Karalábéfőzelék húsgombóccal

A karalábét hosszú ideig csak levesbe tettem. Egészen addig, amíg egyszer bőséges karalábé-termésünk nem lett! Akkor csináltam belőle először főzeléket, ami nagyon-nagyon nagy kedvencünk lett. Az alaprecept Gizitől származik - mint oly sok másik! 😍

2 db szép nagy karalábét megtisztítottam és aránylag kicsi, egyforma kockákra vágtam. Kevés zsiradékon megfonnyasztottam egy apró kockákra vágott közepes vöröshagymát, rátettem a karalábét, felöntöttem vízzel és kicsit megsóztam. Amíg felforrt, addig gyorsan összeállítottam a húst.

A húsgombóchoz 40 dkg darált húst összekevertem 1 tojással, 2 púpozott ek zsemlemorzsával és sóztam, borsoztam. Nagyjából egyforma gombócokat formáztam belőle (kb 15 db lett), és a forrásban lévő karalábéfőzelékbe tettem. 

Így gyorsan összekapja a forró lé a gombócokat és nem esnek szét. Aztán visszavettem a hőfokot és addig főztem, amíg minden megpuhult. Nem volt hosszú idő, kb 15-20 perc.

A végén már csak be kellett habarni: 2 dl tejfölt kikevertem 1-2 ek liszttel (vagy réteslisztet vagy kukoricalisztet szoktam használni)  és besűrítettem vele a főzeléket. Ha szükséges lehet még egy picit utánafűszerezni, aki szereti használhat vegetát is - én nem nagyon vagyok oda érte. Persze akkor kevesebb sót kell használni!

Szerintem ezzel az egyszerű, visszafogott fűszerezéssel jobban kijönnek az ízek. Mi nagyon szerettük!

Fűszeres banánkenyér gazdagon

Mostanában gyönyörű édes banánokat vettünk, amit aztán nem győztünk persze megenni! 😊 Viszont így jó alkalom volt arra, hogy finom banánkenyeret süssek.

A receptet az internetről innen-onnan szedtem, de szerintem majdnem tökéletes lett - talán egy picit több cukrot elbírt volna. (Pedig a banánok igazán édesek voltak!)

Hozzávalók:
- 3 db banán
- 2 db tojás
- 12 dkg tejföl (vagy joghurt)
- 10 dkg olvasztott vaj
- 10 dkg cukor (legközelebb egy picivel lehet több)
- 25 dkg liszt
- 1 csapott ek kakaó (kb 1 dkg volt)
- 1 tk szódabikarbóna
- 1 csipet kardamom, gyömbér, szegfűbors
- 1 kávéskanál fahéj
- 2 marék dió (kb 8 dkg)
- 1 marék mazsola
- 5 dkg kókuszreszelék

Kettő banánt villával összetörtem, majd összekevertem a tejföllel, a 2 db tojással, a vajjal és a cukorral. Egy külön tálban összekevertem a lisztet a szódabikarbónával, a kakaóval és a fűszerekkel és beleszitáltam a banános keverékbe.

Könnyedén összekevertem és a végén még hozzáadtam a mazsolát, az apróra tördelt diót és a kókuszreszeléket.

A kalácsformát kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a masszát.

A tetejére a harmadik banán került karikákra vágva.

Előmelegített sütőben 175 fokon sütöttem 1 órán keresztül. A biztonság kedvéért megszúrtam, hogy tuti legyek benne, hogy a belseje is jól megsült! 

A sütőből kivéve hagytam kicsit hűlni - illetve most kicsit többet, mert közben elmentem itthonról.

Nagyon finom lett, a diódarabokat és a mazsolát lehet érezni benne, a fűszerek nem lettek tolakodók, csak kellemes összhatást adtak.

A Pisti természetesen evett hozzá egy kis lekvárt is, de szerintem anélkül is tökéletes. 😉

Mostanában újra előkerült nálunk a banánkenyér. 😀Nagyon finom lett, amit Nutellával bolondítottam meg! 

