Mákos és kókuszos linzer

Az eredeti receptet Gabriella oldalán találtam, nagyon tetszett és gyorsan kipróbáltam. Finom sűrű sűlt szilvalekvárt használtam hozzá, isteni finom volt, de nagyon formátlan - köszönő viszonyban sem volt az eredeti receptben szereplő golyókkal.

Aztán kis idő múlva újra elkészítettem, hasonló eredménnyel: tökéletesen csúnya és finom.

Gondoltam, hogy teszek ide róla fotót elrettentésül, de szerencsére nem találtam :).

Mivel maga a sütemény nagyon ízlett mindkettőnknek, legutóbb mikor jött a Peti újra megsütöttem. De már nem akartam megint égetni magam a fiúk előtt, így inkább egy linzerformát választottam hozzá.

A hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 25 dkg vaj/margarin
- 20 dkg porcukor
- 1 kk fahéj
- 1 db tojás
- 15 dkg darált mák

tölteni lekvár - én szilvát tettem bele

Az összes hozzávalót alaposan összedolgozom majd lisztezett deszkán kb 5-6 mm-esre nyújtom. Kiszaggatom linzerformára, a felének a közepét is tetszés szerinti mintával kiszúrom, majd sütőpapírra rakom picit távolabb egymástól. Előmelegített sütőben 200 fokon kb 12-15 perc alatt megsütöm. Kettőt-kettőt lekvárral összeragasztok.

A Petinek is nagyon ízlett, amit nem ettünk meg rögtön azt elcsomagoltam neki - így viszont nekünk lett hiányérzetünk. Ezért gondoltam a múltkor, hogy gyorsan csinálok egy adagot megint.

Volt is itthon minden hozzá, de annyira gyorsan akartam elkészülni, hogy lusta voltam elkezdeni mákot darálgatni - ami ugye azzal jár, hogy utána el kell mosni a gépet is :) 

Gondoltam egyet és a mák helyett 15 dkg kókuszreszeléket tettem a tésztába.

Minden egyéb hozzávaló változatlan maradt - a fahéj is belekerült addigra, kicsit aggódtam is, hogy vajon milyen íze lesz, de nem lehetett kiérezni. A sütésnél kicsit jobban kellett figyelni, picit gyorsabban sűlt, mint ahogy a hasonló linzerek szoktak - vagy lehet, hogy kicsit vékonyabbra nyújtottam ?

A fele mennyiséget nutellával, másik felét a maradék szilvalekvárral töltöttem - nehéz eldönteni, hogy melyik volt finomabb. Szerintem magában a linzer is nagyon finom töltelék nélkül: nagyon jó ízű kókuszos keksz. Legközelebb belemártom egy kis csokiba is - biztosan nem fog neki ártani!

Tojással töltött tarjatekercs

Nagyon régi újságban találtam ezt a receptet - ha jól emlékszem egy húsvéti szám volt. Már akkor nagyon megtetszett, azóta sokszor megcsináltam és még mindig nagyon szeretjük.

Ez tökéletes vendégvárónak is, jó kiadós egy adag, a legnagyobb étkű vendégnek is elég szokott lenni egy "golyó".

Hozzávalók (4 személyre):

- 4 nagyobb szelet 10-15 dkg-os sertéshús - én tarjából szeretem a legjobban, mert kellően szaftos, de más    fajtából is lehet - a lényeg a méret: bele tudjuk csomagolni a tojást

- 4 db főtt tojás

- 8 szelet bacon szalonna

- 2 dl tejszín

- 2,5 dl viz (a fele lehet fehérbor is - talán még finomabb is)

- 1 ek liszt

- só, bors

- 2 ek olaj

Amíg a hússzeleteket kiklopfolom, addig a tojásokat megfőzöm. A húsoknak csak az egyik felét sózom, borsozom, a másik felére ráfektetem a baconszeleteket - általában 2 szelettel nagyjából le lehet fedni az egészet - majd a megtisztított főtt tojást a közepére téve feltekerem és hústűvel összetűzöm.

Az olajat felhevítem és a hústekercseket minden oldalukon kicsit megpirítom, majd felengedem a vízzel (víz és bor keverékével), lefedem és hagyom főni. Ha kell, egyszer megforgatom.

Ha puha a hús kiszedem az edényből és meleg helyen tartom. (Természetesen tálalás előtt kihúzom a hústűt!)

A tejszínt elkeverem a liszttel, aszerint, hogy a lé igényli-e lehet még egy picit sózni, borsozni, majd behabarom vele a húslevet. Egy picit rottyantok rajta és máris lehet tálalni.

