Uborkaszezon

És persze cukkini. 

Idén megint megpróbálkoztam az uborkával a tavalyi fiaskó ellenére, és már most sokkal többet szedtem le, mint tavaly egész nyáron. Persze az első adag kovászos uborkához még vettem az uborkát, de mire megcsináltam, egy kevés saját ubi is került hozzá, így egyből egy nagyobb és egy kisebb üveggel készült.

Aztán a szomszédtól azt az ötletet kaptam, hogy a cukkinit is érdemes kovászolni, állítólag nagyon finom. (Azóta elkészült, és tényleg nagyon finom !) Így hát készítettem egy vegyes kovászost - minden a saját kertünkben, frissen termett ! Fogtam a kertből egy szép nagy cukkinit, nagyjából egyforma darabokra vágtam és az üveg alján elhelyezett kaporra rendeztem, két gerezd fokhagymát dobtam még közéjük. A tetejére szórtam a gyöngyhagymákat, majd legfölülre kerültek az éppen megnőtt uborkák. Körülbelül 1,5 liter vizet melegítettem 1,5 evőkanál  sóval. Majd a zöldségek tetejére került egy darab a saját kenyeremből és leöntöttem a sós vízzel. Néhány nap múlva elkészült, és minden része tökéletes lett !

Mostanában teljesen elhagytuk a kenyérvásárlást - már nem is emlékszem, mikor vettünk utoljára. Az egyik kedvencünk lett ez a kifli, amit Terike blogján találtam. 

Néhányszor már megsütöttem, mindig nagyon fini lett, azonban azt hiszem, most lett a legjobb - most tejföl helyett joghurtot tettem bele és vaj helyett szezámolajat. Persze nem figyeltem oda, és véletlenül 100 ml helyett beleöntöttem a teljes 140 gr joghurtot, így kicsit adagolni kellett még a lisztet, de legalább egy kicsit több lett :-). 

A kenyerem nem lett olyan szép, mint lehetne - valahogy Limaránál másképp néz ki - de valami egészen csodálatosan finom. Még a Pisti is azt mondta, hogy azt hiszi, még nem evett ilyen finom kenyeret. Azért ez dicséret !! :-) Szóval ez a "békebeli" kenyér rögtön nagy kedvencünkké vált - minden, amit szeretünk, benne van: jó illat, isteni íz, vastag, ropogós héj és finom, nem csomós belső.

Körülbelül egy hete elképesztő eső zúdult a nyakunkba -a Buddy nagy örömére, kedvére dagonyázhatott a tócsákban - és azóta is rendszeresen eseget (locsolnunk sem kell egy ideje, ami nagy szó, mert itt pillanatok alatt el szokott tűnni az eső nyoma), amitől beindult a természet - és a termés. Már szedtem újabb cukkinikat, saját paprikát és paradicsomot, sőt, már három adag zöldbabot is lefagyasztottam. A szilva is elkezdett érni - sütöttem újra egy túrós-szilvás pitét, sőt, már készült néhány üveg sütőben sült szilvalekvár is. 

Az esőnek köszönhetően az uborkák is beindultak, leszedtem egy újabb adagot, és mivel most átmenetileg telítve vagyunk kovászos ubival, gondoltam a télre, és elraktam néhány üveget télire. A hűtőbe is került legyalulva egy adag - jól fog esni télen a friss uborka saláta ! Ha legközelebb ilyen sok uborka lesz, akkor megint kovászolni fogok és megpróbálom eltenni azt is télire - ilyet még nem csináltam, de mindenki azt írja a neten, hogy pofon egyszerű.

És ha már az előbb emlegettem, legyen itt egy kép a Buddyról - 6 és fél hónapos, és imádjuk.

Sárgabarackos-túrós máktorta

A recept ötletét Gizinél olvastam, gyönyörű és nagyon guszta torta. Mivel nekünk már leérett a meggy (sajnos még kicsi a fánk és a mi igényeinkhez képest nagyon keveset terem), viszont a sárgabarackfa szerencsére ontotta a gyönyörű barackokat és nagyon szeretjük a túrós sütiket (és nem is volt itthon mascarpone :) ) egy picit átalakítottam a krémet. Igazán nagyon finom lett, örülök, hogy kipróbáltam ! Csak el ne felejtsem a következő gyümölcs (pl őszibarack) érésekor újra megcsinálni !

