Mustáros-mézes pulykamell - 100. bejegyzés!!

Ooopsz!! Máris a 100. bejegyzésnél tartok! Nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig, de igazán nagyon örülök! ❤❤❤

Mostanában a Pisti kérésére számüztük a sertéshúst az étkezéseinkből - vagy legalábbis erősen csökkentettük. Így sokkal többször kerül elő a csirke és a pulyka. A szokásos natur sűlt hús és különböző panírozott verziókon kívül igyekszem egy kis változatosságot is vinni bele. 

Legutóbb egy szép darab pulykamellhez találtam a napokban letöltött MyTaste applikáción egy remek receptet - olyan finom, hogy biztosan sokszor fogom még készíteni, így itt a helye a blogon is! 😊

Hozzávalók:

- 1 pulykamell (nekem kb 80 dkg volt)

- 2 ek magos mustár (vagy ha nincs, sima)

- 1 tk só

- 1 kk bors

- 2 ek méz

- 2 ek olivaolaj

- 10 gerezd fokhagyma

Egy kis tálkában összekevertem a mustárt, sót, borsot és a mézet, majd bekentem vele a megtisztított pulykamellet. Egy serpenyőben felmelegítettem az olajat és körbepirítottam a húst. A fokhagymákat deszkán szétlapítottam, majd bedobtam a hús mellé, öntöttem alá 1 dl vizet, lefedtem és puhára pároltam. Kb 40 perc múlva levettem a fedőt és még néhány percig sütöttem, amíg jó sűrű lett a mártás. 

A kedvencünket, basmati rizst főztem hozzá.

A képek sajnos egyáltalán nem adják vissza, hogy ez milyen isteni finom volt!

Feketeerdő-lekváros süti

Jó néhány napot kibírtunk sütemény nélkül, nagyon büszkék is voltunk magunkra, de mostmár igencsak vágytunk valami finomságra. A múltkor vajas kenyérhez megkóstoltuk a nyáron eltett feketeerdő lekvárt: őszintén megvallva isteni finom, de kenyérre kenve kicsit furcsa volt. Alig vártam, hogy valami finom sütihez felhasználhassam!

A lekvárt nagyon egyszerű volt elkészíteni: 1 kg kimagozott cseresznyét (vagy meggyel is lehet) összekevertem 0,5 kg cukorral és elkezdtem főzni. 1 tábla (10 dkg) jó minőségű étcsokoládét kockáztam bele, majd a zselésítővel együtt 3 percig főztem, majd 0,5 dl finom házi pálinkát öntöttem hozzá. Üvegekbe szedtem és száraz dunsztban hagytam kihűlni.

A süteményhez 5 tojásból sütöttem kakaós piskótát - az egyszerűség kedvéért, illetve mert először roládban is gondolkodtam, nem tortaformában, hanem a gáztepsiben. Aztán közben a sok töltelék mellett döntöttem, így nem csak egyszerűen lekvár került bele, hanem kikevertem egy friss sajtos krémet is - mascarpone híján. (Volt itthon egy fél doboz Lidlis friss sajtom, mascarponem viszont nem 😉)

A sajtos krémhez kimértem 25 dkg friss sajtot (vagy ha lett volna itthon, akkor mascarponet), tettem hozzá 10 dkg porcukrot, 1 cs vaníliás cukrot és könnyedén összekevertem. 2 dl tejszínt habbá vertem és óvatosan összekevertem a cukros sajttal.

A kihűlt tésztát elfeleztem, az egyik lapot jó vastagon megkentem a lekvárral, majd a krémmel. Ráhelyeztem a másik lapot, arra is került egy vékony réteg lekvár és a krémmel beburkoltam a sütit - szerencsére jutott a szélére is! 1-2 órára hűtőbe tettem, felvágtam és máris fogyaszthattuk. 

Igazán nagyon egyszerű, de elképesztően finom lett!

