Kutyaház építés

Elérkeztünk az utolsó nagy feladathoz - a kiskutyának (aki majd nagyon nagy kutya lesz) megfelelő "kuckót" kellett létrehoznunk.
Mivel a kennel védettségét fogja élvezni, így nem volt szükség szigetelt kutyaházra.
Persze eleinte arra gondoltunk, hogy veszünk egy szépet, de ilyen nagy kutyákra nem gyártanak - valahogy úgy vannak ezzel, mint a nagy lábú nőknek cipőt nem gyártanak, vagy a magasaknak nem elég hosszú a nadrág, a dundiknak pedig nem elég széles a szoknya - illetve ha gyártanak, akkor szinte megfizethetetlen áron. Szóval saját kezűleg kellett egyet csinálni.
A következő dilemmát a méret jelentette: alapos nyomozás az interneten, és végül a 90x110 cm alapterületű mellett döntöttünk. A magassága 100 cm, az oldalfal 70 cm, az ajtó méret 40x56 cm.
15 mm-es OSB lapokat szabattunk méretre és máris kezdődhetett a móka !

Merevítésként 2,5x5 cm-es léceket használtunk - kezdésként a ház aljához erősítettük a léceket. A kihagyott rész az ajtó miatt van - gondolkoztunk, hogy esetleg legyen-e küszöb, de végül amellett döntöttünk, hogy nincs rá szükség.

Utána következett az eleje és a háta. A Pisti alaposan hozzácsavarozta a lécekhez is és a padló OSB laphoz is - így ha később szükséges lesz arrébb vinni, tuti nem esik szét, bírja a hurcolászást.

Felkerült a két oldallap is - ugyanazzal az eljárással és precizitással, mint az eleje/háta. A már előre összerakott merevítést felszereltük a felső ívre is, majd a 4 függőleges merevítő került a helyére. Alakul - már egész házformája van!

Még fel kellett szerelni a tető tartását segítő léceket és máris jöhetett a tető. Itt már az egyik fele a helyén van.

És helyére került a másik fél tető is - voilá, kész a ház !

Azért nem volt kis munka - a ház mérete  miatt is kimerítő volt - így szépen összepakoltunk mindent, és elvonultunk egy kis ebédre és ebéd utáni pihenőre - nagy szükségünk volt már rá ! Különben is amíg mi keményen dolgoztunk, a Buddy békésen aludt a kennelben.

Délután még a Pisti átkente a kutyaházat lazúrral, ami az újra megerősödő szélben pillanatok alatt megszáradt, majd nagy küzdelem árán sikerült betuszkolni a kennelbe. Még szerencse, hogy nem csináltunk hosszabb lelógó tetőt, mert akkor már tuti nem fért volna be az ajtón.
Így viszont remekül néz ki - "megágyaztunk" benne a Buddynak adott régi ágyneműkkel (azokat használta eddig fekhelynek) és bízunk benne, hogy jó szolgálatot tesz majd !

Kutyakennel tető alatt

Megérkezett a kennel tetejére megrendelt Lindab lemez - amint enyhült a viharos szél, rögtön nekiálltunk a felszerelésének.
Nem volt nagyon egyszerű, hiszen rengeteg csavarral kellett rögzíteni, egészen lehetetlen helyeken. A kerti talajon sem volt könnyű a létrát rögzíteni úgy, hogy ne legyen életveszélyes a tetején állva a tetőre behajolva felcsavarozni az elemeket. De nem vagyunk elveszett állványzat-készítők :-).

Szerencsére sikerült befejezni, mielőtt megint felerősödött volna a szél, és nagyon szép lett: a teteje is és belülről is.

Íme a kész mű :

Miközben dolgoztunk, a Buddy nagyon jól elvolt a különböző dobozokkal, fadarabokkal. Ma éjjel már az új helyén alszik !

A sok elfoglaltság mellett azért a tavaszi magokat, hagymákat már elültettük - lassan locsolni is kell, mert az elmúlt napok szeles ideje még jobban kiszárította a földet. A gyümölcsfák viszont elkezdtek virágozni és az aranyeső sövény is virágba borult. A jácintok kihajtottak és ontják az illatukat ! Csodálatos !

Kutyakennel az új családtagnak

Lassan aktuálissá vált, hogy idén tavasszal válasszunk magunknak egy új kiskutyát. Persze mielőtt megérkezett volna meg kellett csinálni a helyét.

