Almás-mazsolás pitekalács

Ennek az isteni sütinek a megnevezése elég nehézkes, megenni viszont sokkal egyszerűbb, szinte abbahagyhatatlan! Olyan finom a tésztája, a tölteléke és a tetején a picit ropogós édes dió, hogy nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy csak 2-3 darabot egyek meg egyszerre!

A recept az eddig érdemtelenül mellőzött Dr. Oetker-es Gyümölcsös sütemények című könyvből való - eddig 2 sütit próbáltam ki és mindkettő frenetikus lett. Most kifejezetten a folyamatosan érő Gála almánk hasznosítására kerestem receptet és örülök, hogy pont erre esett a választásom. Természetesen picike változtatásokkal, hiszen az eredeti recept mandulát ír a tetejére, de mivel én a diónak vagyok bőviben, így azt használtam.

Hozzávalók a tésztához:

- 40 dkg liszt (most fele sima, fele rétes volt)

- 2 dkg élesztő

- 7,5 dkg cukor

- csipet só

- 1 tojás

- 2 dl langyos tej (nem használtam fel az egészet, elég volt kb 1,6-1,7 dl)

- 7,5 dkg puha vaj

A hozzávalókat összekeverem, jól kidolgozom - addig gyúrom, amíg teljesen elválik az edény falától és szép sima a felülete -, majd letakarva hagyom kelni.

Közben elkészítem a tölteléket és a tetejére a masszát.

A töltelékhez 1 kg almát (lehet picit több, nem mértem, csak már a nettó súlyt, az 80 dkg volt) megpucolok és apró darabokra vágok. Hozzáteszek 1 citrom levét, 7,5 dkg vajat, 7,5 dkg cukrot (ez alma függő, az enyém elég édes volt), 10 dkg mazsolát és 1 mk fahéjat (ez nincs a receptben, de mi nagyon szeretjük, így nem maradhatott ki). Kevergetve átpárolom majd hagyom hűlni.

A tetejére 10 dkg vajat 15 dkg cukorral és 3 ek tejjel addig melegítek, amíg  teljesen felolvad a cukor, majd belekeverek 20 dkg darált diót és hagyom hűlni.

A megkelt tészta felét kinyújtom, a tepsi aljára terítem, majd megszórom zsemlemorzsával. A kihűlt almát elosztom rajta, majd a tészta másik felével betakarom. Erre kerül a diós keverék.

Az egészet hagyom kelni - most elég kellemes meleg volt, így fél óra bőven elég volt.

Előmelegített sütőben alsó-felső sütéssel 180 fokon 30 perc alatt szép piros, ropogósra sült.

Sikerült kivárni egy kis időt, de persze még langyosan felvágtam és megkóstoltuk: szinte elolvadt a szánkban! Már most nagy kedvencünk :)