Bounty szelet

 Valami gyorsat és finomat akartam sütni - mindenféle gondolat kavargott a fejemben, amikor hirtelen eszembe jutott ez az ötlet és szerencsére el is készítettem. Kókuszos vajas piskóta pudingos csokiskrémmel töltve. Nagyon egyszerű és nagyon-nagyon finom.

Az elkészítést a krém előkészítésével kezdtem: 1 db étcsokoládés pudingport elkevertem 3 ek cukorral, 4 dl tejjel és folyamatosan keverve sűrűre főztem, majd félretettem hűlni. Amíg hűlt a puding, elkészítettem a piskótát.

Hozzávalók a piskótához:

• 15 dkg vaj
• 4 db tojás
• 10 dkg cukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg liszt
• 0,5 cs. sütőpor

A vajat a cukorral és a tojássárgákkal habosra kevertem, majd hozzáadtam a sütőporral elkevert lisztet és a kókuszreszeléket. A tojásfehérjéket habbá vertem és óvatosan beleforgattam a masszába. Egy téglalap-alakú kisebb tepsit (28x7x8 cm) kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a piskótatésztát és előmelegített sütőben légkeverésen 170 fokon kb 20-25 perc alatt megsütöttem. 

Amikor elkészült, a biztonság kedvéért tűpróbával ellenőriztem, hogy a belseje is megfelelően megsült-e, majd hagytam hűlni.

A krémhez 15 dkg vajat habosra kevertem 10 dkg cukorral, majd hozzákevertem a kihűlt pudingot. 

A kihűlt piskótát vizszintesen kettőbe vágtam, az egyik felét megkentem a krém kisebb felével, rátettem a piskóta másik felét, majd a tetejét és az oldalát körben bevontam a maradék csokis krémmel. 

Néhány órára betettem a hűtőbe.

Nagyon kellemes ízvilágú süti lett és őszintén meg kell vallanom, hogy nagyon kiadós is: 1-1 szeletnél többet nem tudtunk belőle egyszerre megenni.

Viszont így néhány napig kitartott: a hűtőben állás egy picikét sem rontott rajta és többedszerre sem tudtuk megunni. 

Lila kence

 Igyekszem változatos reggeliket készíteni és a különböző krémeket nagyon szeretjük. Ez a lilakáposztás túrós-sajtos krém furcsának tűnhet, de nagyon finom és igazán vidám színfolt, főleg már az őszi-téli szürke időszakban. Ja, és nem mellesleg egészséges is!

Káposztából nem tudok kicsit venni, mert nagyon szeretjük minden verzióját: lehet édes vagy savanyú, fehér vagy lila, fejes vagy kel. Most is egy normális méretű lilakáposztát vettem és dinszteltem meg, de a krémhez elég kb egy normál káposzta negyede.

Hozzávalók:

• 1/4 fej lilakáposzta /természetesen fejeskáposzta is megfelel, de akkor nem lesz ilyen szép színe/
• 1-2 ek olaj
• só
• pici bors
• 25 dkg túró
• 20 dkg krémsajt /natur tömlős sajtot használtam/
• 3-4 gerezd fokhagyma
• esetleg egy pici cukor - én elhagytam

A káposztát kockákra vágom és aprítógépben apróra aprítom.😉 (Természetesen hagyományos nagylyukú reszelőn is le lehet reszelni, de én mindig elreszelem az ujjamat, így ahol lehet, más módszert választok.) Sózom és állni hagyom, majd kevés olajon a levétől kinyomott káposztát megdinsztelem. (Ha kell, egy pici vizet lehet még hozzáadni.) Amikor megpuhult még megkóstolom és sózom, ha kell, illetve aki akar, tehet hozzá egy pici cukrot is. Hagyom teljesen kihűlni.

A túrót elkeverem a krémsajttal, a fokhagyma kinyomón átpréselt fokhagymával és a kihűlt dinsztelt káposztával. (Mivel én egy teljes káposztát dinszteltem meg, 5 púpozott evőkanál káposzta került bele.) Kevés borssal fűszereztem még, majd egy éjszakára a hűtőbe került.

Másnap reggelre tökéletesen összeértek az ízek és piritósra kenve isteni reggelink lett.