Mivel azt már eldöntöttük, hogy a nagy telekre és az erős szélre való tekintettel valami nagytestű, nagy szőrű kutyát szeretnénk, igyekeztünk nagy méretű kennelt is építeni. A lakatos március elejére készítette el a vasszerkezetet, utána miénk volt a pálya. 

Egy napunk ráment, mire az összes vasat megtisztítottuk a rozsdától, utána pedig jöhetett a festés. Sajnos éppen azokban a napokban elég hideg volt, így volt, hogy nem is tudtunk dolgozni, mert a festék kenhetetlenné vált, de azért nagy nehezen sikerült.

Az oldalsó és hátsó falakat fával burkoltuk - lambériát fúrt fel a Pisti a vasakra. Nagyjából 85 darab lambéria, minden egyes darabot méretre szabni és minimum 3 csavarral felerősíteni. Két teljes napig dolgoztunk és nem kellett altatót bevennünk este.

Utána még 2x-3x átkentünk kívül-belül lazúrral és nagyjából kész is lettünk.

Most szerencsére van néhány nap pihenő, mert a tetőre megrendelt lemezt csak a jövő hétre ígérték.

Időközben pedig hazahoztuk a kiskutyát is: egy nyolchetes, 8 kilós kaukázusi juhászt. Sokáig gondolkoztunk rajta, hogy mi legyen a neve, de végül a Buddy mellett döntöttünk - úgy tűnik, szereti :-).

Napsütéses március

Csodálatos idővel köszöntött be a tavasz - és sok tennivalóval.

A Pisti korán reggel nekiállt a gyümölcsfák metszésének, és annak ellenére, hogy fáradhatatlanul dolgozott hosszú órákon át, még vasárnapra is maradt néhány fa.

Szépen rendbe hozta mindegyik gyümölcsfa "frizuráját" - nagyon szépek lettek, remélhetőleg ugyanolyan jól fognak teremni is, mint tavaly !

 Úgy döntöttem, hogy a tavaszi nagytakarítás még várhat egy kicsit, és inkább "pékséges" napot tartok. Nem tagadom, hogy megirigyeltem a sok gyönyörű péksüteményt és kenyeret, amiket Lidike szokott sütni, így elhatároztam, hogy én is szakítok a bolti kenyerekkel (persze ha sikerül olyan termékeket előállítanom, amit szívesen fogyasztunk). Kezdésnek egy gyors zsemlét választottam Limarától (amarant nélkül).

Nagyon szépek lettek, bár egy kicsit megszenvedtem vele, mivel először úgy éreztem, hogy kellene még egy kis folyadék a tésztához, a végén viszont túl lágy lett, akkor a liszttel kellett újra eldolgoznom. Szóval lehet, hogy ez Limarának egyszerű és gyors, de engem azért megdolgoztatott. De az eredmény kárpótolt !

Amíg sültek a zsömlék előkészítettem a már jól bevált kiflicskéket, amit már többször megsütöttem a Nosalty-ról.

A harmadik, amit meg akartam sütni, az a mazsolás fonott kalács volt: a receptet és a fonást Farkas Vilmostól lestem el.

Nagyon finom lett, az egyetlen hibája talán, hogy csak egyet sütöttem.

De azt hiszem, a többi finomsággal együtt talán kihúzzuk velük néhány napig ! :-)

Már régóta őrizgetem egy papírlapon egy nagyon egyszerű quiche receptjét, de valahogy soha nem került rá sor, hogy elkészítsem.

Mára mindenképp valami gombásat akartam csinálni, és ez igazán nagyon egyszerű, gyors és finom !

A recept szerinti leírást követtem, ami nem volt túl bonyolult, de alapnak azt hiszem megfelelő. Legközelebb biztosan többféle tölteléket teszek majd bele, akár zöldségesen (vega fogásnak is remek), akár húsosan készítem is el.

A hozzávalók a tésztához:

26 dkg liszt, 13 dkg vaj (margarint használtam), 1 mokkáskanál só és 1 dl víz.

A töltelékhez

kevés zsiradékon megdinszteltem egy hagymát, hozzátettem egy apróra vágott paprikát, 2 gerezd fokhagymát és fél kiló gombát. Sóztam, borsoztam. Amíg néhány perc alatt megpirult a gomba összekevertem 4 db tojást 200 gr tejszínnel (kb 1,5 dl) és apróra vágott sajttal.