Hozzávalók: 

a tészához 

• 2 db tojás
• 8 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 dl tej
• 20 dkg liszt
• 10 dkg darált mák
• 8 g sütőpor

a krémhez

• 25 dkg túró
• 15 dkg porcukor (gyümölcsfüggő)
• 2 cs. vaníliás cukor
• 50 dkg sárgabarack
• 2 dl tejszín

a tetejére olvasztott csoki (kb 8-10 dkg)

Először megtisztítjuk és összevágjuk a gyümölcsöt és megszórjuk porcukorral - a mennyiség attól függ, milyen édes a gyümölcs.
A tésztához összekeverjük a cukrokat, a tojásokat és a vajat, majd hozzátesszük a tejet és beleforgatjuk a sütőporos, mákos lisztet.
Előmelegített sütőben 26 cm átmérőjű (lehet kicsit kisebb is, akkor magasabb lesz) vajjal kikent tortaformában 180 C-on tűpróbáig sütjük, majd hagyjuk kihűlni.
A gyümölcsről leöntjük a levét, a gyümölcs felét félretesszük, a másik felét összetörjük és a túróval és cukorral habosra keverjük. (Én általában botmixert használok.) Célszerű megkóstolni, ilyenkor még ízlés szerint tehetünk hozzá egy kis cukrot. A tejszínt habbá verjük és óvatosan belekeverjük a krémbe.
A kihűlt tésztát ketté vágjuk, az alsó lapot megkenjük a krém felével, majd a félretett gyümölcsöket rápakoljuk. Rátesszük a tészta másik felét és a maradék krémmel bekenjük úgy, hogy az oldalára is jusson.
A csokit megolvasztjuk, rácsurgatjuk a torta tetejére és néhány órára hűtőbe tesszük.

Sárgabarack napok

Az elmúlt néhány napban szinte csak a sárgabarackokkal tudtam foglalkozni. Szerencsére szépen terem a fánk - a nyár eleji hatalmas viharban rengeteg barack lepotyogott, így viszont ami megmaradt, az mind szép nagyra nőtt. Annyira nem érett még, hogy magamtól leszedném, de bizony a napokban is esett és fújt, ami letessékelte a barackokat a fáról, mi pedig jártunkban-keltünkben folyamatosan gyűjtögettük. Amikor összejött egy nagyobb adag, akkor nekiálltam a lekvárfőzésnek.

Régen én is a Mamától tanult módon, hosszasan főztem a lekvárt, de mostanában szívesebben használok valamilyen zselésítőt: sokkal kevesebb cukor kell, jobban megmarad a gyümölcs íze és mivel rövid ideig kell főzni, talán több értékes tartalom is marad benne.

Az első adagot dzsemfix 3:1-gyel főztem, a legkisebb üveget már le is meóztuk, nehogy valami hiba csússzon bele.:-) A második adag barack 10,5 kg volt megpucolva, összetörve (botmixerrel szoktam nagyjából pépesíteni), és 2,5 kg cukrot tettem hozzá. 

Ehhez kipróbáltam a Haas 4:1 zselésítőjét - ránézésre jó lett, remélem finom is.

A sárgabarackos gombóc sem maradhatott ki - egyébként is imádjuk a gombócot, fagyasztani is szoktam szilvát is, hogyha esetleg télen megkívánjuk, akkor legyen hozzá alapanyag. Most jobb jutott az eszembe: időt és fáradtságot nem kímélve jó nagy adag gombócot csináltam, aminek a felét egyből lefagyasztottam (ha legközelebb jön a Peti csak ki kell főzni !).