Burgundi torta Valentin napra

Ezt a receptet hosszú évek óta őrizgetem és mindig terveztem, hogy megcsinálom, de valahogy eddig elmaradt. Most éppen volt itthon felbontva vörösborunk és a sütisütés is aktuálissá vált, így végre elkészült. Nagyon finom, különleges íze van, igazi felnőtt torta. 😉 Valentin nap közeledtével (bár egyáltalán nem ünnepeljük) mivel van egy szív formájú tepsim, abban sütöttem. Kb 18-20 cm átmérőjű kerek tepsinek felel meg a nagysága.

Hozzávalók a tésztához:

- 4 db tojás

- 10 dkg cukor

- 1 cs. van.cukor

- 8 dkg liszt

- 1 kk sütőpor

- 1 csokipuding

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habbá vertem. A sárgáját kikevertem a cukrokkal, beleszitáltam a sütőporral elkevert lisztet és a pudingport és óvatosan beleforgattam a habot. Vajjal kikent tepsibe öntöttem és előmelegített sütőben  a legalsó rácson 180 fokon kb 35 perc alatt készresütöttem. Hagytam hűlni, majd kettőbe vágtam.

Hozzávalók a krémhez:

- 1 tasak zselatin (20 gramm)

- 2,5 dl vörösbor

- 12 dkg cukor

- 1 cs. van. cukor

- 0,5 citrom leve

- 2,5 dl tejszín

A tejszín kivételével az összes hozzávalót összekevertem egy edényben és addig melegítettem, amíg a cukor teljesen felolvadt benne, majd hagytam hűlni. A tejszínt felvertem, majd a kihűlt boros levet óvatosan hozzákevertem. Hogy gyorsabban dermedjen fél órára betettem a hűtőbe.

A félbevágott tortát megtöltöttem a krémmel.

10 dkg étcsokoládét felolvasztottam, hozzákevertem 1 ek olajat és rákentem a tetejére, majd betettem a hűtőbe legalább egy órára.

A szívem csücskét persze megkapta a Pisti ☺☺💖

Túrós-pudingos pite

Tavaly kaptam a Petitől egy nagyon szuper pitesütő formát (abszolút nem tapad és az alja kiemelhető, élmény vele sütni), azonban eddig csak quiche-t próbáltam vele - az isteni lett!! Az édes pitére csak mostanában került sor, és persze biztosra mentem Gizi isteni pudingos túrós sütijével. Annyira finom volt, hogy nem sokkal később újra megsütöttem. ☺

Hozzávalók a tésztához:

- 25 dkg liszt

- 12,5 dkg vaj

- 6 dkg porcukor

- 1 db nagyobb tojás

- 1 tk sütőpor

- csipet só - ezt én kifelejtettem ☺

A tésztát gyors mozdulatokkal összedolgoztam, majd betettem a hűtőbe annyi időre, amíg a töltelék elkészült. Most csak kézzel állítottam össze, de olvastam valahol, hogy az aprítóval is meg lehetne csinálni - talán majd egyszer kipróbálom 😊

A töltelék 2 részből áll legalább - bár most belecsempésztem egy harmadik réteget is!

A pudingos részhez: 1 csomag pudingot (eddig vaníliával és étcsokival próbáltam, mindkettő isteni finom), 3 ek cukorral és 5 dl tejjel felfőztem és hagytam hűlni - néha megkevertem, hogy a teteje ne bőrösödjön.

A túrós részhez 25 dkg túrót kikevertem 1 ek tejföllel, 10 dkg cukorral, 1 ek vaníliás cukorral, 1 db tojással és 2 dkg étkezési keményítővel. A reszelt citromhéj most nem került bele, mivel a lemon curd-ből tettem bele egy réteget - kb 4 púpozott evőkanállal.

A hűtőből kivettem a tésztát, a 2/3-át kinyújtottam és kibéleltem vele a formát. Elterítettem rajta a kihűlt pudingot, erre rákanalaztam a lemon curd-öt, majd a túrós töltelék következett. A tetejére a tészta maradék részét nyújtottam ki, kis formákkal kiszúrtam belőle mintákat és befedtem a pitét. Előmelegített sütőben 160 fokon kb 40 percig sűlt.