Az összeállított tésztával kibéleltem egy tortaformát (piteforma híján ez is tökéletesen megfelelt) úgy, hogy felérjen körbe az oldalára is. Ráöntöttem a tésztára az elkészült gombát és a tojásos keveréket is. Előmelegített sütőben 180 C-on 45 percig sütöttem.

Nagyon jóízű lett, és meglepően kiadós. És szerintem szép is !

Az idei első ültetés

Ma olyan csodálatosan sütött a Nap és olyan kellemes volt az idő, hogy nem is tudtunk volna jobb időpontot a tavaszi magok elültetéséhez.
Most a nyugisabb, naposabb hellyel kezdtük, és csupa korai zöldséget ültettünk (sorrendben) : retket, gyöngyhagymát, korai zöldborsót (Zsuzsit és Lédát), még egy kis retket és gyöngyhagymát és május királya salátát - erre külön kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, mert a tavalyi saláta termésünket megettük egy evésre :-).
Az én feladatom volt a magok elhelyezése a földben, a Pisti pedig elgereblyézte az ágyásokat - szerintem gyönyörű lett !

Az ősszel elültetett eprecskék is kezdenek magukhoz térni :

Jut eszembe: az ősszel a kerítés mellé ültetett leyland ciprusok is szépen sorjáznak, remélem, mindegyik megeredt!

Ebben a gyönyörű napsütésben a krókuszok is vidáman sorjáznak a járda mellett:

A másik jelenleg is virágzó kedvenc az erika:

Tojáskrémes busa

Elhatároztuk - sokadszorra -, hogy egészségesebben fogunk étkezni, aminek része a több halfogyasztás. Meg is tettük az első lépéseket: a múltkor vettünk egy jó adag busa filét. Először nem volt ötletem, hogy mit csináljak belőle, de valahogy az egyszerűen lesütöm túl snassznak tűnt, így kicsit kutakodtam a régi papírok között, és megtaláltam ezt a jó kis régi receptet - amit persze még soha nem próbáltam.

Hozzávalók:
- 8 halszelet - nekem a busa kb 1,2 kg volt, és ezt vágtam kisebb darabokra
- 4 db tojás
- 2 dkg vaj + a tepsi kenéséhez
- 1 kis fej vöröshagyma
- 1 evőkanál tejföl
- só
- bors
- fél citrom leve
- reszelt sajt a tetejére (kb 8 dkg)


Elkészítés:
A halszeleteket besózom, kicsit meglocsolom citromlével és hagyom állni. A tojásokat keményre főzöm, majd összetöröm és kikeverem a vajjal, a reszelt hagymával, a tejföllel. Sózom, borsozom.

Minden halszelet közepére teszek egy evőkanállal a tojáskrémből, majd hústűvel összetűzöm. A vajjal kikent tepsiben elhelyezem, kis vajdarabkákat teszek a tetejére, majd 180 C-os sütőben megsütöm.

Mikor már majdnem kész (kb 25 perc) megszórom a tetejét reszelt sajttal és csak addig teszem vissza, amíg a sajt elolvad rajta.

Nagyon finom, nagyon kiadós ebéd lett.

Az új tulipánfa ültetése

Minden alkalommal, amikor új fát ültetünk, megbeszéljük, hogy most már ez lesz az utolsó, de valami mindig közbejön.
Azokra a gyümölcsfákra, amiket az elmúlt másfél évben ültettünk, nagyon is szükség van: a meggyet nagyon szeretjük, és a meglévő kis fa sajnos csak kicsikét terem - ezért ültettünk még 2 kicsikét. Ha ezek egyszer beindulnak ! A birsalmafák és a naspolya az én heppem volt - még ezeknél is várni kell néhány évet, mire lesz rajta termés, de én már alig várom.
A mostani faültetés egészen más eset: a kapu mellett volt egy nagyon szép, rózsaszín virágú gömbakác, aminek az egyik viharban letört az egyik ága. Szomorú szívvel, de meg kellett tőle válni.
A Pisti már nagy gyakorlattal bír a "fanyűvésben" - még szerencse, hogy gyorsan kimentem a fényképezőgéppel, mert majdnem lemaradtam arról, ahogy kiszedi a régi fát.

