Szerencsére minden évben bőven van diótermésünk és ilyenkor érik az almánk is. Mivel nem télálló, ezért ilyenkor jobban előtérbe kerül - esszük minden formájában: nyersen, kompótnak és természetesen pitében is. Az egyik hatalmas kedvencünk az almás-mákos pite, ennek a tésztáját szoktam használni egy csomó egyéb pitéhez, mindig tökéletesen sikerül. (Lehet, hogy ezt a No.1. kedvencünket még nem tettem fel a blogra ???)
Ezt a sütit a Nosalty-n találtam: tökéletesen megfelel vendégeknek is, ha marad belőle idővel egyre finomabb lesz. Remek felhasználása az almának, diónak és az esetlegesen maradt tojásfehérjének.
Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg finomliszt
- 15 dkg puha vaj (a recept margarint ír)
- 7 dkg porcukor
- 2 db tojássárgája
- 1 ek tejföl
- citromhéj reszelve
- 1 csipet szódabikarbóna.
Az összes hozzávalót összedolgoztam, majd a "piros" tepsi (kb 38x22 cm) aljában egyenletesen elnyomkodtam.
A tetejére bőven kenek valamilyen lekvárt: a recept 3 ek sárgabarackot ír, de én mindig kicsit többet szoktam - lekvárból sosem elég :). Idén tettem el almás bodzazselét, gondoltam kipróbálom azzal - HÚÚÚ, ez nagyon jó hasznosítása lett ennek a kicsit furcsa, a Pisti által nem nagyon kultivált dzsemféleségnek!
A lekvár tetejére kerül a megpucolt, vékony szeletekre vágott alma - megtisztítva kb 70 dkg volt - és természetesen megszórom a tetejét őrölt fahéjjal.
A süti megkoronázásához 6 db tojásfehérjét (2 a tészta hozzávalóiból marad, 4-et pedig a mélyhűtőből varázsoltam elő) habbá verek. 30 dkg diót megdarálok és összekeverem 20 dkg porcukorral (most csak egy része volt por, a többi kristálycukor volt, de legközelebb az egészet kristállyal csinálom, mert ugyanolyan finom így is). A cukros dióba óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjét, ügyelve arra, hogy ne nagyon törjön össze, majd egyenletesen ráterítem az alma tetejére.
Előmelegített sütőben 180 fokon kb 35-40 percig sütöttem.
A szeleteléshez célszerű megvárni, amíg kihűl - bár nem könnyű :) - és máris fogyasztjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése