Legújabb keresztszemes kép

 Ismét elkészült egy hímzésem - szerintem csodálatosan szép lett. Ez kicsit szerénytelenül hangzik, de tényleg így érzem. 😍

Az eredeti kép Leonid Afremov csodálatos festménye, Colourful night a címe. Olyan sok szép képe van, hogy nehéz volt a választás - legszívesebben mindegyiket kivarrnám, de annyi üres falrészünk már nincs, így muszáj volt választani egyet.

Ez volt az első olyan munkám, amit nem kiprintelt papír, hanem egy applikáció segítségével készítettem el: az első néhány nap kicsit furcsa volt, de annyira megszerettem, hogy ezentúl biztosan nem fogom a mintát kinyomtatni. Ráadásul szerintem így sokkal könnyebb és gyorsabb is volt a varrás. Igaz, a kép elkészítése egy teljes évet vett igénybe (az app szerint 670 munkaóra), de figyelembe véve, hogy 90 színnel kellett 300x239 xszemet kihímezni, ez nem is rossz eredmény.

Ez pedig az elkészült "mű" hátoldala:

Tudom, sokan mondják, hogy mit számít, hogy néz ki a másik oldal, úgyse látja soha senki keretezés után, de látva a FB-on a különböző csoportokban a gyönyörű munkákat mostanában egy kicsit rákattantam, hogy legyen rendezett a kép hátoldala is. Ez egyébként az eddigi munkáimhoz képest elég jól néz ki, de szeretném, ha a következő még szebb lenne.

Ehhez egy kis előgyakorlatot csináltam: egy kis Durene Jones mintát varrtam ki úgy, hogy nagyon figyeltem a kezdésre, elvarrásra és hogy a szálakat ne vezessem hosszasan két szem között. 

Mivel ez csak kb 14-15 színt tartalmazott, nem volt annyira nehéz odafigyelni mindenre.

A végén még tudtam rajta egy kis kontúrozást is gyakorolni - ennyi pont elég is volt belőle! 😄 ÉS! Megtanultam a francia csomót is: azok lettek a szemei. 

Természetesen nem tudtam sokáíg ölbe tett  kézzel ülni - keresnem kellett egy új projektet. Szerintem ez is csodás lesz, de hogy eltart egy darabig, amíg elkészül, az biztos! 

Az előkészületeken túl vagyok: a színek összeszedve, a kongréra a 10x10 háló felrajzolva. Az, hogy mi lesz az új kép, egyelőre meglepi.😉

Csokis banános piskótatekercs

 Csodálatos dolog, hogy manapság bármikor hozzájuthatunk sorbanállás nélkül a banánhoz. Amikor gyerekkorunkban Karácsony előtt nagy küzdelmek árán hoztak haza a szüleink néhány íztelen, éretlen, zöld banánt az igazán nagy öröm volt minden családnál - soha nem tudtuk kivárni, hogy megérjenek, hanem boldogan befaltuk még éretlenül. 😂 Életemben nem gondoltam volna, hogy a mondás: "A banánt is meglehet unni" valaha is közelíthet a valósághoz - végülis most sem untuk meg, de bárki képes elmenni a kipakolt banánhegyek mellett anélkül, hogy akár a szeme rebbenne. Most viszont megláttuk, ránk mosolygott, így hoztunk haza néhány szép darabot, aminek egy részéből ez az isteni piskótatekercs készült.

A piskótához 3 db tojásból sütöttem egy egyszerű olajos piskótát. A tojásokhoz hozzákevertem 15 dkg cukrot, 1,5 dl tejet, 0,5 dl olajat, beleszitáltam az 1 sütőporral elkevert 20 dkg lisztet és összekevertem. A tésztát egy sütőpapírral bélelt gáztepsibe simítottam, 170 fokon kb 15 perc alatt készresütöttem, majd a sütőpapírral együtt feltekertem és hagytam kihűlni.

A krém hozzávalói:

• 2 db étcsokoládés pudingpor (főzős)
• 6 ek cukor
• 7 dl tej
• 25 dkg vaj/margarin
• 20 dkg cukor
• 3 db nagyobb banán

A pudingot sűrűre főztem a cukorral és a tejjel, majd hagytam kihűlni. (Hűlés közben néhányszor meg kell keverni, hogy ne bőrösödjön a teteje, illetve folpackkal lezárni, ha nincs kedvünk kevergetni.) A szobahőmérsékletű vajat/margarint habosra kevertem a cukorral, majd tovább habosítottam a kihűlt pudinggal. A banánoknak a kanyarodó részét levágtam, kis darabokra vágtam és azt is hozzákevertem a krémhez.

