Kovászos fehérkenyér

Ha jól emlékszem, valamikor tavaly nyáron kezdtem bele a kovász nevelésbe és a kovásszal való próbálkozásba. Persze eleinte nem lettek tökéletesek - enyhe túlzással :) -, de azért mindig visszatértem és próbálkoztam.

A téli időszakban valószinűleg nem volt elég meleg a lakásban, mert a kovászos kenyerek elég vacakul sikerültek, így áttértem a "hibrid"-re: Este a kovászt is elővettem (vagy nem) és az öreg tésztát is megcsináltam, és másnap mind a kettőt felhasználva sütöttem meg a kenyeret. Ezek nagyon finomak lettek: érezhető volt a kovász íze és megfelelő állagot, formát ért el az öreg tészta/élesztő miatt.

Persze mindig meg-megpróbáltam a kovászost is, és most VÉGRE sikerült! (pedig még nincs igazán tavasz és meleg, de úgy látszik a napsütés is elég volt :).

Reggel kivettem az Arnold nevű fehér lisztből készült kovászomból (amit Tökivel együtt - tk. rozskovász - a hűtőben tartok) 10 dkg-ot. Ez kb a fele a teljes mennyiségnek. Mind a kivett, mind a megmaradó részt megetettem: kaptak 10-10 dkg lisztet és 1-1 dl vizet. Alaposan elkevertem, az alap ment vissza a hűtőbe, a kivett részt pedig becsomagoltam a nylon zsákjába (eredetileg szemeteszsák). Este újra tettem hozzá 1 dl vizet és 10 dkg tk. búzalisztet, majd vissza éjszakára a zsákba, a konyha asztalon.

Reggelre szép bubis lett:

Mostanában már nem szoktam mérni a mennyiségeket, mert régebben mindig pontosan (már amennyire a mérlegem pontos :) ) kimértem a hozzávalókat, de mindig tenni kellett hozzá vagy vizet, vagy lisztet, (vagy mindkettőt), így elkezdem összeállítani, és amit igényel a tészta, azt még teszek bele.

Ezért a mennyiségek csak nagyjából vannak, körülbelüli adatok.

Belekevertem a kovászba egy joghurtot (1,5 dl), 10 dkg tk. búzalisztet, beleszitáltam 35 dkg sima lisztet és 15 dkg rétes lisztet, tettem hozzá 2 kk sót, 2 ek olajat, egy csipet aszkorbinsavat és még vizet, amivel rugalmas tésztát gyúrtam. Ilyen lett:

30 percet hagytam a zsákjában pihenni, utána könnyedén átgyúrtam. Ezt még 2x megismételtem, így kb 2 óra alatt háromszor lett átmozgatva fél órás pihenőkkel. Itt picikét reménykedtem, hogy jó lesz, mivel már hólyagosodott a tészta:

Megformáztam (ami mindig egy kicsit kifliformára sikerül), és betettem a jénaiba a szilikonos sütőpapírra (ami nem papír), rátettem a fedelét, és hagytam 1,5 órát kelni.

Akkor a zsilettel megvágtam a tetejét:

További fél órát kelt még letakarva. Közben a sütőt maxra bemelegítettem. Mielőtt betettem a sütőbe bespricceltem a tetejét és a jénai tetejét is. A vágás már elég szépen megnyílt: 

20 perc után visszavettem a sütő hőmérsékletét 200 fokra, majd további 20 perc múlva levettem a jénai tetejét és még kb 20 percig sült tető nélkül.

Kivettem, picit újra lespricceltem, majd az ablakba tettem, ahol kicsit hűvösebb van. Hamarosan elkezdett "beszélgetni", pattogni a héja és mire kihűlt, szép cserepes is lett.

Az illata leírhatatlan, az íze tökéletes: puha, de nem habos bélzet megfelelő mennyiségű és nagyságú lyukakkal, és a héja is pont olyan vastag és ropogós, amilyennek lennie kell !

Remélem, legközelebb a Töki is jól szerepel majd, habár a rozskovásszal (nekem) kicsit nehezebb dolgozni.

Fánk variációk

Gyerekkoromban a nagymamám isteni fánkokat sütött. Emlékszem, mindig ezt a versikét mondogattuk hozzá:

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk?  Gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk kicsordult, fényesült a szánk:
csak hűlt a fánk, és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átfutok a szomszédba!” – mondtam én...
„Jaj, úgy röstellem” –  húzódott szegény,
és nagyokat zötyögött nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
de került másnap jó akáca fánk,
S irral-pirral mégis kisült
az egyszeri-kétszeri fánk. (Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk)

Persze már nem emlékeztem az egészre (mondhatni, csak a lényegre), és most, hogy megtaláltam a neten, rájöttem, hogy régen se mondtuk az egészet, de mégis mindig eszember jut, ha fánkot sütök.