Most rizibizit készítettem hozzá, de ettük már krumplipürével és/vagy zöldségkörettel is.

Szülinapi csíkos torta

Az elmúlt napokban nem értünk rá szinte semmire, így nem tudtam pótolni az elmaradt tortát. A Pistinek minden évben sütök valami finomat, amit szeret - könnyű dolgom van, mert sok mindent szeret :) (A tavalyival is el vagyok maradva, de egyszer csak majd bepótolom, mert mindenképp szeretném, ha fent lenne a blogon - az is nagyon finom volt!)

Idén gesztenyével töltött csokis tortát sütöttem.

Ez önmagában nem olyan érdekes, és persze nem is nagyon szép, de a belseje sokkal izgalmasabb. Már nagyon sokszor sütöttem ilyet, vendégeknél is mindig nagy sikere volt - igaz régen lustaságból megvettem a kész piskótatekercset és ízlés szerint töltöttem: például vaniliás/túrós krémmel és málna/eper darabokkal vagy kétféle krémmel felváltva. 

Most magam sütöttem a piskótát és mivel roládot szinte soha nem szoktam csinálni a biztonság kedvéért kerestem egy tuti receptet. Magamtól biztosan nem így csináltam volna, de mivel tökéletesen megbízom Gizi receptjeiben, pontosan aszerint csináltam. 

A kakaós piskótalaphoz a hozzávalók:

4 db tojás

12,5 dkg porcukor

10 dkg liszt

2 dkg kakaó

2 ek forró víz

1 tk vaníliaaroma

Az egész tojásokat a porcukorral habosra kevertem egészen addig, amíg kb háromszorosára nőtt az állaga. Továbbkeverve beletettem az aromát és a forró vizet és még kevertem 2 percig. A lisztet és a kakaó port összekevertem, beleszitáltam tojásba és óvatosan belekevertem. A gáztepsibe beleraktam egy sütőpapírt és szépen elsimítottam rajta a keveréket. Az előmelegített sütőben 160 fokon 13 percet sütöttem - tűpróbáig. És itt jött a számomra furcsa megoldás, de működött! Enyhén lisztezett másik sütőpapírra borítottam a megsült tésztát, lehúztam a tetejéről a papírt és vizezett, de nagyon alaposan kicsavart konyharuhával letakartam és hagytam kihűlni. Nagyon izgi volt, aggódtam, hogy milyen állaga lesz a tésztának, de tökéletes maradt :). Amikor kihűlt a sütőpapírral együtt felcsavartam. (Legközelebb egy picit több lisztet kell szórni a papírra, mert voltak részek, ahol nehezebben vált el tőle a tészta.)

Közben elkészítettem a krémet: megfőztem 2 vaníliás pudingot 6 ek cukorral és kevesebb tejjel, mint a leírás - 1 liter helyett csak 8 dl került bele. 15 dkg vajat habosra kevertem 3 ek cukorral, belekevertem 40 dkg felengedett gesztenyemasszát majd a kihűlt pudingot. Egy kevés rumaromával ízesítettem még. 

A tésztát kigörgettem és a hosszabb oldalával párhuzamosan csíkokra vágtam. Kb 3-4 cm széles csíkok lettek - érdemes előre kimérni a tésztát, hogy egyforma darabok jöjjenek ki belőle. Minél szélesebb csíkokat vágunk annál kisebb és magasabb lesz a tortánk.

Arra a tálra kell elkészíteni, amin tálalni is akarjuk, mert átrakni később már nem nagyon lehet. 

Az első csíkot megkenjük a krémmel és a tál közepén elkezdjük csigavonalban feltekerni. (Később jutott eszembe, hogy tehettem volna bele meggyet is - ez most kimaradt, de - ilyenkor lehet a gyümölcsöket is a csíkok közé illeszteni.)

Szépen sorban ismételgetjük - a megkent a csíkokat körbe-körbe tekerjük, amíg el nem fogy a tészta.

A végére hagytam annyit a krémből, hogy a tetejét és az oldalát be tudjam vele kenni.

10 dkg gesztenyepürét nagy lyukú reszelőn lereszeltem és megszórtam vele a tortát, majd hűtőbe került egy éjszakára.

Mikor felvágom, akkor érvényesül igazán a "csíkossága" - a gesztenyés krém miatt sok-sok tejszínhabbal tálaltam.

Kutyakölyök

Az elmúlt néhány napban minden időnket lekötötte a "Kisbuddy".