Ez az a recept, amit először tanultam meg otthon még a Mamától, ami azt is jelenti, hogy soha nem mértem le a hozzávalókat, csak ahogy tanultam "érzésre", meg "amennyit felvesz" a krumpli. Most direkt lemértem a hozzávalókat, ha másért nem, csak úgy kíváncsiságból. Próbáltam kisebb barackokat válogatni, nem nagy sikerrel, mert a mostani kicsik is máskor inkább nagynak számítanak.

Hozzávalók (34 db óriás gombóchoz)

• 1,5 kg krumpli (lehetőleg öreg krumplit válasszunk, ha még van)
• 1,2 kg sima liszt (lehet kicsit több vagy kevesebb, amennyit a krumpli felvesz :-D )
• 20 dkg zsír (finom, saját magam által kisütött házi zsír)
• 1 ek. só
• 3 db tojás
• 34 db sárgabarack
• 1 bögre kristálycukor
• 1 púpozott tk. fahéj
• 2 ek. zsír vagy olaj
• zsemlemorzsa bőven

A krumplit héjában megfőzöm, megpucolom és krumplinyomón átnyomom, majd hagyom hűlni. Addig megmosom a gyümölcsöt és kiszedem a magját (érdemes éles késsel elvágni, hogy szépen vissza lehessen majd "csukni" a barack másik felét). A kihűlt krumplihoz hozzáadom a többi hozzávalót ( a lisztből lehet egy kicsit visszatartani, és a végén adagolni ) és alaposan összedolgozom - ne ragadjon, de ne is legyen nagyon lisztes. Ez nagyon nagy mennyiség, ezért a felét nyújtom ki egyszerre kb. ujjnyi vastagra (lisztezett deszkán), majd szépen felvágom nagyjából egyforma négyzetekre. Mindegyik közepébe teszek egy barackot, a barackok magjának a helyére pedig a fahéjjal elkevert kristálycukorból egy teáskanálnyit. Majd összefogom a tésztát (először a négy sarkát nyomom össze, majd a többi rést is) és meggömbölyítem, hogy szép formája legyen.

Egy nagy fazékban forralok vizet és a gombócokat a forrásban lévő vízbe eresztem. Néhányszor óvatosan - nehogy összetörjenek a gombócok -  megkeverem, hogy ne ragadjon le és addig főzöm, amíg fel nem jönnek a víz tetejére. Akkor leszűröm (kihalászom) és a zsiradékban megpirított zsemlemorzsában megforgatom.

A felét az elkészült gombócoknak még kifőzés előtt lefagyasztottam - kicsit megforgattam őket lisztben, majd egy tálcára tettem egymás mellé és tálcástól be a fagyasztóba. Mikor már kicsit megfagytak és nem volt az a veszély, hogy összenyomódnak, áttettem őket zacskóba. 

Persze így is lett két gyönyörű tál kész gombóc sok-sok pirított zsemlemorzsával.

A puha tészta egy nagyon egyszerű és jó ízű kevert tészta, amit végtelen módon lehet variálni. A Pisti általában nem szereti ezeket a típusú sütiket, Ő inkább pite-párti, de azért néha-néha ilyet is szoktam sütni - természetesen sok gyümölccsel. Persze soha nem lehet benne annyi gyümölcs, vagy dió vagy csokidarabka, hogy az elég legyen és ne tegyen rá evéskor még néhány kanál finom házi lekvárt !

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 5 db tojás
• 37 dkg rétes liszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 3 ek. rum
• 9 ek. tej

A vajat a cukorral és a tojássárgákkal kikeverem, hozzáteszem a többi hozzávalót a tojásfehérje kivételével, amit felverek habbá és a végén vegyítem bele óvatosan, hogy össze ne törjön.

Most tettem bele egy pici fahéjat is, de így utólag sajnálom, hogy nem dobáltam bele egy marék mazsolát és apróra tört diót - volt itthon minden, csak egy kicsit fáradt voltam és csak a barackra koncentráltam! 

Vajjal kikent, lisztezett tepsibe simítom a tésztát és a tetejét kirakom a negyedelt barackokkal (héjukkal lefele), majd 180 C-ra előmelegített sütőben sütöm tűpróbáig - kb fél óra.