Utána az új kis fa elültetése már tényleg csak egy pillanat műve volt.

Közben én sem voltam rest: gyorsan megsütöttem a vaja kiflicskéket. A receptet itt találtam és egyszer már megsütöttem akkora sikerrel, hogy a Pisti azóta is azt emlegeti. Most csak annyit változtattam rajta, hogy kicsit nagyobbakra sütöttem. Ja és szezámmaggal szórtam meg a tetejét.

Igazán nagyon egyszerű, alig kell hozzá valami: 60 dkg liszt átszitálva, 3 dkg élesztő, 1 csapott ek cukor, 1 csapott ek só, 4 dl tej összedolgozva, utána még 10 dkg vajat beledolgozni (az eredeti recept csak 5-öt ír), majd a tetejét megkenni tojással. Pihentetni is csak addig kell, amíg a sütőt felmelegítjük 200 fokra, és negyed óra múlva kész az isteni, abbahagyhatatlan kifli.

A kertben a krókuszok még csak kezdenek kukucskálni, de nekem már nagyon tavaszi hangulatom van: egy nagy tál kankalinnal vigasztalódom :-).

Hogy is volt a karácsonyi készülődés ?

Rengeteget tettünk-vettünk karácsony előtt - futottuk a kötelező köröket a nagytakarítással, nagy-bevásárlással, nem is volt időm akkor leírni a dolgokat, de most pótolom egy kicsit.

Még az ünnepek előtt a Pisti a házban is befejezte az utolsó simításokat: a régi zuhanyfülke falai már nagyon rossz állapotban voltak: levakarhatatlanul vízkövesek és az ajtórész egy kicsit meg is volt repedve. Akkor még azt gondoltuk, hogy a legnehezebb feladat új üveget/plasztikot találni a régi helyére, de az néhány órás aktív piackutatással sikerült - jópofa csíkos poli-valamit vettünk, méretre is vágattuk. A terv az volt, hogy a régen már szétszedett és lecserélt régi, ugyanilyen zuhanykabin alkatrészeit felhasználva újítjuk fel.
A szétszerelés után könnyebben tudtam hozzáférni, és akár enyhe mérgezés árán is igyekeztem teljesen vízkőteleníteni a csempéket.
A kabin felújítása - persze ez klassz gondolat volt, de megcsinálni egy "picit" nehezebb volt : az alkatrészek össze voltak úgy építve, hogyha szétszedtük, már nem lehetett ugyanúgy visszarakni.
Néhány óra küzdelem után volt egy mélypont, amikor azt gondoltuk, hogy akkor ez most nem jött össze: így marad minden szétszedve és majd megrendeljük egy szakembertől az új zuhanyfülkét.
Aztán szerencsére ismét nekiálltunk: a Pisti összerakta az oldalfalat és sikerült úgy odaaplikálni, hogy ott is maradjon.
Utána jöttek az ajtók. A régi "üveg" kiszedése sem volt egyszerű, elment vele néhány óra, mire sikerült teljesen megtisztítani, a lapok berakásánál pedig  azon is izgultunk, hogy bekerüljenek a helyükre, de legfőképp, hogy a feszítéstől nehogy elrepedjenek. De szerencsére sikerült, és már csak vissza kellett tenni a helyére és kész ! :-D

A másik nagy munka, amit a Pisti még befejezett, az a nappaliban lévő karnisok befedése. Már 1-2 hónappal ezelőtt az egész földszinten fölrakta a dekorcsíkokat, igazán szépen sikerült. A hiányérzetet már csak a nappali karnisai jelentették - így egy kicsit elütött a fa színű karnis a mellette futó szegélytől.

Sok létrára mászás, mérés és vágás következett.

Aztán a fáradságos munkának meglett az eredménye: most már tényleg gyönyörű lett a nappali !

Az ünnepi menü kicsit eltért a szokásostól, mivel most kimaradt a halászlé és a rántott hal. Viszont a mákos és diós bejgli nem maradt ki !
Hosszú évek óta most először nem idegeskedtem azon, hogy milyen lesz - úgyis tudtam, hogy meg fog repedni. És persze tényleg megrepedt, de nem annyira, hogy  zavaró lett volna, viszont nagyon-nagyon finom lett.

