Hartyáni krémes

A karácsonyi ünnepek egyik új sütije volt a hartyáni krémes. Igazság szerint eddig csak képeken láttam az interneten, de most kipróbáltam és rögtön nagy kedvencünkké vált. Pont olyan, mint amit mi szeretünk! ☺

Szerencsére vendégek is voltak, így nem okozott problémát, hogy egy "kicsit" kiadós ez a süti, magunknak a fele is bőven elég lenne.

A receptet Gizitől lestem el - pont jókor került fel hozzá!! - bár készítés közben kicsit eltértem az eredeti leírástól. 

Hozzávalók a tésztához:

- 40 dkg liszt

- 1 kk szódabikarbóna

- csipet só

- 20 dkg porcukor

- 2 ek méz

- 2 ek kakaó

- 2 db tojás

- 10 dkg vaj (ez nem szerepelt Gizinél)

- 1-2 ek tej

Eredetileg a cukrot, mézet, kakaót és a 2 tojást kell gőz fölött felolvasztani. Már össze is öntöttem őket egy tálba, amikor valahogy hiányérzetem támadt - az egyéb mézes tésztáknál hasonló eljárásnál általában vaj is szerepel a hozzávalók között. Gyorsan elkezdtem túrni a netet, és találtam olyan recepteket is, amibe vajat is tettek, így végülis amellett döntöttem, hogy 10 dkg vajat is hozzáolvasztottam.

A lisztet elkevertem a szódabikarbónával és a pici sóval, majd a kihűlt keverékhez szitáltam, jól összedolgoztam. Pici tejjel tökéletes állagú tésztát kaptam, amit kinyújtottam és a gáztepsiben 160 fokon kb 8 perc alatt megsütöttem.

Hozzávalók a töltelékhez:

- 3 db vaníliás pudingpor

- 7,5 dl tej

- 25 dkg porcukor

- 30 dkg vaj

- 1 cs vaníliás cukor

- kb 10 dkg babapiskóta

- 2 dl fekete kávé

- 1-2 ek rum/rumaroma

a tetejére eredetileg porcukor, de én csokimázat tettem rá

A pudingport a tejjel jó sűrűre felfőztem, majd hagytam hűlni. A vajat habosra kevertem a cukrokkal, majd összekevertem a kihűlt pudinggal. A kihűlt fekete kávéhoz hozzákevertem egy kis rumaromát - mivel gyerek is volt a vendégek között.

Már csak az összeállítás maradt: a kihűlt tésztát elfeleztem, az egyik felét egy tálcára raktam és megkentem a vaníliás krém felével, majd szépen kiraktam a tetejét a kávéba mártogatott babapiskótával. Most rákentem a krém másik felét és a tetejére rákerült a tészta másik fele. Rátettem egy tálcát és súlyként egy kiló cukrot - így nyomattam egy-két órát.

A csokimázam készen volt - a mézes szívecskék mártogatása után és a lefolyt maradékokból jócskán összejött egy kisebb csészényi, így azt csak kicsit felmelegítettem és szépen beborítottam a tetejét. 

Másnap tálalásig hűtőben tartottam.

Most, hogy újra megnéztem Gizinél a receptet és a képeket és összehasonlítottam az én sütim képeivel, leginkább az tűnt fel, hogy egyáltalán nem hasonlít rá. Viszont elképesztően finom. Alig várom, hogy legyen valami alkalom, amire újra megcsinálhatom ☺