Amikor kisült, még forrón megszórom fahéjas porcukorral.

Szerencsére van még a fán néhány kiló sárgabarack, mert szeretnék még néhány sütit megcsinálni, kipróbálni!

Túrós cseresznyés

Mint már írtam, idén sajnos nem termett olyan sok cseresznyénk, mint tavaly, így a cseresznyelekvár-főzés egyelőre elmaradt. Azért nyersen annyit ettünk, hogy duplájára puffadt a hasunk :-). Sütit is sütöttem, a szokásos pitéken kívül most ezt a nagyon finom és egyszerű édességet készítettem el - lehetne meggyel is, vagy esetleg valamilyen más gyümölccsel, de a cseresznyével nagyon finom volt.

Hozzávalók:

• 1 kg tehéntúró
• 1 csipet só
• 10 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 db tojás
• 1 tasak vaníliás pudingpor
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg búzadara
• 50 dkg magozott cseresznye

Elkészítés:

• A túrót kikeverem a tojások sárgájával, a cukorral, csipetnyi sóval és a puha vajjal, majd belekeverem a pudingport, a vaníliás cukrot, a sütőport és a búzadarát.
• Hozzáadom a kimagozott cseresznyét.
• A tojások fehérjét kemény habbá verem és lazán a masszához keverem, ügyelve arra, hogy ne törjön össze.
• A 26 cm-es tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral ( vagy kikenem vajjal), a masszát belesimítom és előmelegített sütőben 200 C-on tűpróbáig, szép pirosra sütöm.

Nézegettem a képeket, és találtam kettőt, amin a Buddy éppen a kerticsapról iszik - a különbség csak a kettő közt eltelt 1,5 hónapban van. 

Elröppent hónapok nyomában

Szégyen gyalázat, hogy ilyen hosszú ideig nem írtam semmit - egyetlen olvasóm is kedvesen jelezte, hogy ilyen lusta blogger kevés van a net világában.

Az első napokra még van mentségem, mert itthon volt a Peti és az minden időnket és energiánkat lefoglalta. Sokat jöttünk-mentünk - szerencsére szép idő volt, így fürdőkben is tudtunk pihenni. A Buddyval most találkoztak először, de rögtön nagy volt az egyetértés!

Persze rengeteg finomat főztem és sütöttem - szóval jókat ettünk is. Az egyik sikersüti lett Limara turbó kiflije, amit már előtte és azóta is sokszor megcsináltam - most fahéjast és sajtost sütöttem, a nagy sikerre való tekintettel egymás utáni két nap is.

 A Petinek is megcsináltam Gabriella isteni kókuszosát annyi változtatással, hogy meggybefőttet is tettem bele, valamint darabos keksz helyett összetördelt babapiskótát. 

A kép nem adja vissza, hogy milyen finom volt !

Természetesen a Peti szabija gyorsan véget ért, és ahogy ő visszatért Londonba, mi is visszatértünk a szorgos hétköznapokhoz: igyekeztünk a kertben mindent megcsinálni, ami persze soha nem készül el teljesen, folyamatosan van mit csinálni - de ezért szeretjük :-).

Idén a borsó megint nagyon szépen termett, nem győztük szedni, pucolni és enni. A mélyhűtőbe is került kb 5 kiló.

A paradicsom palánták is szépen nőnek, a termések még picikék és zöldek, de a fattyak jó sokan voltak és erősek. A neten olvastam, hogy érdemes a leszedett fattyakból is palántát nevelni: sikerült is 21 db újabb kis paradicsompalántát elültetni a kiszedett borsó helyére - még kicsikék, de bízom benne, hogy gyorsan megerősödnek. Idén a kelkáposzta palántákat is én neveltem - szegénykék elég picikék még, de talán a helyükön gyorsabban magukhoz térnek.

A saját eprünk ugyan szépen termett és nagyon finom volt, de a lekvárfőzéshez kevés volt. Szerencsére a közelben van Szedd magad, és nekünk nem kellett kétszer mondani - jó sokat szedtünk, és lett belőle 11 üveg lekvár.