Csíkos kuglóf

 Az elmúlt időszakban sokszor sütöttem kuglófot - általában valamilyen kevert tésztásat, ami szinte mindig nagyon finom volt, de a látványviláguk nem tükrözte az ízüket. Most viszont kalácsra gondoltam, jó mazsolásra, így lett belőle ez a kakaós csíkos kuglóf. 😃😍

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt 
• 10 dkg olvasztott vaj
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 2 db tojás
• csipet só
• 8 dkg cukor
• reszelt citromhéj
• 10 dkg mazsola
• 2 ek kakaó

A lisztet beleszitáltam egy tálba, belemorzsoltam az élesztőt és az összes hozzávalót (a mazsola és kakaó nélkül) jól összedolgoztam.

A mazsolát forró vízzel lemostam és egy kis időre beáztattam.

A kakaót elkevertem 1 ek vízzel.

Amikor a tészta szép selymes állagú lett hozzáadtam a mazsolát és utána megfeleztem.

Az egyik feléhez hozzádolgoztam a kakaót - egy kicsit márványos maradt, de azért az egész tészta kakaós lett.

Először kinyújtottam a fehér részt, majd a kakaósat és egymásra helyeztem a két tésztát.

A két tésztát egyszerre, mint a bejglit szépen felcsavartam, majd beletettem a kivajazott kuglóf formába. Hagytam kelni kb 45-50 percet.

Előmelegített sütőben légkeverésen 160 fokon nekem kb 50 perc alatt elkészült. Elzártam a sütőt és még 10 percig hagytam a sütőben, majd egy tálra borítottam és hagytam kihűlni. 

Meggyes-kókuszos torta sütés nélkül

 Ennek a sütinek az alapötletét is Gizinél találtam, de nagyjából itt véget is ér minden, ami közös bennük: Gizié tejszinhabos csoda és gyönyörű (mint mindig), az enyém viszont még a szokottnál is gyengébben néz ki. Viszont annyira finom lett, hogy a csúnyácska külleme ellenére felkerül a blogra, mert ezt sokszor fogom még elkészíteni.

Egy 20 cm átmérőjű tortaformának az aljára kivágtam egy sütőpapír-karikát és elegyengettem rajta a torta-alapot - 10 dkg összetört babapiskótát, amit összekevertem 5 dkg olvasztott vajjal -, majd betettem a hűtőbe.

Elkevertem 2 csapott ek lisztet és 3 csapott ek cukrot 3 dl tejjel, majd közepes tüzön folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. Mikor elkészült, hozzákevertem 10 dkg kókuszreszeléket és hagytam hűlni.

10 dkg vajat habosra kevertem 2 ek cukorral, majd hozzákevertem a kihűlt kókuszos krémet és 25 dkg túrót.

A hűtőből kivett torta-alapra 4-5 ek finom házi meggylekvár került 😋, rákanalaztam a túrós-kókuszos krémet és visszatettem a hűtőbe.

A tetejére olvasztottam 10 dkg étcsokoládét, amihez kevertem 1 ek olajat. Valószínüleg ganache-sal jobban jártam volna, mivel a megkeményedett csoki a tetején nagyon nehezen volt vágható. Vagy be kellett volna jelölni a vágás-helyeket, mielőtt teljesen megszilárdul a csoki?🤔 Esetleg felmelegíteni a kést, mielőtt elvágom a tortát?🤔 

Mostmár mindegy - vágtam, ahogy sikerült (rondán), mert nem tudtunk vele várni, viszont többször repetáztunk. És megettük pillanatok alatt.

Isteni finom lett. Kicsit tömény, de a túró miatt mégis friss, a meggylekvár tökéletesen illik hozzá. (Vagy bármilyen más jóminőségű, inkább savanykás lekvár.) Imádtuk.

Készülődés a télre II.

 A kandalló kiválasztásánál az elsődleges szempontunk az volt, hogy szép legyen. Persze fontos, hogy fűtsön is 😂, valamint lehetőleg ne foglaljon túl sok helyet. De mivel nagyon optimisták vagyunk és tulajdonképpen azt reméljük, hogy nem lesz szükség arra, hogy sokat használjuk, ezért olyan kandallót szerettünk volna, ami a lakás dísze lesz.

Végül erre az olasz Edilkamin kandalló-kályhára esett a választásunk: a hengerformája miatt a lehető legkevesebb helyet foglalja el, elég akár a teljes ház felfűtéséhez és teljesen beleszerelmesedtünk, amikor megláttuk.

Várni kellett rá jó néhány hónapot, de elérkezett a várva várt pillanat és megérkezett. Mivel kb 250 kg a súlya, igyekeztünk felkészülni a helyére emelésére, de aztán kicsit meglepődve tapasztaltuk, hogy "csak" a központi része van egy darabban. Azért az sem volt könnyű!