Még karácsony előtt töltött nálunk (a Buddynál) néhány napot egy nagyon kedves tüzelő szuka, aminek eredménye 6 gyönyörű kiskutya lett.

Húsvét előtti napon elmentünk megnézni őket: volt pesti szemmel, de szerintem még sok vidékinek sem volt mindennapos, ahol jártunk. A kutyusok egy tanyán élnek -tőlünk kb 40 km-re-, rengeteg egyéb állattal együtt: voltak ott mangalicák, kecskék, szárnyasok, díszgalambok és persze rengeteg kutya - kaukázusik és kuvaszok.
A mangalicák a legkülönbözőbb korúak és méretűek voltak, és jó sokan - a hívásra csak az egyik csapat jött oda :)

Voltak gatyás tyúkok is - jó, tudom, nem ez a becsületes nevük, de azt már elfelejtettem - és rengeteg különleges díszgalamb.

És persze a lényeg: a kiskutyák!

A szukáról is próbáltam néhány képet készíteni, de mindig körbenyüzsögték a kicsik :)

Kiválasztottunk egy kis kant, ami nem volt egyszerű, mert az egész alom nagyon egyforma volt: talán csak egy kislány lógott kis a sorból - sokkal rövidebb orral és picit sötétebb szőrrel.

Aztán most hétfő délelőtt megérkezett a házhoz a kiskutya - tudatosan nem adtunk neki nevet, mivel nem akartuk megtartani. Így aztán hívtuk mindennek: Kicsi, Kiskutya, Kishaver, Kisbuddy, aztán a vége felé Árnyéknak, mert árnyékként követte a Pistit mindenhová.

Amint behoztuk rögtön kapott enni, inni és a Buddyval is ismerkedtek, de elsőre nem lettek nagy haverok.

Aztán lemértük - 5,6 kg volt - és a Pisti megfürdette és megfésülte. Mindent nyikkanás nélkül tűrt :)

Az első éjszaka"kicsit" zűrös volt, mert szinte folyamatosan ugatott vagy nyüszített - én legalábbis úgy hallottam, hogy kevés pihenőt tartott. Én mindenesetre csak épphogy szundikáltam. Azt mindenesetre elérte, hogy jól berekedt és végül úgy döntöttünk, hogy mivel nagyon kellemes meleg volt még éjjel is, ezért kipróbáljuk, hogy nem zárjuk be a kennelbe, hanem kint maradhat az udvaron.
Ettől viszont a Pisti nem aludt egész éjjel, mivel a szomszédok beleültették a bogarat a fülébe, hogy a nagy majd megöli a kicsit és folyamatosan azt leste, hogy mit csinálnak.
Szerencsére a Buddy ugyanúgy viselkedett vele akkor is amikor nem láttuk, mintha ott lettünk volna - ha a kicsi túl közel ment hozzá, akkor inkább felkelt és elment máshova.
Aztán néhány nap múlva egyre jobban elviselte, néha még hívta is játszani és amikor a Pisti kiült hozzájuk a kertbe, akkor mindketten körbevették.

Elképesztően aranyos volt a kölyök, így egész héten kétségek között gyötrődtünk: jó lenne, ha mielőbb találnánk neki valami jó helyet, közben viszont egyre jobban megszerettük. De próbáltuk megerősíteni magunkat, hogy nincs szükségünk két kutyára. Közben a kicsi jókat szundított, egyre otthonosabban és öntudatosabban járkált és már szinte együtt aludtak a Buddyval.

Szerencsére péntek délután komoly érdeklődő akadt, akik még aznap este el is vitték. :) és :(

Tatabányára került egy kutyaszerető családhoz, akiknek már volt régebben kaujuk, ezért tudják, hogy mire vállalkoztak. Nehéz szívvel váltunk meg tőle, mert egészen különleges kis állat , de nagyon bízom benne, hogy imádni fogják. Ennek megvan minden esélye, mert az anyuka, aki szülinapjára kapta, letérdelt hozzá és összepuszilta. Nem csodálom, olyan édes, hogy nem lehet neki ellenállni.

És a végén legyen még a "nagyjelenet" - ezt az új tulajoknak is előadták a Pistivel és mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt: a 7 hetes kicsi lelkesen adja a pacsikat a Pistinek :)

Fonott kalács és kedvenc fehér kenyér

Húsvétra a hagyományoknak megfelelően készítettem egy foszlós fonott kalácsot - sok mazsolával, mert úgy szeretjük :) - és a változatosság kedvéért egy sima fehér kenyeret - mostanában inkább kovásszal sütöttem. Mivel nem emlékszem, hogy felkerült-e a blogra a kenyér pontos leírása, így gondoltam, itt az idő ezt pótolni!