A cseresznyetermésünkkel idén  nem volt szerencsénk: az isteni finom májusi cseresznyéből alig tudtunk szedni 4-5 kilót, mert mire megérett volna, tönkre is tette az eső. A júniusi is jól indult, amíg messziről, vagy alulról néztük, azt hittük, hogy ez maga a kánaán. De sajnos rengeteg rossz volt közte, így hosszas válogatás után lehetett csak felhasználni. De legalább sikerült néhány üveget magozva eltenni.

A "szabad" időm nagy részét az új hobbim, a kenyérsütés veszi el - a receptek olvasgatása, a tapasztalatok gyűjtése, és a gyártás :-).

Az első próbálkozások után most már volt néhány olyan kenyér is, ami kifejezetten finom volt, és még szép is. 

A legjobban Atkári Terike receptje szokott sikerülni - tökéletes állag, illat és íz. Persze engem is elkapott a vadkovász-láz - megfertőztek a FB csoportban :-). 

Igyekszem most már rendes "bloggerként" rendszeresen jelentkezni, és akkor talán nem felejtem ki a dolgok nagy részét !

Túrós-szilvás pite - és ami már elfogyott

A múlt héten, mint annyi más háziasszony az ünnepre készülve, maxra járattam a sütőt: készült finom kenyérke (igaz, még mindig nem olyan szép, amilyet szeretnék, ráadásul még a Pataki tálhoz is hozzáért a teteje, de az íze igazán kiváló), sajtos háromszög Gabriella receptje alapján és diós tekercs. Mondjuk a diós tekercset biztos, hogy senki fel nem ismerné - még én sem, ha nem én csinálom - mert annyira szörnyű lett. De mivel nagyon-nagyon finom, így sértődötten, oda sem nézve, de legyűrtük.

A következő kenyérsütéskor márr jobban figyeltem, és inkább előbb levettem a tál tetejét kivédendő az újabb hozzáragadást, viszont sajnos nem lett olyan habos, könnyű, mint szerettem volna.

A kertből szedtem fel néhány csicsókát, és sütöttem egy tál pogácsát - most jobban vigyáztam a sózással, mert a tavalyi próbálkozásnál kicsit elsóztam, most viszont kevesebbet tettem bele, de ízesítettem pici szerecsendióval is - nagyon különleges lett tőle.

A Facebook-on a kenyeres csoportban sokan megsütötték Limara turbó kiflijét és én is kedvet kaptam hozzá. Mivel a Pisti nem szereti a csokis dolgokat - ez így leírva elég furcsa, mert egyébként nagyon szereti a csokit - ezért én a felét fahéjasan, a másik felét szilvalekvárral csináltam.

Nagyon finom lett, habár nekünk soha nem elég a lekvár, ami egy sütibe belekerül. Pedig ebbe finom tavalyi házi szilvalekvár került, amit direkt csak celofánnal fedtem be, hogy kicsit keményebb legyen. Ha legközelebb sütöm, igyekszem még több tölteléket tenni bele - már ha sikerül.

A legutóbbi kenyérnél kipróbáltam a sütőzacskót, ami nem lett volna rossz, ha éppen nem megyünk el a Buddy-val sétálni :-). Én valahogy úgy számoltam, mint amikor a Patakiban sül a kenyér, de a zacskóban elég lett volna egy kicsit kevesebb idő. Még szerencse, hogy időben hazaértünk: most nem panaszkodhatott a Pisti, hogy túl világos a kenyér ! 

A túrós-szilvás pitét így még soha nem csináltam - valahogy ez az összeállítás soha nem jutott eszembe. Az eredeti recept, amit nagyon régen egy kolléganőmtől kaptam, csak szilvával van - fel is tettem a Nosaltyra is. Mivel a tészta nagyon egyszerű,  és nagyon finom, sokszor csináltam már túróval is - természetesen mazsolával -, illetve barackdarabokat szoktam belekeverni. Ez is megtalálható a Nosaltyn a receptjeim között - ott éppen egy kis körtét is tettem hozzá.