És most hosszú idő után újra kedvet kaptam hozzá - amiben nem kis része volt annak a rengeteg gyönyörű képnek, amit a lányok feltettek a FB-ra farsang környékén.

Először Limarától sütöttem meg a szalagos farsangi fánkot - mivel már nagyon régóta nem sütöttem fánkot, így egy kicsit izgultam, hogy milyen lesz. Persze a recept tökéletes, jól is sikerült minden, csak az olaj hőfokával volt egy kis problémám, így egy picit sültebbek lettek, mint szerettem volna.

A tálon (és a képen) persze rutinosan alulra rejtettem a sültebbeket - azért persze azok is finomak voltak. :)

Nem sokkal később remek alkalom volt a maradék krumplipüré újrahasznosításakor, hogy krumplis fánkot csináljak. Egy régi, jól kipróbált receptet vettem elő és mondhatom, hogy nagyon jól sikerült.

Hozzávalók:

• 20 dkg főtt, áttört krumpli (ez most nekem a maradék krumplipüré volt)
• 40 dkg liszt (vagy amennyit felvesz :D- ez az egyik kedvencem a leírásoknál)
• 4 tojás sárgája
• 5 dkg olvasztott vaj
• pici só
• pici cukor
• 3 dkg élesztő kevése langyos tejben felfuttatva

A hozzávalókból összeállítottam a tésztát, majd kb 1 órát állni hagytam. Ujjnyi vastagra kinyújtottam egy deszkán, nagyobb szájú pohárral kiszaggattam, majd a legkisebb/karcsúbb likőrös pohárral lyukakat szaggattam bele és még 20 percig hagytam kelni. Bő, forró - de mostmár ügyesebb voltam, és nem olyan nagyon forró - olajban kisütöttem. (A kis golyókat is kisütöttem, isteni mini fánkocskák lettek belőle.)

Aztán a napokban gondoltam egyet, és mivel már néhány napja sütemény nélkül senyvedtünk, gyorsan összeállítottam egy túrófánkot. 

Ezt legalább 25 évvel ezelőtt a Balatonnál tanultam a szomszéd nénitől (mi ilyet soha sütöttünk), és mivel nagyon gyorsan, aránylag kevés összetevőből elkészíthető, és nem utolsó szempontként a fiúk is szívesen ették, ezalatt a negyed század alatt elég sokszor került az asztalra.

Hozzávalók:

• 25 dkg túró

• 3 db tojás

• csipet só

• 0,5 csomag sütőpor

• 1 csomag vaníliás cukor

• 6 kanál liszt (a túrótól függően, hogy ne legyen túl lágy a tészta)

• zsemlemorzsa a forgatáshoz

Összekeverem a hozzávalókat és ha van idő, akkor egy fél órát hagyom állni. De ezt nem muszáj, ha tényleg nagyon gyorsan akarjuk csinálni, akkor rögtön lehet szaggatni.

Egy kanállal egyforma darabokat szaggattam és zsemlemorzsában megforgattam, kicsit fasírtszerűen formázom, nem túl vastagra, hogy jól átsüljön.

Természetesen megfelelően forró, de nem túl forró olajban kisütöm - az első oldalt, mint rendesen, fedő alatt. 

Ehhez is a házi sárgabarack lekvár dukál.

Mostanában ezeket a fánkokat sütöttem, mindegyik finom volt, de a legkedvesebb egyelőre kimaradt. Imádtam a Mama csöröge fánkját, azonban valami érthetetlen okból még soha nem sütöttem :(

De idén majd biztosan kipróbálom ! 

Vagy jövőre :)

Tejben-vajban fürdünk

Na jó, nem pontosan, inkább sajtban-joghurtban :) A Facebook-csoportban osztották meg a joghurt,- és sajtkészítés csodás tudományát és persze rögtön kipróbáltam. Először csak 1-1 liter tejjel készítettem el, de olyan finom volt, hogy azóta nagyobb adagokkal dolgozom. Szerencsére lehet kapni nálunk finom házi tejet, így abból tudom készíteni őket.

A joghurthoz az 1 liter tejet felforralom, majd kb 10-15 percig lassú tűzön főzöm. Utána hagyom kb 40 fokosra hűlni. Hozzákeverek 2 púpos evőkanál joghurtot és legalább 10 órára dunsztba teszem. A joghurtot csak első alkalommal kell megvenni, később már a saját termékünkkel olthatjuk be a tejet - ezt jó észben tartani és nem kikanalazni az utolsó falatig a finom joghurtot :)

A sajtot mostanában már 5 liter tejből szoktam csinálni - lehetne többől is, de nincsenek megfelelő edényeim. Habár, ha nagyon belejövünk (a csinálásba és az EVÉSBE), akkor lehet, hogy a nagy lekvárfőző edényemben fogom főzni, amibe legalább 10 liter elfér. 

