Eperzselés-túrós emeletes torta

 Már régóta szerettem volna kipróbálni valami ilyesmi sütit, és amikor Gizinél megláttam a receptet, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem! Persze egy kicsit alakítottam rajta - mint mindig-, és persze nem lett olyan gyönyörű, mint az eredeti, DE nagyon finom és nagyon szerettük.

Az egyik változtatás a torta alja volt: mivel a Pisti nem szereti a kekszes alapokat, gondoltam sütök egy kakaós torta-alapot. Az olajos piskótára esett a választásom, aminek az egyetlen baja az volt, hogy túl jól sikerült: vastagabb lett, mint gondoltam. Így utólag a látvány alapján le kellett volna vágnom belőle, de mivel nagyon finom volt, a Pisti azt mondta, hogy így tökéletes. Na, azért azt nem mondanám, esztétikailag igencsak hagy maga után kivetni valót. 😆

Hozzávalók a kakaós piskótához:

• 3 db tojás
• 15 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 0,5 dl olaj
• 17 dkg liszt
• 3 dkg kakaó
• 10 gr sütőpor (ez lehet, hogy kicsit sok volt, pedig az eredeti recepthez képest csökkentettem)

Habosra kevertem a tojást a cukorral, majd hozzáadtam a tejet és az olajat. A lisztbe beletettem a sütőport és a kakaót, ezt beleszitáltam a tojásos keverékbe, majd egy 22 cm-es tortaformában előmelegített 180 fokos sütőben kb 20 perc alatt készre sütöttem, majd hagytam kihűlni.

A töltelék ránézésre bonyolultnak tűnik, de inkább csak hosszadalmas - mindig kell hagyni egy kis időt a rétegek között, hogy megfelelően megdermedjenek.

A túrós réteget külön-külön érdemes elkészíteni, tehát az alábbi mennyiség kétszeresére van szükség.

Hozzávalók a túrós réteghez:

• 25 dkg túró
• 8 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• narancshéj (esetleg citromhéj, de elhagyható)
• 10 gr zselatin
• 1 dl tejszín

A túrót összekevertem a cukrokkal, a narancshéjjal, majd a tejszínt kicsit felmelegítettem, elkevertem benne a zselatint és hozzákevertem a túrós masszához. Ezt a tölteléket elsimítottam a már kihűlt kakaós piskótán. A biztonság kedvéért rátettem a piskótára a tortaforma karimáját, de nem volt olyan folyékony a túrós krém, akár anélkül is megállt volna.

Betettem a hűtőbe egy kis időre, amíg teljesen megdermedt. (minimum fél óra)

A két túrós réteg közé én eperzselét készítettem - könnyű dolgom volt, mert nagyon finom saját eperdzsemmel tudtam dolgozni: egy fél üveg (3-4 dl) eperdzsemet összekevertem a pici langyos vízzel elkevert 20 gr zselatinnal, majd ezt rákentem az első réteg, megdermedt túróra és visszatettem a hűtőbe.

Miután megszilárdult a zselé (ez is kb fél óra volt), újra elkészítettem a fenti túrós krémet, rákentem a zselé tetejére és mehetett vissza a hűtőbe.

A végén már csak a csoki hiányzott: 10 dkg étcsokit megolvasztottam és megpróbáltam ráönteni a tetejére - ami persze nem nagyon sikerült, mert a hideg túrón gyorsan megdermedt, így szokásosan csúnya (na jó, rusztikus) lett a teteje (is). Legközelebb egy kicsit sűrűbb ganache-t fogok csinálni (10 dkg étcsokihoz nem egészen 1 dl tejszín, 1-2 dkg vaj) és az valószínűleg szebben szétfolyik a tetején.

200. blogbejegyzés - Erdők, fák, fények

 Csodálatos és egyben hihetetlen is, hogy ilyen sok bejegyzésnél tartok már! Én magam is nagyon meglepődtem, amikor megjelent a szám, így az "ünnepre" való tekintettel mást teszek fel, mint amit eredetileg készültem. 

Az elmúlt időszakban is sokat jártunk kirándulni - igaz, elég hideg volt, viszont sikerült gyönyörű, napsütéses időt kifognunk. 

Volt bizony, mikor egy-egy csodás, hatalmas fánál megálltunk és alig tudtuk otthagyni, úgy elvarázsolt. Ilyenkor kicsit nem láttuk a fától az erdőt. 😉

Átkeltünk a Kalucsa-patakon: messziről kicsit megijedtünk, hogy ennyire habzik. De szerencsére ez a gondolat csak rossz beidegződés volt, annyi képet láttunk már a különböző szennyeződésekről - ez csak egy kis jég a kövek között. 🤗

Általában megnézzük indulás előtt a térképen, hogy körülbelül hova, és főleg hogyan szeretnénk eljutni, de be kell valljam, hogy nem ritkán (ha őszinte akarok lenni, akkor inkább gyakran 😂) elrontom az útvonalat, így ha kell, akkor vízmosásokon is át kell másznunk. 

Amit szintén imádunk, hogy csak nagyon kevés ember jár arra, amerre mi szoktunk, viszont mindig látunk őzeket. Nem, a következő képeken nem lehet őket látni. 😀 Viszont még néhány kép a megunhatatlan erdőről.