Most is szilvásat akartam sütni - muszáj kicsit fogyasztani a mélyhűtőből, még így is maradt néhány zacskó - amikor "megtaláltam" egy fél kiló túrót is.  A tésztára ráterítettem a tojással, cukorral, van.cukorral és vanília pudinggal elkevert túrót, majd kiraktam a félbevágott szilvákkal (a vágott felükkel lefele), megszórtam fahéjas cukorral, majd a tetejére egy nagy tejföl - elkeverve 2 ek liszttel és 2 tojással - került. 180 C-on szép pirosra sütöttem. Isteni finom lett !

Mostanában kicsit hanyagoltam a kertet, de azért szépen fejlődik minden :-).
A szülinapomra kapott rododendronok csodás virágpompában:

Végezetül egy kép a Buddy-ról, itt 3 és fél hónapos:

Húsvéti tojásdísz

Elkészültek idén is a húsvéti tojásdíszek. Régen igyekeztem ilyenkor fehér tojást venni, mert azon szebb volt a festés, díszítés, de valahogy mostanában nem találok fehér héjú tojásokat, így maradok a barnánál. Néhány éve ezt a húsvéti tojásdíszt készítem, és szerintem ez olyan természetes, hogy a barna héjjal is jól néz ki.

A hozzávalók minimálisak: attól függően, hogy lógatni szeretnénk, vagy "virágként" vázába tenni vagy szalag/hímző fonál vagy hurkapálca. Ezenkívül ragasztó és darálatlan mák.

A tojásokat megmosom, alul és felül kifúrom. Nekem a hústű vált be a legjobban, néhány pici lyukat fúrok egymás mellé, amiből egy kb 2 mm-es lyukat csinálok, majd a hústűvel kicsit megkeverem a tojás belsejét, így könnyebb kifújni. Igaz, hogy ezek után már csak egyben lehet felhasználni a fehérjét és a sárgáját. Hallottam olyanról is, aki külön tudja kifújni a fehérjét és a sárgáját, de ezt elképzelni sem tudom, hogy kell és csak csodálattal adózom ez előtt. Szóval én maradok ennél a kevergetésnél :-).

Ragasztóval hozzáerősítem a tojáshoz a hurkapálcikát (ha akasztani akarjuk, akkor átfűzzük a szalagot), majd a ragasztóval mintákat rajzolok a tojásra. Általában pillanatragasztót használok, de jó lenne hozzá egy ragasztó pisztoly is (régi vágyam, az adventi koszorúnál is mindig elhatározom, hogy jövőre veszek egyet :-)), majd megforgatom a tojást a darálatlan mákban. Szó szerint pillanatok alatt megszárad és máris mehet a fűzágak mellé a vázába! 

Mákos meggyes szelet

A hétvégére valami mákosat akartam sütni, sok jobbnál jobb recept jutott az eszembe, de valahogy egyik sem volt a tökéletes. Aztán hirtelen eszembe jutott ez a nagyon finom, sok-sok évvel ezelőtt az egyik kedves szomszédasszonyomtól kapott süti. Hívhatjuk mákos zserbónak is -  főleg mivel most tettem csokit a tetejére annak ellenére, hogy az eredeti recept szerint csak porcukorral kellene megszórni. A férjemnek annyira ízlett, hogy még az is elhagyta a száját, hogy ez finomabb mint a bejgli - pedig ez nagy szó, mert az nagy-nagy kedvenc !

Hozzávalók:
a tésztához: - 50 dkg liszt (fele sima, fele rétes)
                  - 25 dkg margarin
                  - 2 tojás sárgája
                  - 1 mk szódabikarbóna
                  - 4 ek porcukor
                  - 1 dkg élesztő
                  - 1 dl tej
                  - 1 ek tejföl (csak ha igényli a tészta)
a töltelékhez: - 40 dkg őrölt mák
                    - 2,5 dl víz
                    - 20 dkg cukor
                    - 3 ek méz
                    - 1 citrom reszelt héja
                    - 350 gr magozott meggy (egy üveg)
                    - 2 tojásfehérje
                    - 6 evőkanál sárgabaracklekvár
a tetejére: - 10 dkg étcsokoládé
                - 1 tk olaj

A lisztet és a margarint összemorzsoljuk, a langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt. A tésztához való többi hozzávalóval együtt összedolgozzuk - csak annyi tejfölt tegyünk hozzá, hogy rugalmas tésztát kapjunk.
A töltelékhez a mákot a vízzel, a cukorral és a reszelt citromhéjjal néhány perc alatt összefőzzük, majd belekeverjük a meggyet, a mézet és a tojásfehérje felvert habját.