A recept nagyrészt megfelelt a fenti leírásnak, a változás annyi, hogy a kakaót kihagytam és a fűszerek közül is csak a fahéjat tartottam meg. Viszont! A tészta felét belekanalaztam a formába és néhány kanál nutellát kentem rá.

Utána következett a tészta másik fele és erre is néhány kanál Nutella, kicsit "összekócolva". Sütés közben a teteje kellemesen megrepedt, a csokis krém pedig rásűlt. 😋

A belsejében csak kicsit látszik a Nutella réteg (többet kellett volna tenni??), viszont az íze csodás! 

Túrós kalács és tekercs-muffin

Jó ideje nem sütöttem kalácsot, pedig egy ideje ígérgettem a Pistinek. Aztán hirtelen gondoltam egyet, és ezek születtek.

A tésztához összeállítottam egy finom, rugalmas kalács-tésztát:
- 50 dkg liszt (sima és rétes vegyesen)
- 8 dkg cukor
- csipet só
- 1 db tojás
- 2 dl tejszín
- 5 dkg vaj
- 2 dkg élesztő
- 1 citrom reszelt héja
- kevés tej, amennyit még a tészta felvett (kb 0,5 - 1 dl)

Amikor megkelt a tészta kettőbe vágtam, téglalapra  nyújtottam és megkentem a töltelékkel. A töltelékhez kikevertem 50 dkg túrót 2 db tojással, kb 10 dkg cukorral és 10 dkg mazsolával. A tésztát feltekertem, mint a bejglit.

Az egyik tekercset egyben hagytam és a vajjal kikent kalácsformába helyeztem.

A másikat 12 darabba vágtam, mintha kakaós csigát akarnék sütni és a vajjal szintén kikent muffin-formába raktam őket. (enyhén szólva sem volt egyszerű, mert a tészta puha volt és nem tartotta magában az összes tölteléket, így a kimaradt túrót még a tetejére kanalaztam)

A formákban hagytam még kelni kb fél órát, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb 35-40 perc alatt készre sütöttem.

A túró látványra szinte teljesen eltűnt, viszont nagyon finom lett. És egyébként is, szokásunkhoz híven, sok-sok lekvárral megkenve ettük! :)

Kókuszos-céklás kuglóf

Termett a kertben a cékla, így aktuális volt valami finom céklás sütit készíteni. A recept megint a régi jólbevált répatorta variálásával született. 😋

Hozzávalók:

- 5 dkg vaj

- 10 dkg kókuszzsír

- 20 dkg kristálycukor

- 30 dkg finomliszt

- 3 db tojás

- 1 mk sütőpor

- 1 mk szódabikarbóna

- 1 cs vaníliás cukor

- 10 dkg mazsola

- 30 dkg cékla

- 15 dkg kókuszreszelék

- 3 cl rum/pálinka

- 0,5 dl tej

A céklát megtisztítottam és aprítógéppel néhány másodperc alatt összevágtam. A vajat, a kókuszzsírt és tojásokat habosra kevertem, majd az összes többi hozzávalóval együtt elkevertem.

A kuglóf-formát kikentem vajjal, majd szépen elegyengettem benne a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben kb 45-50 perc alatt készresütöttem. (Természetesen tűpróbával ellenőriztem!)

Amikor elkészült, néhány percig hagytam a formában hűlni, majd egy nagy tálra borítottam és hagytam teljesen kihűlni.

A tetejére vaníliás máz került, ami főzés nélküli pudingporból készült.

Gőz fölött kevergetve felfőztem, besűrítettem 15 dkg vajat, 15 dkg cukrot, 2 ek tejet és 1 pudingport.

Elsimítottam a süti tetején, szórtam rá egy kis szines cukordíszt és hagytam, hogy teljesen kihűljön, megszikkadjon.