A múltkor étcsokis puding került a túrós töltelék alá és kis rudakat sodorva rácsoztam a tetejét. Sajnos a képen nem látszik, hogy milyen finom!!

Ma a Cicero új helyet talált magának - eddig is nagyon szerette a fürdőszobát, de eddig csak a kádba ugrott bele mindig (eddig szerencséje volt, mert nem volt benne éppen víz), most viszont megvárta, amíg szépen kitörlöm a mosdót és kényelmesen elhelyezkedett benne. 😄😄

Savanyú vetrece zsemlegombóccal

Ma megint egy olyan ebédet főztem, amit nagyon ritkán szoktam - pedig olyan finom, hogy sűrűbben kellene! Ha már itt lakunk szinte a Nemzeti Parkban, igyekszünk kihasználni ennek minden előnyét: a jó levegőn történő kirándulásokon túl ebbe az is beletartozik, hogy az itt nevelt szürke marha és bivaly állomány csodálatán kívül a belőlük készült szalámit is élvezhetjük. A múltkor, amikor elugrottunk venni néhány újabb szalámit gondoltunk egy nagyot, és kipróbálásra vettünk bivaly húst is. Életemben nem kóstoltam még, de mivel a szalámi nagy kedvencünk, nem kellett nagy bátorság, hogy hozzunk a lapockából és a combból is.

Így most a közeljövőben sűrűbben fogok olyan ebédet készíteni, amit nem szoktam. ☺ Ennek első állomása a bivaly lapockából készült savanyú vetrece.

Hozzávalók:

- 80-90 dkg bivaly lapocka (vagy marha-, vagy borjúhús)

- 1 ek olaj

- 15 dkg füstölt szalonna

- 1 vöröshagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 1 kávéskanál pirospaprika

- 2 babérlevél

- őrölt bors

- só

- 1 dl száraz vörösbor 

a habaráshoz:

- 2 tk mustár

- 1 ek citromlé

- 10 dkg tejföl

- 1 ek rétesliszt

- 2 dl tejszín

- 1 tk cukor

A húst folyó víz alatt megmostam, majd csíkokra vágtam. Az olajon a csíkokra vágott füstölt szalonnát kisütöttem, rátettem a kockákra vágott vöröshagymát és megdinszteltem. Lehúztam a tűzről az edényt, beletettem a pirospaprikát, az összetört fokhagymát, babérlevelet, borsot, sót és a húst. Visszatettem a tűzre és sűrűn kevergetve kicsit megpirítottam - csak 1-2 perc, majd felöntöttem a vörösborral és még 1 dl vízzel. Mivel tartottam tőle, hogy nagyon sokáig kell majd főzni és nem is értem rá, ezért kuktában főztem: sípolástól 1 órán keresztül. Persze felesleges volt az aggodalom, mert mikor kinyitottam a kuktát, vaj-puha volt a hús!

A 2 dl folyadék nem is volt sok, így már nem kellett külön zsírjára pirítani, hanem egyből be is habarhattam. Rottyantottam rajta egyet és már kész is volt.

Zsemlegombóccal álmodtam meg a mai ebédet, aminek az egyetlen nehézsége az volt, hogy nem volt itthon zsemle. ☺ Volt viszont egy kis darab szikkadt saját kovászos kenyér! 

Hozzávalók a zsemlegombóchoz:

- 3 szelet kenyér, kenyérpirítóban megpirítva

- kb 35 dkg liszt

- 2 db tojás

- 1 csapott tk só

- összevágott petrezselyem

- 1 tk kacsazsír

- kb 2 dl víz

Az összes hozzávalót összedolgoztam galuska tésztának, majd a megpirított, apró kockákra vágott kenyereket is belekevertem. Majd félretettem állni - kb 2 órát pihent. Enyhén sós vízben főztem ki: most vizezett kanállal szaggattam golyószerűségeket a vízbe: igazán nem lett gombóc-forma, viszont nagyon gyorsan elkészült☺ Kb 10 percig főztem, aztán gyorsan tálaltam és máris élvezhettük ezt a tökéletes ebédet!