A tésztát három részre osztjuk, az egyik részt kinyújtjuk és belefektetjük egy 38x22 cm-es tepsibe. Megkenjük 3 ek baracklekvárral és ráterítjük a töltelék felét. Erre rákerül a tészta második fele, lekvár és töltelék, majd a maradék tésztával befedjük.

Előmelegített forró sütőbe tesszük, de visszavesszük közepes, 170 C fokra és kb fél óra alatt készre sütjük. Megvárjuk, amíg nagyjából kihűl és végül rákenjük az olajjal elkevert olvasztott csokit.

Megvárjuk, amíg kihűl és akkor szeleteljük.

Puncstorta szülinapra

A Pisti születésnapjára a kedvenc puncstortát sütöttem - persze már előző nap, hogy legyen idő összeérni. Így viszont izgulhattam, hogy jól rejtegetem-e !

Hozzávalók: - tortalaphoz 7 db tojás, 7 ek cukor, 7 ek liszt,
                   -  töltelékhez 10 dkg babapiskóta, 2 dl feketekávé, 2 ek porcukor, 5 dkg dió, 10 dkg                                     étcsokoládé, 5 dkg mazsola, rum (vagy rumaroma), kb 9 ek sárgabaracklekvár és ha kell,                             néhány kanál tej
                   - a tetejére 20 dkg porcukor, 3 ek citromlé, 2 ek meggyaroma (vagy meggybefőtt leve - akkor                        kicsit világosabb lesz)

Én úgy sütöm a piskótát, ahogy még anno a nagymamámtól tanultam - azóta már sok helyen olvastam, és szinte mindenhol egy kicsit eltér ettől, de én maradok a jól bevált módszeremnél.
A tojásokat szétválasztom, a fehérjét habbá verem, a sárgáját pedig alaposan kikeverem a cukorral - egészen addig, amíg kis buborékok pukkadnak a tetején. Utána hozzákeverem a lisztet, és a legvégén laza mozdulatokkal a tojáshabot. 26 cm-es tortaformát kikentem vajjal, picit megszórtam liszttel és beleöntöttem a masszát. Az oldalaira kicsit fölfolyatom a masszát, hogy sülés közben a teteje ne púposodjon fel, majd előmelegített sütőben 180 C-on megsütöm. Ez most kb 35 perc volt, de mindig ellenőrzöm tűpróbával (ami nálam fogvájó), hogy ne ragadjon már rá a tészta. Ha megsült, megszabadítom a formától és rácson hagyom kihűlni. Célszerű kivárni, amíg teljesen kihűl, mert úgy könnyebb szépen vágni - 3 darabba vágom.

A töltelékhez valókat egy nagy tálban összekeverem - a diót nem szoktam darálni, hanem egy zacskóba teszem és húsklopfolóval összetöröm, a csokit pici darabokra vágom, a babapiskótát apróra töröm és a mazsolát meleg vízben megmosom. A torta egyik szeletét is összetépkedem és a keverékhez adom, valamint 3 ek lekvárt. A kávéval és a rummal összekeverem, ha nem elég nyasszos, akkor adok hozzá néhány evőkanál tejet - de csak egyenként, hogy ne legyen nagyon híg. A megmaradt egyik tortalapot ráteszem a tálra, megkenem lekvárral és a tetejére halmozom a tölteléket, majd befedem a másik tortalappal, amit szintén megkentem lekvárral. Kicsit lenyomkodom.

