Persze én is tudom, hogy nem a legszebb színű, formájú gyümölcsünk és valószínűleg kevés ember kóstolhatja igazán éretten. Viszont ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy kicsit kaki-színe van és csak kézzel-lábbal lehet enni (a magokat leszopogatva és kiköpve) és a legügyesebbeknek is sürgős kézmosásra van szüksége a falatozás után, akkor igazán finom, különleges ízvilágú és egyáltalán nem fanyar gyümölcsöt élvezhetünk. A rengeteg vitamin és ásványi anyag, amit tartalmaz, csak hab a tortán!
Régebben téli kirándulásaink alkalmával találtunk néha naspolyafát, ami már az első hidegek után, mikor néhányszor megcsípte a dér, finom érett gyümölcsökkel ajándékozott meg. A Pisti "kicsit" idegenkedett tőle: hiába próbáltam rábeszélni, hogy kóstolja meg, általában csúnya szavakkal illette (kisgyerekszarnak nevezte brrr!!) és még véletlenül sem nyalt bele. Mikor ideköltöztünk és felmerült, hogy néhány fányi hely még van a kertben, akkor a régi-vágyam-fügebokor mellett naspolyát és birsalmát ültettünk (az sajnos még nem terem :( ). Bezzeg a naspolya! Idén már annyi lett, amit hirtelen megenni sem tudtunk - igen, tudtunk, mert már a Pisti is hajlandó volt megkóstolni és megdöbbenten tapasztalta, hogy ez finom!! - így feltúrtam a netet, hogy mit lehetne belőle készíteni: lekvár és sajt volt a két leggyakoribb ajánlat, most a lekvárnál maradtam, de jövőre -remélem sok-sok naspolya terem újra- kipróbálom a naspolyasajtot is.
A jó érett, szinte már potyogós naspolyát óvatosan megmostam (2,7 kg volt) és szőröstől bőröstől magostól beraktam egy nagy fazékba. Vizet öntöttem alá - először csak kicsit, mert nem tudtam mennyi kellene, de a végére a kb 1 liter összejött - és főzni kezdtem. A gyümölcsöket lehet kicsit szétnyomkodni, hogy gyorsabban tudjon megfőni. Kb 25-30 perc után már szépen elvált a mag is és a héj is. Ekkor először egy szűrőn kezdtem átpasszírozni, de áttértem a paradicsom passzírozó nagyobb lyukú szűrőjére, ezzel sokkal gyorsabban külön lehetett választani a magokat, héjat a húsától.
A tiszta gyümölcshúst visszatettem a tűzre és sűrű kevergetések közepette közepes, vagy inkább gyenge lángon főztem még 15-20 percig. A vége felé már sűrűn kell keverni, mert hajlamos a köpködésre!!
Most nem mértem le a tiszta anyagot - a receptek szerint 1 kg tiszta gyümölcshöz 40 dkg cukor kell - találomra, kóstolásra tettem bele a cukrot, de kb 70 deka került bele. Ezzel is főztem még néhány percet és a biztonság kedvéért egy csipet Na-benzoátot tettem rá, majd tiszta üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba tettem.
Arra azért vigyáztam, hogy annyi maradjon ki az üvegekből, amit meg tudunk kóstolni, hogy meglássuk, milyen lett: szerintem elképesztően finom. Picit kásás az állaga, de édes és különleges az íze, egyáltalán nem fanyar.
A próba jól sikerült, jövőre jöhet a sajt!