Baconben sűlt csirkemell-golyók

Ez az a husi, amit mindig szívesen megeszünk: a Pisti szerint így a legfinomabb a csirkemell. Vagy legalábbis az egyik legfinomabb ☺

A receptet néhány évvel ezelőtt Gabriellánál találtam és nálunk is nagy kedvenc lett. Tökéletes vendégvárónak is, mert előre elkészíthető és eddig mindenkinek nagyon ízlett. Szoktam az eredeti leírás szerint őzgerincben is készíteni, de ha úgy van kedvem, akkor muffin-sütőben sütöm: isteni golyóbisok lesznek belőle.

Hozzávalók:

- 70-75 dkg csirkemell (eredetileg 80 dkg szerepel, de nekem így biztosabban nem fut ki sülés közben)

- kb 30 dkg szeletelt bacon (ha muffin-sütőben csinálom, akkor 12 szelet)

- 10 dkg reszelt sajt

- 3 ek tejföl

- 3 ek liszt

- 2 db tojás

- só, bors, petrezselyem

- 2 gerezd fokhagyma

A csirkemelleket felkockázom, sózom, borsozom és kicsit félreteszem. A többi hozzávalót  a bacon kivételével egy tálban összekeverem, majd hozzáadom a csirkét is. A sózással vigyázni kell, mert a bacon is sós egy kicsit, nehogy elsózzuk! 

Az összeállítás mindkét esetben ugyanaz: ki kell bélelni a sütőformát baconszeletekkel - az őzgerinc esetében éppen összeérjenek és oldalt lelógjanak -, és utána belekanalazni a csirkemelles nyasszot.

A muffin-sütőnél szépen keresztben belehelyezem a lyukakba a bacont, hogy a két oldalán kilógjon, majd a hús belekanalazása után ráhajtogatom a tetejére.

Már csak a sütés van hátra: 180 fokon kb 45-50 perc alatt szép pirosra sül. 

Ha őzgerincben készítem, akkor az eredeti recept szerint érdemes 40 perc után kiborítani a formából egy tepsire és úgy tovább sütni, hogy a másik fele is szépen megpiruljon. A golyócskákat nem szoktam megfordítva is sütni, tökéletes úgy, ahogy van!

Lemon curd avagy a citromos csábítás

Új év, új élet - ami abban is megmutatkozik, hogy elkezdtünk edzeni járni, újra. Sokadszor. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Pesten rendszeresen jártunk sportolni: valahogy a munka, a régi életmód mellett szükség volt rá és nem is hagytuk el. Mióta ideköltöztünk sokkal kevesebb időnk és főleg energiánk van arra, hogy a sok házi és kerti munka után/közben még rendszeresen sanyargassuk magunkat. Gondoltuk, elég fárasztó ez így is. És tényleg fárasztó, de most, hogy újra rendszeresen átmozgatjuk magunkat döbbentünk rá, hogy milyen nagy szükségünk van erre. 

Természetesen igyekszünk az étkezésünkön is változtatni: kevesebb kenyér fogy és a sütemények száműzetésre kerültek. 

Egészen eddig bírtam sütés nélkül. ☺

A Lidl-ben nagyon szép citromot vettem a múltkor - azt nem tudom, hogy ez a sokat emlegetett Meyer-e, de szép egészségesek és lédúsak, úgyhogy végülis mindegy ☺

Már olyan régen olvasok a neten a híres-neves lemon curd-ről, hogy gondoltam, épp ideje lenne kipróbálni. 

A receptet innen szedtem - isteni lett!!

Hozzávalók:

- 4 db citrom héja és leve (nem kezelt héjú!)