És máris elkészült az óriás donut!! 😂

Strawberry meringe pie alias habcsókos eperkrémes kosárkák

Amikor megsütöttem a Lemon meringue pie-t, már akkor ajánlotta a Peti, hogy csináljam legközelebb külön kis formákban: nem kell vágni és szebben mutat. Persze a cukrászdákhoz szokott szemében a külön kosárkák sokkal jobban mutatnak, mint a nagy karika sütemény. És abban tényleg igaza van, hogy a habcsókot nehéz szépen szeletelni.

Először a kosárkákhoz készítettem egy linzer-tésztát:

- 30 dkg rétesliszt

- 12 dkg porcukor

- 10 dkg vaj

- 2 db nagy tojás sárgája

- 3 ek tej

A hozzávalókat összegyúrtam és betettem a hűtőbe kicsit pihenni. Azalatt előkészítettem a kosárkákat - mindegyiket kicsit kikentem olajjal. A tészta mennyisége akár 24 db-hoz is elég, de mivel nekem csak 20 db formám van, így a tésztát 20 felé osztottam és mindegyik kosárkát kibéleltem tésztával. Van egy zacskó babom, amit sütéshez szoktam használni. Minden kosárkába szórtam néhány szem babot, hogy a tészta sülés közben ne púposodjon fel, majd előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütöttem. 

Közben elkészítettem az eperkrémet a lemon curd mintájára. Most nem friss gyümölcsből csináltam, hanem a mélyhűtőben cukorral együtt lefagyasztott epret engedtem ki. (Eredetileg turmixnak szántam, de az valahogy mindig elmaradt. Szerencsére. 😃)

Hozzávalók:

- 20 dkg eper

- 20 dkg cukor

- 10 dkg vaj

- 3 db tojás + 1 db sárgája

Gőz fölött az epret, a cukrot és a vajat elkezdtem főzni. Amikor már minden elolvadt a felvert tojásokat hozzákevertem és folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Körülbelül 15-20 perc. 

Majd félretettem hűlni, néha kicsit megkevertem, hogy a teteje ne bőrösödjön.

A kosárkákba belekanalaztam az eperkrémet (persze a babokat kiszedtem előtte 😂) és elkészítettem a tetejére a habot.
3 tojásfehérjét elkezdtem verni, majd részletekben hozzáadtam 3 púpos ek porcukrot (átszitálva). Mikor szép kemény lett a hab betöltöttem egy habzsákba és abból nyomtam minden kosárka tetejére.

Visszakerültek még a sütőbe, ahol 150 fokon sütöttem, szárítottam kb 20-25 percet. Amikor egy kicsit kihűltek, egy kés hegyével kisegítettem őket a formákból.
Tényleg jó ötletnek bizonyult ez a készítési forma, mert mindenféle szeletelés nélkül, könnyen tudtuk pillanatok alatt befalni a kosárkák nagy részét. 😃

Gyümölcsös habos-joghurtos torta

Szerettem volna egy finom, gyümölcsös, joghurtos, könnyű tortát sütni, ami nem a megszokott. Végülis különböző kedvenc sütijeinket összekombináltam és elkészítettem ezt az isteni nyári desszertet. Most éppen a ribizlit szedtem le, így az került bele, plusz egy kevés a feketére érett faeperből.

Hozzávalók a tésztához:
- 3 db tojás
- 15 dkg cukor
- 0,5 dl olaj
- 1,5 dl tej
- 20 dkg liszt
- 0,5 cs. sütőpor
- nem folyós lekvár (nekem most meggy)

A tojást a cukorral habosra kevertem a géppel, lassan hozzácsurgattam a tejet és az olajat és még kevertem egy kicsit. A sütőporral összekevert lisztet már csak kézzel kevertem bele és a sütőpapírral kibélelt 26 cm-es tortaformába öntöttem a masszát. Előmelegített sütőben 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem, majd hagytam hűlni.

Amikor kihűlt, kettévágtam. Az egyik lapot rátettem a tálalótálra és a kapcsos formát köréigazítottam. Megkentem jó kemény meggylekvárral és ráhelyeztem a tészta másik felét.