A kihűlt piskótát kitekertem, bekentem a csokis krém 2/3 részével, az elejéhez eligazgattam a 3 db banán egyenes részeit, majd óvatosan feltekertem és a maradék csokis krémmel bekentem a tészta tetejét. Néhány órára betettem a hűtőbe.

A krém elképesztően finom lett - de tényleg! A piskóta a Pisti szerint nem lett annyira habos, ahogy ő elképzelte - lehetséges, de szerintem nagyon finom volt. Ami a lényeg: pillanatok alatt elfogyott és nagyon szerettük.

Őszibarackos sárgadinnyedzsem

 Vagy sárgadinnyés őszibarackdzsem. Ebben az esetben mindkettő igaz, mert fele-fele arányban kerültek bele a gyümölcsök. 😃 Eddig még sárgadinnyéből nem főztem lekvárt, de az interneten sok helyen találkoztam vele, így gondoltam kipróbálom. Az őszibarack pedig csakis javíthat rajta - ha kell egyáltalán!

Hozzávalók (a gyümölcsök már tisztítva mérve):

• 1,5 kg sárgadinnye 
• 1,5 kg őszibarack
• 1 db egész fahéj
• 5 db szegfűszeg
• 0,5 kg cukor
• 3 db Haas 3:1 lekvártartósító (most csak ezt kaptam, a környéken az Oetker dzsemfix épp hiánycikk volt, de ezzel is nagyon meg voltam elégedve)

A sárgadinnyének kiszedtem a magjait és az egyéb "belsőségeit", levágtam a héját és apró darabokra vágtam.

Az őszibarackokat rövid időre forró vízbe tettem, hogy könnyen le tudjam húzni a héját és szintén kis darabokra vágtam. 

Mindkettőt kézzel alaposan széttrancsíroztam, hogy csak kis darabjaik maradjanak - de azok maradjanak. (Természetesen lehet darálni, turmixolni vagy aprítóval elbánni vele, de akkor teljesen homogén lesz az állaga, nem ilyen kicsit darabos.)

Összevegyítettem őket egy nagy lábosba, beletettem a fűszereket és elkezdtem felfőzni. Amikor felforrt, hozzákevertem a cukrot, folyamatos keverés mellett újra felforraltam és 5 percig főztem. A fűszereket kihalásztam a lekvárból (habár a szegfűszegek nyugodtan maradhattak volna, de azért mégis kellemesebb, ha nem harapunk rá, amikor esszük 😁), forrón üvegekbe szedtem, néhány percig tótágast álltak az üvegek, majd betettem őket a dunsztba. (Elvileg a dunsztolásra nem lenne szükség, de én mindig szoktam.) 

Szerintem ízre is, állagra is nagyon finom lett. Jövőre újra elkészítem, csak nem ilyen keveset. ❤

Édeskáposzta saláta

 Ez egy igazi, hagyományos, "békebeli", szerintem mindenki által ismert savanyúság - azt nem tudom, hogy a mai éttermekben előfordul-e, de régen tényleg mindenhol közkedvelt volt. Én általában nem tartósítom, csak üvegekben a hűtőben tárolom, mert frissen pont annyi készül, amit rövid idő alatt szívesen megeszünk.

Hozzávalók:

• kb 1,5 kg édeskáposzta
• 2 db nagy hagyma (vörös, lila vagy fehér - ki mit szeret)
• 1 ek köménymag
• 4 ek cukor
• pici bors
• só
• 1 dl 20 %-os ételecet
• 5-6 dl víz

A káposztát legyalulom/vékonyra vágom és egy nagy tálba elkezdem rétegezni a félbe és vékony szeletekre vágott (ez esetben lila)hagymával. Minden réteget megsózok.

A köménymagot kevergetve egy kicsit megpirítom, hozzáadom a cukrot, a vizet, borsozom és addig melegítem, amíg a cukor teljesen el nem olvad. Hozzáadom az ecetet is és a még langyos lével leöntöm az előkészített káposztát.

Mi szeretjük a köménymagot, de annyira nem, hogy az összes belekerüljön a savanyúba, így csak egy kis részét öntöm rá a lével együtt, a többit leszűröm. (Akkor sem történik nagy baj, ha esetleg elfelejtem - volt már ilyen 😌 - akkor az üvegbetöltéskor figyelek rá, hogy ne ragadjon az összes kömény a káposztára és akkor szűröm le a levet.)

Néhány óráig szoktam hagyni állni: a káposzta finom roppanós marad, de már teljesen átveszi a fűszerek ízét. A maradékot üvegekbe teszem és a hűtőben tárolom. Nem sokáig, mert elfogy 😋, de ezt túl sokáig nem célszerű a hűtő mélyén felejteni, mert felpuhul a káposzta és a színe sem lesz olyan szép, mint frissen.