- 20 dkg cukor

- 10 dkg vaj

- 3 db tojás + 1 db tojássárgája

Föltettem egy fazékba vizet melegedni. Amíg a víz felforrt a citromokat megmostam, a héjukat lereszeltem, a levüket kipréseltem és egy üvegtálba raktam. Hozzátettem a cukrot és a kockákra vágott vajat, majd a gőz fölött elkezdtem melegíteni, amíg szépen felolvadt a vaj is.

A tojásokat felvertem és a citromos keverékhez adtam, majd folyamatosan kevergetve főztem a gőz fölött, amíg be nem sűrűsödött. A recept 10-13 percet ír, de én bizonytalan voltam, hogy mikor jó, így inkább egy kicsit tovább főztem. 

Amikor levettem a gőzről félretettem hűlni, időnként megkevertem, hogy ne bőrösödjön.

Amikor kihűlt üvegekbe szedtem -ebből a mennyiségből nekem 2 kisebb üvegnyi lett.

Természetesen azonnal meg akartuk kóstolni, így gyorsan sütöttem hozzá egy kis amerikai palacsintát - az ötletet és a zabpelyhet bele Gizitől lestem el. Elképesztően finom volt, az egyik üveg szinte el is fogyott rögtön.

A recept szerint hűtőben kell tartani és állítólag 7-10 napig áll el. Szerintem nekünk biztosan nem marad belőle olyan sokáig! ☺

Cukkinifőzelék

Az utóbbi években nagyon megszerettük a cukkinit és szerencsére bőven terem a kertünkben. Nyáron is folyamatosan fogyasztjuk, de amikor nagyobb mennyiség összejön, akkor legyalulom és lefagyasztom. Régen nagyobb adagokat fagyasztottam, de aztán a körülbelül 40-50 dekás csomagok váltak be a legjobban: a tócsnihoz vagy golyócskákhoz pont elég, főzelékhez pedig többet használok fel.

Az első főzeléket - írnom sem kell - Gizi egyik receptje alapján csináltam, kicsit megvariálva. A Pistinek is annyira ízlett, hogy azóta gyakran csinálom - épp ideje, hogy felkerüljön a blogra!

Hozzávalók:
- kb 1-1,5 kg gyalult cukkini
- 1 ek házi zsír
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- csomag kapor
- 2 húsleveskocka
- 2 csapott ek kukoricaliszt
- 2 dl tejföl
- só, esetleg pici cukor

A zsíron megdinszteltem a kockára vágott vöröshagymát, majd gyorsan átsütöttem rajta az összetört fokhagymát és az apróra vágott kaprot. Felengedtem kevés, kb 2 dl vízzel, beletettem a cukkinit és a húsleveskockákat, majd néhány perc alatt készre főztem. A tejföllel elkevert liszttel behabartam, egy picit még utána sóztam és egy csipet cukort tettem hozzá. A habarás után vigyázni kell, mert megvan az a csúnya szokása, hogy erősen köpköd.☺☺
Most natúr sűlt csirkemellel ettük, de bármilyen feltéttel nagyon finom.

Hartyáni krémes

A karácsonyi ünnepek egyik új sütije volt a hartyáni krémes. Igazság szerint eddig csak képeken láttam az interneten, de most kipróbáltam és rögtön nagy kedvencünkké vált. Pont olyan, mint amit mi szeretünk! ☺

Szerencsére vendégek is voltak, így nem okozott problémát, hogy egy "kicsit" kiadós ez a süti, magunknak a fele is bőven elég lenne.

A receptet Gizitől lestem el - pont jókor került fel hozzá!! - bár készítés közben kicsit eltértem az eredeti leírástól. 