Hozzávalók a krémhez:
- 2 dl tejszín
- 1,5 dl görög joghurt
- 5-10 dkg porcukor (attól függ, mennyire édes gyümölcsöt teszünk hozzá)
- 1 zacskó Express zselatin fix (vagy hagyomás zselatinból 1 ek kevés vízben feloldva)
- gyümölcs izlés szerint

A tejszínt a porcukorral és a zselatin fix-szel habosra vertem, hozzákevertem a joghurtot és óvatosan beleforgattam a ribizlit és a faepret, hogy a gyümölcs ne törjön össze.

Rásimítottam a tésztára. 

Ha nem elég kemény egy kis időre érdemes betenni a hűtőbe, hogy dermedjen egy kicsit. Az enyém már most szép erősen tartotta magát, így rögtön jöhetett a tetejére a csoki.

A tetejére gőz fölött felolvasztottam 10 dkg étcsokoládét 1 dl tejszínnel és kevertem hozzá egy ek porcukrot is. (Igazán nem volt rá szükség, szerintem anélkül is finom lett volna.)

Ráöntöttem a megdermedt joghurtos krém tetejére és egy kicsit elsimítottam. Illetve összeborzoltam. 😄

A hűtőben pihent néhány órát, aztán türelmetlenül felvágtuk - szerencsére addigra minden teljesen megszilárdult - és igen-igen jóízűen elfogyasztottuk. 😂

Myrafälle és Steinwandklamm

Már tavaly kinéztem ezt a csodás helyet Ausztriában, de arra tartogattam a kirándulást, amikor a Peti is itthon lesz. És persze alkalmas lesz az idő.

Most éppen hazalátogatott a "gyerek" egy hétre és szerencsénkre - igaz kicsit nehezen, de - találtunk olyan napot, ami alkalmas volt a vízesések és a szurdok bebarangolására.

Tőlünk nagyjából másfél órás autó úttal jutottunk el Muggendorfba, (Wiener Neustadt-tól kb 20 km), ami már maga csodálatos kis falu.

Itt kényelmesen leparkoltunk (ingyen) és a Myra patak mentén elindultunk felfelé a rengeteg lépcsőn és hídon keresztül, ámuldozva, hogy milyen gyönyörű a vízesés és milliószám készítve a képeket. Ez a kiépített rész fejenként 5 Euróba került, de mi a szurdokba is el akartunk menni, így kombinált jegyet vettünk (8 Eur).

A lépcsősor tetején van a kiépített gát és a patak felduzzasztva egy kis tóvá. 

Akár maradhattunk volna itt is:vendégfogadó, szépen kialakított pihenőhely, gyerekeknek játszótér várta a kifáradt vendégeket.
Mi folytattuk utunkat a kb 45 perces távolságra levő szurdokhoz. Volt közben sok felfelé kapaszkodás és leereszkedés, csodálatos erdei út és táj.

Közelről megszemléltünk egy meteoritot is - ha őszinte akarok lenni én semmi különbséget nem láttam közte és a környező kövek között.

A szurdok elképesztően klassz volt: romantikus és kicsit félelmetes. Amilyennek egy szurdoknak lennie kell. Itt is volt sok lépcső, annak ellenére, hogy mi MOST a könnyebb utat választottuk: nagyjából a felénél mehettünk volna a létrás, barlangos, veszélyesebb úton is, de kíváncsiak voltunk az egyszerűbb szakaszra is.😁

Nagyon szép volt, nem bántuk meg. És persze a barlang sem maradt ki, mert a visszafelé vezető út olyan barlangon vezetett keresztül, ahova zseblámpa is kellett, mert semmit sem lehetett látni.

Csodálatos élmény volt, felejthetetlen kirándulás. És persze az idő rövidsége miatt egy csomó túraútvonalról le kellett mondanunk, amit még szívesen bejártunk volna. Biztos vagyok benne, hogy még többször fogunk ezen a környéken elfáradni!