A többi része viszont sok-sok külön dobozban, külön darabban érkezett. Úgyhogy kezdődhetett az összerakás. 😓 Még szerencse, hogy az Ikeás bútorok szerelésén edződtünk, így nagy önbizalommal és lelkesedéssel fogtunk hozzá az összeállításnak.

Annyira nem volt egyszerű, mert ugyan volt hozzá egy leírás, de az angol szinte alig látszott, annyira gyenge fénymásolat volt, az olasz pedig kifogott rajtunk. (Tanulság: olaszul is kellett volna tanulnunk!) Azért a rajzok és a két leírás alapján végül sikerült összerakni - ha nem is elsőre, de többedszerre. Persze  ahhoz már rég hozzászoktunk, hogy néha szét kell szedni a már összeszereltet, hogy tuti jó legyen. 😁

A kályha is és a füstcsövek is a helyükre kerültek.

Már csak a legjobb (és legizgalmasabb) rész volt hátra: kipróbálni, hogy működik-e. Hogy JÓL működik-e!

Először kicsit furcsa és szokatlan volt a fűstszag a lakásban, de ahogy egyre ügyesedett a Pisti a tűzrakásban és a tűz táplálásában, egyre kellemesebbé vált. A látvány pedig egészen lenyűgöző! 

(Ja és nem mellesleg, isteni meleget csinál.)

Jelenleg van még kiszáradt és feldarabolt akácfánk, de kipróbáltuk a fabrikettet is. Ha elfogy a meglévő fánk, akkor átállunk teljesen brikettre, mivel nagyon magas a fűtőértéke, egyszerű a kezelése és még környezetbarát is. (igazság szerint ez nyomja a legtöbbet a latba: utálom, hogy azért vágják ki a fákat, hogy eltüzeljük. Szóval hajrá fabrikett!)

Készülődés a télre I.

 Nagyon szeretem a padlófűtést, és bár szerencsére ebben a házunkban ismét élvezhetjük ennek a fűtési rendszernek minden előnyét, mégis úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben szükséges a többlábon állás: a gázzal való fűtés mellé a biztonság kedvéért kell valami más is. Kiegészítésül a fatüzelésű kandalló mellett döntöttünk.

Az első feladat az volt, hogy ki kellett találni, hova szeretnénk rakni a kandallót - van két kéményünk, de az egyik már annyira körbe lett építve bútorokkal, hogy azt nem szerettük volna szétszedni, így maradt a másik.

A Pisti alaposan körbejárta a problémát: hosszasan tanulmányozta a különböző csőtípusokat, kandallókat, kéménybekötéseket, aztán nekikezdett a munkának.

Először az egyik falat kellett átfúrni - a füstcső méretének megfelelő lyukat kellett prezentálni. Első gondolat az volt, hogy bérelünk olyan fúrót, ami kivágja a megfelelő méretű lyukat, de végül sok-sok apró lyukat fúrt a falba, ami aztán összeállt egy nagy lyukká. Egy pici plusz vakolat is leesett, amit persze ki kellett javítani. 😌

Ahhoz, hogy pontosan elférjen majd a füstcső és szépen illeszkedjen is, segítségül belerakott a kifúrt lyukba egy méretileg megfelelő rövid műanyag (csatorna)csövet és azt vakolta körbe. Amikor megszikkadt a vakolat, akkor óvatosan kihúzta a csövet és már csak egy-két apró simítás volt hátra, aztán száradhatott.

Mivel a kandalló elég közel kerül majd a falhoz, valamilyen megoldást kellett keresni, ami nem ég meg, nem koszolódik és szép is. Nem volt könnyű feladat olyan burkolatot találni, ami minden gondolatunknak megfelelt: hosszú órákat bújtuk a netet és jártuk az üzleteket, míg végül találtunk egy burkolókövet, ami minden elvárásunknak eleget tett. 

Jöhetett újra az alapozás, ragasztó keverés, kődarabolás! Aztán csak úgy füstölgött a Pisti kezei között a munka - "pillanatok" alatt felkerült a falra a burkolat.

A legnehezebb rész ismét a lyuk környéke volt, ahol sokat kellett szabni, igazgatni, létrázni.

Végül elkészültünk. Szerintem szép lett. Jöhetett a kandalló, a helye már készen várta.