Hozzávalók a tésztához:

- 40 dkg liszt

- 1 kk szódabikarbóna

- csipet só

- 20 dkg porcukor

- 2 ek méz

- 2 ek kakaó

- 2 db tojás

- 10 dkg vaj (ez nem szerepelt Gizinél)

- 1-2 ek tej

Eredetileg a cukrot, mézet, kakaót és a 2 tojást kell gőz fölött felolvasztani. Már össze is öntöttem őket egy tálba, amikor valahogy hiányérzetem támadt - az egyéb mézes tésztáknál hasonló eljárásnál általában vaj is szerepel a hozzávalók között. Gyorsan elkezdtem túrni a netet, és találtam olyan recepteket is, amibe vajat is tettek, így végülis amellett döntöttem, hogy 10 dkg vajat is hozzáolvasztottam.

A lisztet elkevertem a szódabikarbónával és a pici sóval, majd a kihűlt keverékhez szitáltam, jól összedolgoztam. Pici tejjel tökéletes állagú tésztát kaptam, amit kinyújtottam és a gáztepsiben 160 fokon kb 8 perc alatt megsütöttem.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 3 db vaníliás pudingpor

- 7,5 dl tej

- 25 dkg porcukor

- 30 dkg vaj

- 1 cs vaníliás cukor

- kb 10 dkg babapiskóta

- 2 dl fekete kávé

- 1-2 ek rum/rumaroma

a tetejére eredetileg porcukor, de én csokimázat tettem rá

A pudingport a tejjel jó sűrűre felfőztem, majd hagytam hűlni. A vajat habosra kevertem a cukrokkal, majd összekevertem a kihűlt pudinggal. A kihűlt fekete kávéhoz hozzákevertem egy kis rumaromát - mivel gyerek is volt a vendégek között.

Már csak az összeállítás maradt: a kihűlt tésztát elfeleztem, az egyik felét egy tálcára raktam és megkentem a vaníliás krém felével, majd szépen kiraktam a tetejét a kávéba mártogatott babapiskótával. Most rákentem a krém másik felét és a tetejére rákerült a tészta másik fele. Rátettem egy tálcát és súlyként egy kiló cukrot - így nyomattam egy-két órát.

A csokimázam készen volt - a mézes szívecskék mártogatása után és a lefolyt maradékokból jócskán összejött egy kisebb csészényi, így azt csak kicsit felmelegítettem és szépen beborítottam a tetejét. 

Másnap tálalásig hűtőben tartottam.

Most, hogy újra megnéztem Gizinél a receptet és a képeket és összehasonlítottam az én sütim képeivel, leginkább az tűnt fel, hogy egyáltalán nem hasonlít rá. Viszont elképesztően finom. Alig várom, hogy legyen valami alkalom, amire újra megcsinálhatom ☺

Zimankós évkezdet

Húú, csak most látom, hogy megint milyen régen jártam erre!! Pedig sokszor eszemben volt, hogy jövök valami finomsággal vagy eseménnyel, de aztán annyi volt a tennivaló az ünnepek előtt, alatt és után, hogy a blog mindig elmaradt.

Az ünnepekre leginkább a szokásos ételeket, sütiket készítettem: ami különleges és újdonság, azzal viszont majd külön posztban jövök, mert megérdemli ☺

Az új évben ismét nekikezdtünk a testmozgásnak - részben a konditeremben, ahova újra elkezdtünk járni, részben a természetben, elsősorban hólapátolás által.

Az év első hetében a hideg mellé a szokásos tomboló szél érkezett, ami ellen szinte képtelenség védekezni. A néhány napos szélcsendben csodálatos zúzmarás világ vett körül minket, olyan, volt, mint a mesében. 

Aztán eltűntek a jégcsipkék, maradt a folyamatos hideg, éjszaka -13 fok. A Cicero éjszakára bekerült a garázsba, ahol nincs olyan hideg, mint a faházban, és nem mellesleg így van elég ideje levadászni az esetleg még bent lévő egereket. A Buddy változatlanul az ajtó előtt alszik - ezt választotta magának a háza helyett, így igyekszünk itt kialakítani neki egy kis melegebb fészket régi kabátokból, rossz hálózsákból.

