedén átgyúrtam. Ezt még 2x megismételtem, így kb 2 óra alatt háromszor lett átmozgatva fél órás pihenőkkel. Itt picikét reménykedtem, hogy jó lesz, mivel már hólyagosodott a tészta:

Megformáztam (ami mindig egy kicsit kifliformára sikerül), és betettem a jénaiba a szilikonos sütőpapírra (ami nem papír), rátettem a fedelét, és hagytam 1,5 órát kelni.

Akkor a zsilettel megvágtam a tetejét:

További fél órát kelt még letakarva. Közben a sütőt maxra bemelegítettem. Mielőtt betettem a sütőbe bespricceltem a tetejét és a jénai tetejét is. A vágás már elég szépen megnyílt: 

20 perc után visszavettem a sütő hőmérsékletét 200 fokra, majd további 20 perc múlva levettem a jénai tetejét és még kb 20 percig sült tető nélkül.

Kivettem, picit újra lespricceltem, majd az ablakba tettem, ahol kicsit hűvösebb van. Hamarosan elkezdett "beszélgetni", pattogni a héja és mire kihűlt, szép cserepes is lett.

Az illata leírhatatlan, az íze tökéletes: puha, de nem habos bélzet megfelelő mennyiségű és nagyságú lyukakkal, és a héja is pont olyan vastag és ropogós, amilyennek lennie kell !

Remélem, legközelebb a Töki is jól szerepel majd, habár a rozskovásszal (nekem) kicsit nehezebb dolgozni.

Fánk variációk

Gyerekkoromban a nagymamám isteni fánkokat sütött. Emlékszem, mindig ezt a versikét mondogattuk hozzá:

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk?  Gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk kicsordult, fényesült a szánk:
csak hűlt a fánk, és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átfutok a szomszédba!” – mondtam én...
„Jaj, úgy röstellem” –  húzódott szegény,
és nagyokat zötyögött nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
de került másnap jó akáca fánk,
S irral-pirral mégis kisült
az egyszeri-kétszeri fánk. (Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk)

Persze már nem emlékeztem az egészre (mondhatni, csak a lényegre), és most, hogy megtaláltam a neten, rájöttem, hogy régen se mondtuk az egészet, de mégis mindig eszember jut, ha fánkot sütök.

És most hosszú idő után újra kedvet kaptam hozzá - amiben nem kis része volt annak a rengeteg gyönyörű képnek, amit a lányok feltettek a FB-ra farsang környékén.

Először Limarától sütöttem meg a szalagos farsangi fánkot - mivel már nagyon régóta nem sütöttem fánkot, így egy kicsit izgultam, hogy milyen lesz. Persze a recept tökéletes, jól is sikerült minden, csak az olaj hőfokával volt egy kis problémám, így egy picit sültebbek lettek, mint szerettem volna.

A tálon (és a képen) persze rutinosan alulra rejtettem a sültebbeket - azért persze azok is finomak voltak. :)

Nem sokkal később remek alkalom volt a maradék krumplipüré újrahasznosításakor, hogy krumplis fánkot csináljak. Egy régi, jól kipróbált receptet vettem elő és mondhatom, hogy nagyon jól sikerült.

Hozzávalók:

• 20 dkg főtt, áttört krumpli (ez most nekem a maradék krumplipüré volt)
• 40 dkg liszt (vagy amennyit felvesz :D- ez az egyik kedvencem a leírásoknál)
• 4 tojás sárgája
• 5 dkg olvasztott vaj
• pici só
• pici cukor
• 3 dkg élesztő kevése langyos tejben felfuttatva

A hozzávalókból összeállítottam a tésztát, majd kb 1 órát állni hagytam. Ujjnyi vastagra kinyújtottam egy deszkán, nagyobb szájú pohárral kiszaggattam, majd a legkisebb/karcsúbb likőrös pohárral lyukakat szaggattam bele és még 20 percig hagytam kelni. Bő, forró - de mostmár ügyesebb voltam, és nem olyan nagyon forró - olajban kisütöttem. (A kis golyókat is kisütöttem, isteni mini fánkocskák lettek belőle.)

Aztán a napokban gondoltam egyet, és mivel már néhány napja sütemény nélkül senyvedtünk, gyorsan összeállítottam egy túrófánkot. 

Ezt legalább 25 évvel ezelőtt a Balatonnál tanultam a szomszéd nénitől (mi ilyet soha sütöttünk), és mivel nagyon gyorsan, aránylag kevés összetevőből elkészíthető, és nem utolsó szempontként a fiúk is szívesen ették, ezalatt a negyed század alatt elég sokszor került az asztalra.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró

• 3 db tojás

• csipet só

• 0,5 csomag sütőpor

• 1 csomag vaníliás cukor

• 6 kanál liszt (a túrótól függően, hogy ne legyen túl lágy a tészta)

• zsemlemorzsa a forgatáshoz

Összekeverem a hozzávalókat és ha van idő, akkor egy fél órát hagyom állni. De ezt nem muszáj, ha tényleg nagyon gyorsan akarjuk csinálni, akkor rögtön lehet szaggatni.

Egy kanállal egyforma darabokat szaggattam és zsemlemorzsában megforgattam, kicsit fasírtszerűen formázom, nem túl vastagra, hogy jól átsüljön.

Természetesen megfelelően forró, de nem túl forró olajban kisütöm - az első oldalt, mint rendesen, fedő alatt. 

Ehhez is a házi sárgabarack lekvár dukál.

Mostanában ezeket a fánkokat sütöttem, mindegyik finom volt, de a legkedvesebb egyelőre kimaradt. Imádtam a Mama csöröge fánkját, azonban valami érthetetlen okból még soha nem sütöttem :(

De idén majd biztosan kipróbálom ! 

Vagy jövőre :)