Ez a fajta élesztős kenyér vált be legjobban, nagyon jól kezelhető a tésztája, szép lesz (általában), sokáig finom marad és a Pisti is nagyon szereti. Ehhez este szoktam összeállítani egy előtésztát - most dupla mennyiséget csináltam, gondoltam, hogy a kalácsnak sem árt, ha nem simán élesztővel csinálom.

Hozzávalók:
Este 1,5 dkg élesztőt elkeverek 15 dkg sima liszttel és 1,5 dl vízzel. Nokedli-szerű tésztát kapok, amit hagyok állni reggelig.
Reggel került bele:
20 dkg rétesliszt,
30 dkg simaliszt,
2 ek olaj,
2 kk só
2,5 dl víz
3 ek joghurt.
Most éppen nem volt itthon krumplipehely (főzni pedig nem volt kedvem), így az most kimaradt.
Jó alaposan kidolgozom a tésztát és hagyom letakarva pihenni. (Egy szemeteszsákot zsákot szoktam ráhúzni)

Kb fél óra múlva átmozgatom,

majd amikor teljesen megkelt - úgy 1,5-2 óra múlva kilapogatom a deszkán és a két oldalát visszahajtogatom.

Utána elkezdtem felcsavarni, 

úgy, hogy minden csavarásnál kinyomom a levegőt.

A végén a csavart rész kerül alulra, a feltekert tésztát pedig belehelyezem a sütőpapírral bélelt jénaiba.

Hagyom még kelni - most fél órát - és egy pengével bevágom a tetejét.

Ilyenkor szoktam bekapcsolni a sütőt max. hőfokra - az nekem negyed óra, az alatt a kenyér még kel egy kicsit. Mielőtt beteszem a sütőbe megspriccelem a tészta tetejét és a jénai tetejét is.

15 percig sütöm max. hőfokon majd visszaveszem 200 fokra, így hagyom még fél órát. Az utolsó 15 percben fedő nélkül fejezem be a sütést. Rögtön rácsra teszem hűlni és nagyon picikét lefújom vizzel - de tényleg csak egy picikével. A legjobb, ha hűvösre tesszük hűlni és néha azért odamegyünk mellé hallgatni, ahogy recseg-ropog. :)

A fonott kalácshoz most ugyanazt a mennyiségű előtésztát csináltam, mint a kenyérhez: 1,5 dkg élesztő, 15 dkg liszt és 1,5 dl víz.

További hozzávalók:
35 dkg rétesliszt
pici só
8 dkg cukor
2 kicsi tojás /vagy 1 nagy/
2 dl tejszín
citromhéj
mazsola

A mazsola kivételével az összes hozzávalót összedolgoztam és a végén hozzádagasztottam a megmosott mazsolát. (Ebből a mennyiségből egy jó nagy kalács lett - legközelebb inkább két kisebbet sütök, azokat talán könnyebb szeletelni és formásabbak is.) Hagytam kelni, majd 6 egyenlő darabba osztottam - kis golyókat formáltam belőlük és hagytam negyed órát kelni őket.
Majd egyforma hosszú hurkákat sodortam belőlük, nagyon picit liszteztem, hogy könnyebben csússzanak a szálak és összefontam. Már jó régen csináltam utoljára hatos fonást, így néhányszor vissza kellett bontanom, de azért sikerült. Mondjuk az nem jutott eszembe, hogy minden állást lefényképezzek, de majd legközelebb!

Azonnal lekentem egy felvert tojással, majd hagytam kelni kb félórát és mielőtt bekerült volna a sütőbe ismételtem átkentem tojással. 180 fokon 40 percig sült.

Még langyosan illatozott, amikor a Pisti bejött a konyhába és sürgősen meg kellett kóstolnia :)

Így egy kicsit szebben néz ki:

Idén végre a nárciszok is hoztak virágot - tavaly egyáltalán nem virágzott egy sem, igaz most is több a szár, mint a virág, de nagyon örülök ennek is!

A sárgabarackfa is virágzik már - a szomszédok már évek óta temetik, de szerencsére még mindig szépen termett, remélem nem lesz idén sem másként!

Voltunk megnézni a Buddy kölykeit és kiválasztottuk a legnagyobb, legerősebb kis kant.