A tejet felteszem, felforralom, és mielőtt még futna, teszek bele literenként 2 mokkáskanál ecetet. (Lehet az ecet helyett citromlevet is használni - még nem próbáltam, de kíváncsi vagyok a különbségre) Vigyázni kell, hogy elég nagy legyen az edény, mert ilyenkor hajlamos egy kicsit fölfele terjeszkedni még :). Ha akarjuk ízesíteni, akkor most kell beletenni: én eddig lila hagymával és fokhagymával próbáltam - a fokhagymás valami isteni ! De még tervbe van véve a metélő hagyma is (Peti ötlete), az aszalt paradicsom (maradt még tavalyról) és esetleg a dió, de azt nem tudom, hogy mekkora darabokban lenne jó. És persze ha beindul a medvehagyma, akkor azzal is finom lehet !

Amikor összeugrott a tej nagy késsel elvágom, összekeverem és leöntöm. Én nagyobb (850 grammos) tejfölös dobozokat lyukasztgattam ki, kibélelem tiszta, vékony konyharuhával és abban fogom fel a sűrűjét. A savót sem hagyom elveszni: kenyér készítéséhez remekül fel lehet használni. Jó alaposan kinyomom a sajtot és egy másik dobozzal, amit megtöltök vízzel, elkezdem préselni. 6-7 óra múlva sófürdőbe teszem: az eredeti recept 30 dkg sót írt 1 liter vízhez, de az nekünk nagyon sós lett, így csak 20 dekát teszek a vízbe és abban hagyom ázni a a sajtot 2-3 órát. És már tálalhatjuk is !

Máshol azt olvastam, hogy a fűszereket csak a már leszűrt sajthoz keverik hozzá - így is ki fogom próbálni, mert akkor a savó natúr marad, nem veszi át a különböző fűszerek ízét. Ja és azóta találtam a savó hasznosítására is receptet: orda vagy zsendice készíthető belőle. Na erre kíváncsi vagyok, legközelebbi sajtkészítésnél ki is próbálom !

Mézes krémes

Az egyik kedvenc sütink, és gondoltam ezzel lepem meg a Petit. Nagyon régen sütöttem, aztán egy időben ellustultam, és inkább megvettem a kész lapokat. Úgy is finom volt, de azért a saját sütés mégiscsak más ! Persze az is közrejátszott, hogy a környéken nem árulnak mézes lapokat, de ráadásul van még néhány üveg mézem is, így rászántam magam. 

Arra emlékeztem, hogy kicsit macerás elkészíteni - ami persze így is van, de végül pozitív emlékekkel zárom a projektet és ezentúl sűrűbben fogom elkészíteni !

Hozzávalók: 

• 15 dkg cukor
• 2 kanál méz
• 2 kanál tej
• 1 tojás
• 1 kk szódabikarbóna
• 45 dkg liszt

Az összes hozzávalót a liszt kivételével gőz fölött 15 percig, jó habzásig főzzük. Még melegen belegyúrjuk a lisztet és négy darabra osztjuk. Külön-külön kinyújtjuk és a lapokat a tepsi hátulján kb 180 fokon 8-10 perc alatt megsütjük. Ilyenkor még kemények a lapok, de a krémtől másnapra megpuhulnak.

A krém hozzávalói: 

• 1 dl búzadara
• 0,5 l tej vaniliával ízesítve
• 20 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• valamilyen pikáns lekvár (elhagyható)
• a tetejére 10 dkg csokoládé

A búzadarából a tejjel sűrű pépet főzünk és hagyjuk kihűlni. A vajat a porcukorral habosra keverjük, majd hozzáadagoljuk a kihűlt pépet. Az egészet jól kikeverjük. Az első lapot először megkentem lekvárral, majd a krém harmadával, ráhelyeztem a második lapot, egy picit rányomtam, majd ezt is kentem lekvárral, krémmel. Mind a három lapot megkentem, majd a tetejére került az utolsó, amit olvasztott csokoládéval fedtem be. (Most volt egy kis más sütikből maradt kókuszreszelékem, amit szintén rászórtam.) Utána mehetett az egész a spejzba másnapig.

Mint jól látható, a szélei nem sikerültek egyenesre, de másnap szépen körbe vágtam és felszeleteltem. (A szélei sem vesztek kárba, azok is nagyon finomak voltak !) Nem ettük meg az egészet rögtön, de ahogy teltek a napok egyre finomabb lett - ha ez egyáltalán lehetséges :-).

Lassan vége felé közeledünk a télnek (remélem), de végre sikerült néhány széncinkét lencsevégre kapnom :)

Olyan gyorsak és félénkek, hogy amint közelítek az ablakhoz, máris elrepülnek, de most kicseleztem őket :D