Vasárnap csodálatos téli világra ébredtünk, mindent hó borított, aminek a vastagsága a délelőtt folyamán még nőtt is egy kicsit. Aztán kisütött a nap és boldogan mentünk ki a kertbe eltakarítani az utakról a havat.

Könnyű dolgunk volt, hiszen két segítségünk is akadt: Cicero szaladgált a hóban és a hólapátról legördülő golyócskákkal játszott. Buddy pedig beállt a lábam elé, hogy őt simogassam, ne a lapátolással legyek elfoglalva - de egy szülinaposnak mindent szabad! Boldog 3. születésnapot, Buddy!!

Amikor kicsit elfáradtak csak  a távolból felügyelték, hogy minden rendben halad-e.

A kert csodálatos volt, nem győztem fényképezni ☺

Délután pedig jöhetett a megérdemelt pihenés:

Hihetetlen, hogy már ilyen nagy, de tényleg! Lemértem és már 4,2 kg!

Naspolya lekvár

Szegény nehéz sorsú naspolya!

Persze én is tudom, hogy nem a legszebb színű, formájú gyümölcsünk és valószínűleg kevés ember kóstolhatja igazán éretten. Viszont ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy kicsit kaki-színe van és csak kézzel-lábbal lehet enni (a magokat leszopogatva és kiköpve) és a legügyesebbeknek is sürgős kézmosásra van szüksége a falatozás után, akkor igazán finom, különleges ízvilágú és egyáltalán nem fanyar gyümölcsöt élvezhetünk. A rengeteg vitamin és ásványi anyag, amit tartalmaz, csak hab a tortán!

Régebben téli kirándulásaink alkalmával találtunk néha naspolyafát, ami már az első hidegek után, mikor néhányszor megcsípte a dér, finom érett gyümölcsökkel ajándékozott meg. A Pisti "kicsit" idegenkedett tőle: hiába próbáltam rábeszélni, hogy kóstolja meg, általában csúnya szavakkal illette (kisgyerekszarnak nevezte brrr!!) és még véletlenül sem nyalt bele. Mikor ideköltöztünk és felmerült, hogy néhány fányi hely még van a kertben, akkor a régi-vágyam-fügebokor mellett naspolyát és birsalmát ültettünk (az sajnos még nem terem :( ). Bezzeg a naspolya! Idén már annyi lett, amit hirtelen megenni sem tudtunk - igen, tudtunk, mert már a Pisti is hajlandó volt megkóstolni és megdöbbenten tapasztalta, hogy ez finom!! - így feltúrtam a netet, hogy mit lehetne belőle készíteni: lekvár és sajt volt a két leggyakoribb ajánlat, most a lekvárnál maradtam, de jövőre -remélem sok-sok naspolya terem újra- kipróbálom a naspolyasajtot is.

A jó érett, szinte már potyogós naspolyát óvatosan megmostam (2,7 kg volt) és szőröstől bőröstől magostól beraktam egy nagy fazékba. Vizet öntöttem alá - először csak kicsit, mert nem tudtam mennyi kellene, de a végére a kb 1 liter összejött - és főzni kezdtem. A gyümölcsöket lehet kicsit szétnyomkodni, hogy gyorsabban tudjon megfőni. Kb 25-30 perc után már szépen elvált a mag is és a héj is. Ekkor először egy szűrőn kezdtem átpasszírozni, de áttértem a paradicsom passzírozó nagyobb lyukú szűrőjére, ezzel sokkal gyorsabban külön lehetett választani a magokat, héjat a húsától. 

A tiszta gyümölcshúst visszatettem a tűzre és sűrű kevergetések közepette közepes, vagy inkább gyenge lángon főztem még 15-20 percig. A vége felé már sűrűn kell keverni, mert hajlamos a köpködésre!!