A tetejére citrommáz kerül: a porcukrot a citromlével és az aromával (vagy befőttlével) krémes-folyósra kikeverem - ne legyen túl híg, de azért önthető legyen. A folyadékokat apránként szoktam hozzá tenni. A közepére öntöm a mázat és úgy hagyom lefolyni az oldalára, egy késsel eligazítom, hogy mindenhova jusson. Hagyom szikkadni, de amikor már nem ragad a máz (de még nem túl kemény), akkor célszerű meghúzni a tortaszeleteket, mert így nem törik össze szeleteléskor.
Mi általában tejszínhabbal szoktuk enni - de anélkül is nagyon finom.

Egy kis sütés-főzés

Az elmúlt időszak sok szerelése és festése után végre újra a konyhában tüsténkedhettem: kipróbáltam Kocsis Hajni francia zsúrkenyerét. Az eredeti receptet egy picikét átalakítottam - ezt a kényszer szülte, mert nem volt itthon hozzá minden. Viszont nem mertem nagyon eltérni tőle, mert szerettem volna végre egy finom kenyeret sütni. (Na jó, eddig egyet sütöttem, ami viszont sajnos nem lett olyan, amilyennek elképzeltem.)

Hozzávalók: 50 dkg sima liszt, 1 ek. burgonyapehely, 1 ek. szezámmag, 1 ek. búzasikér, 3 dkg friss élesztő, 2 kk. cukor, 3 kk. só, 2 ek. olaj és 3 dl langyos víz.

Az élesztőt felfuttattam a cukros langyos vízben és összekevertem az összes hozzávalóval, majd alaposan kidolgoztam a tésztát. (Nem hagytam a gépre, érezni akartam az ujjaim között - ráadásul nem bízom a gépben !)

Hagytam 1,5 órát kelni, majd kinyújtottam - csak kézzel szétnyomkodtam. A két szélét visszahajtottam, majd fentről kezdve szorosan felcsavartam. Úgy 40 centi hosszú lett a tekercs. Rátettem a zsírpapírral kibélelt sütőlapra és még 30 percig letakarva hagytam pihenni. Közben bekapcsoltam a sütőt 220 C-ra. Mikor újra megkelt, a tetejét bevagdostam és jól bespricceltem vízzel. 30 perc alatt szép pirosra sült. Amikor elkészült jól bespricceltem a tetejét és rácson hagytam kihűlni. Már alig vártuk, hogy megkóstolhassuk !

Ehhez az isteni kenyérhez valami olyan ebéd kellett, amivel ki tudtuk élvezni a kenyeret is. Ezért jutott eszem a lecsós göngyölt pulykamell. Imádjuk a lecsót magában is, de azt is szeretem, hogy nagyon sokféleképpen lehet variálni. Most könnyű dolgom volt, mert előkaptam a mélyhűtőből egy készre főzött lecsót és csak a husit kellett hozzá elkészíteni.

Hozzávalók: 85 dkg pulykamellfilé, 2 db szikkadt zsemle, 2 db tojás, 1 csokor petrezselyem, 2 ek. tejföl, 5 dkg sajt, só, bors, 1 tk ételízesítő.

A húst szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam, majd egy kicsit félretettem. A zsemléket apró kockákra vágtam és összekevertem a többi hozzávalóval. A sajtot lehet reszelni is, de én kis kockákra vágtam - szerintem így kicsit más az íze. A leesett húsdarabkákat is belekevertem a töltelékbe, fűszereztem, majd megtöltöttem a hússzeleteket. Minden szelet húst felcsavartam és külön-külön alufóliába csomagoltam. Egy akkora lábosban, hogy jól elférjenek a húsbatyuk annyi vizet melegítettem, hogy mindet ellepje. Sóztam, és amikor forrt, akkor beletettem a húsokat, majd lassú tűzön kb 30 perc alatt készre főztem.
Már csak ki kellett halászni őket a vízből és óvatosan, mert nagyon meleg, kibontani a fóliából. A kész hústekercseket beletettem a forró lecsóba és néhány percig összerottyantottam - kevergetni már csak nagyon óvatosan lehet.