Kölesfasírt

 Amikor 3 évvel ezelőtt elhagytuk a húsevést, nem gondoltam, hogy ilyen finom fasírtot fogunk enni! 😉 Azon kívül, hogy nagyon finom, még egyszerű és egészséges is!

Hozzávalók:

• 12 dkg köles
• 1 db közepes vöröshagyma
• 2 ek olaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 db tojás
• 1 tk só
• 1 tk pirospaprika
• 1/2 tk őrölt bors
• 3 tk majoranna
• 3 púpos ek zabpehely
• zsemlemorzsa

A kölest megmostam egy szűrőben, majd 3x mennyiségű vízben megfőztem.

A vöröshagymát apróra vágtam és az olajon megdinszteltem.

A zabpelyhet ledaráltam (lehet helyette zabpehelylisztet is használni, de így is tökéletes).

Amikor már nem volt forró a köles, hozzákevertem a hagymát, az áttört fokhagymát és az összes fűszert és a zabpelyhet. Tökéletes "fasírt"-állaga lett.

Érdemes óvatosan adagolni a fűszert és kóstolni, hogy olyan íze legyen, ami leginkább megfelel az ízlésünknek! 

Kis golyókat formáltam belőle, megforgattam a zsemlemorzsában és megsütöttem. Lehet forró olajban (ami nem túl egészséges, de nagyon finom), vagy tepsiben, amiben szintén szuper állaga lesz és sokkal kímélőbb. Én 180 fokon szoktam sütni kb 30 percig, félidőben megforgatva a fasírtokat.

Főzelékhez feltétként szoktuk enni, de most egy kis krumpli pürét csináltam hozzá és a saját cseresznye befőttünkkel tálaltam. 😋

Marcipános stollen

 Sok évvel ezelőtt sütöttem már karácsonyra stollent, de akkor nem nyerte el a tetszésünket, nem tudta kiütni a nyeregből az örök kedvenc bejglit. Ezt a verziót hol máshol, mint Gizinél láttam meg, és rögtön beleszerettem: amiben marcipán van, az csak finom lehet!

Szokásomhoz híven kicsit alakítottam a recept összetevőin, de ezt most "muszáj" volt, mert isteni finom saját birsalmasajtom van, amit fel tudtam használni a sütihez.

Hozzávalók:

• 25 dkg mazsola 
• kb 1 dl rum
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg porcukor
• 1 tk mézes fűszerkeverék
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 db tojás
• 25 dkg túró
• 10 dkg vaj
• 20 dkg birsalmasajt (vagy bármilyen más aszalt gyümölcs vegyesen)
• 25 gr citromhéj
• 10 dkg mandula (esetleg darált dió)
• 20 dkg marcipán massza

Először megmostam a mazsolát és beáztattam a rumba. Ezt akár már előző este is elő lehet készíteni, hogy a mazsola magába tudja szívni a rumot.

Utána a birsalmasajtot kockákra vágtam és egy kevés lisztben megforgattam, hogy ne ragadjanak össze és a sütiben is egyformán eloszoljanak.

A tésztához összekevertem a lisztet a sütőporral, a fűszerekkel, majd a többi hozzávalókkal, majd a levégén a lecsepegtetett mazsolát és a birsalmasajtot is hozzádolgoztam. 

Mind a tésztát, mind a marcipánmasszát három egyenlő részre osztottam és külön-külön kb 35 cm-es rudakat sodortam belőlük.

Az első 35 cm széles tésztarudat egyszerűen lisztes deszkán szétnyomkodtam (kb 8-10 centisre), a közepére tettem az egyik kisodort marcipánrudacskát és szépen visszahajtogattam a tésztát a marcipán köré, majd a kész rudat betettem a sütőpapírral kibélelt tepsibe.

Ugyanígy jártam el a második és harmadik rúddal - a marcipánnal megtöltött második rudat az első mellé illesztettem a tepsin, majd a harmadikat ráültettem a tetejükre.

Előmelegített 160 fokos sütőben kb 50-60 perc alatt elkészült. Amint kivettem a sütőből még forrón megkentem a tetejét 5 dkg olvasztott vajjal és megszórtam bőven porcukorral.

Utána hagytam teljesen kihűlni. Hidegen celofánba csomagoltam és elrejtettem a spejzban, hogy ne együk meg az ünnepek előtt.

Tudom, hogy eredetileg ez egy karácsonyi sütemény, de annyira finom (és kiadós), hogy érdemes akár húsvétra is elkészíteni. 

De jövő karácsonyra mindenképp!! 

9 éves lett a blog 💙💙

Szinte minden évben meg kell néznem, hogy pontosan hány éve is kezdtem bele ebbe a blogba és mindig nagyon, de tényleg nagyon megdöbbenek, hogy már ennyi idő eltelt. Hiába, nem csak a gyerekek, hanem a blogok is gyorsan nőnek! 😂

Persze ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy nem vagyok aktívabb - rengeteg klassz finomság "áll már sorban", hogy felkerülhessen végre, de valahogy annyi minden fontos dologgal kell foglalkoznom, hogy ez mindig háttérbe szorul.

Most ezzel a két kis virággal köszöntöm a blogot - idén lassan tavaszodik, még csak ezek nyíltak ki a kertben, de ezeket is imádom.

Ja, és Isten bizony összeszedem magam, nem leszek lusta és sokkal többször jövök majd! 🤗🤗