Most nem mértem le a tiszta anyagot - a receptek szerint 1 kg tiszta gyümölcshöz 40 dkg cukor kell - találomra, kóstolásra tettem bele a cukrot, de kb 70 deka került bele. Ezzel is főztem még néhány percet és a biztonság kedvéért egy csipet Na-benzoátot tettem rá, majd tiszta üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba tettem.

Arra azért vigyáztam, hogy annyi maradjon ki az üvegekből, amit meg tudunk kóstolni, hogy meglássuk, milyen lett: szerintem elképesztően finom. Picit kásás az állaga, de édes és különleges az íze, egyáltalán nem fanyar.

A próba jól sikerült, jövőre jöhet a sajt!

Töltött káposzta, a megunhatatlan

Azt hiszem, jó is, hogy ez az isteni kaja tényleg -szinte - megunhatatlan, mert kis mennyiség egyáltalán nem főzhető belőle (minek is?), az elkészült mennyiség viszont nem fogy el másnapra. Jó, tudom, remekül bírja a fagyasztást is, de mivel már elég régen csináltam és nagyon jól esett mindkettőnknek, így inkább szép lassan elkoptattuk.

Ez a recept teljes konszenzus eredménye. A Nagymamám főzte verzió több vágott savanyú káposztát tartalmazott, ritkán bugyolálta a gombócokat levélbe, de ha igen, akkor azt is savanyítottba és természetesen nem maradhatott ki valami füstölt sem. Anyósom minimális vágott káposztát rakott (azt nem tudom, hogy savanyú volt-e) a sok-sok édes levélbe burkolt töltelékhez.

Hozzávalók:

- 1,5 kg vágott savanyú káposzta

- 0,5 kg (vagy több) füstölt hús (akár oldalas is lehet, én most valami nagyon szépet kaptam, de hogy mit?)

- 1 db nagy fej vöröshagyma

- 2 db babérlevél

- 15-20 szem bors (teatojásba tettem, hogy könnyen kivehető legyen)

- erős (chili) paprika - elhagyható

a töltelékhez

- 10-15 db édes káposzta levél

- 1 kg darált hús

- 7-10 dkg rizs

- 1 közepes fej vöröshagyma

- 5-7 gerezd fokhagyma

- só

- őrölt bors

- pirospaprika

a rántáshoz

- 1-2 ek zsír

- 2 ek liszt

- pirospaprika

Vettem egy jó nagy lábost, jelen esetben a nagy kuktámat és a kicsit kimosott káposzta felét-harmadát beszórtam az aljába. Erre tettem az apró kockákra vágott nagy fej vöröshagymát. A füstölt húst szeletekre vágtam és bekerültek szépen egymás mellé a lábosba.

A töltelékhez a hozzávalókat jól összedolgoztam.

Egy nagy fej édes káposztáról szedtem le az ép külső leveleit és lobogó forró vízben főztem 1-2 percet. Nekem leszedni is úgy a legkönnyebb, hogy a torzsához közel elvágom a leveleket, beteszem a káposztát a forró vízbe és amikor egy kicsit megpuhult a levél akkor "lesegítem" egy villával a fejről - így nem szakad szét, hanem szépen egyben marad. A kicsit megpuhult leveleket félreteszem hűlni, majd levágom a vastag részeit is.

A Pistivel megbeszéltük, hogy inkább a nagyobb töltelékeket szeretjük, így kb 12 db levélbe bugyoláltam be az összekevert húsmasszát. Szépen egymás mellé raktam őket a füstölt húsra.

Befedtem az egészet a maradék savanyú káposztával és annyi vizet öntöttem alá, hogy épphogy ne lepje el (mivel a kuktából nem fő el úgy a lé, mint egy rendes fazékból). Forrástól számítva kb 1 órát főztem. 

Amikor már ki lehetett nyitni a kuktát a megfőtt töltelékeket és füstölt húst óvatosan kiszedtem egy tálba, a káposztát pedig berántottam, majd visszakerültek a töltelékek.

Természetesen tejföllel és friss kenyérrel tálaltam.