Hozzávalók a tésztához:
1 kg liszt (fele sima, fele grízes)
25 dkg margarin
10 dkg házi zsír
3 dkg élesztő
4 db tojássárgája
6 dkg cukor
picike só
fahéj
citromhéj
3 dl tej
2 dl tejföl
(legközelebb megpróbálom, és adok hozzá egy pici rumot is)
+ 1 db tojás a kenéshez

A tésztához a lisztet elmorzsolom a zsiradékokkal, közben felfuttatom az élesztőt cukros langyos tejben. Az összes hozzávalót összegyúrom - vigyáztam arra, hogy ne legyen nagyon lágy a tészta, mindig csak kicsit adagoltam hozzá a tejfölt és a maradék tejet. Így egy aránylag keményebb tésztát kaptam, amit egy éjszakára beraktam a hűtőbe - ott szépen addig dagadt, amíg a zacskó, amibe raktam, engedte.

Másnap reggel megfőztem a mákos és diós töltelékeket.
A mennyiségek nagyjából egyformák voltak:
40 dkg mák és dió
mindegyikhez 15-20 dkg cukor, 1 citrom lereszelt héja és leve, 1 kk fahéj, 10 dkg mazsola és tej vagy víz.
A folyadékot óvatosan, részleteiben tettem hozzá, mert nem akartam, hogy nagyon folyékony legyen: a dióhoz kicsit kevesebb kb 1-1,5 dl, míg a mákhoz picit több, kb 2-2,5 dl kellett. Amikor felfőtt, akkor belekevertem még 3-3 evőkanál sárgabarack lekvárt, és mivel a kóstolás szerint (nagyon fontos :-) ) a mák még igényelte, abba 1,5 evőkanál mézet. Hagytam őket kihűlni.
A hűtőből kivett tésztát 4 részre osztottam, ebből hármat négyszögletesre nyújtottam (ezekből lettek a rudak), egyet pedig oválisra (patkóforma miatt).
A töltelékeket  egyenletesen rákentem a lapokra úgy, hogy 3 oldalon kb 1,5 cm maradt ki, a felső résznél pedig kb 5 cm. Szépen felcsavartam és zsírpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket. Egy tojássárgájával megkentem a tetejüket és hűvösön kb fél órát hagytam pihenni. Utána megkentem a tojásfehérjével is, és újra pihentek.
A sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 180 fokra. Mielőtt a sütőbe tettem volna, minden rudat hústűvel megszurkáltam - úgy, hogy végigérjen a rúdon, nem csak a tetejét. Nekem kb 1 óra kellett, hogy szépen megsüljenek.
A diós patkó is nagyon szép lett, csak icipici repedések voltak rajta - persze elfelejtettem külön lefényképezni.

Körte körte hátán

Olyan nagyon örültünk és úgy vigyáztuk, amikor mind a négy körtefánkon szépen növekedtek a kis körtécskék ! A szüretelést is nagy örömmel és odafigyeléssel végeztük, szépen sorakoztak a polcokon a még zöld, de gyönyörű körték. Azt persze nem sikerült kiderítenünk, hogy milyen fajta, de ránézésre egyforma - és ahogy érett, finom és sárgás színű. A neten a képeket nézegetve Hardenport-ra tippelek.
Persze lehet, hogy még zöldebben kellett volna leszedni, de valószínűleg az volt a probléma, hogy nem volt elég hideg a garázsban, így elég gyorsan elkezdett beérni. Eleinte mindenkinek adtam ajándékba kóstolót, meg persze mi is bőven kóstolgattuk, de egyszer csak beütött a baj: villám gyorsan elkezdett érni és sajnos romlani az egész :-(.
Így következett a menteni a menthetőt ! Sajnos rengeteg került így is kidobásra - a szívünk szakadt meg. Mondanom sem kell, hogy alaposan tanulmányoztuk a cefrekészítéshez szükséges hozzávalókat és tennivalókat, szóval ilyen jövőre nem történhet újra, mert még időben fogunk lépni, és remélhetőleg finom körtepálinka lesz belőle.
De ez még csak a jövő és a tervek.

Idén először az összes üres üvegemet (ami sajnos nem volt valami sok) megtöltöttem körtebefőttel - szépek lettek és finomak is (a legkisebb üveget már lecsekkoltuk :-) ).

Aztán egy "kisebb mennyiséggel" próbálkoztam körtesajt készítésével. Igaz, hogy eddig csak birsalmából készítettem évekkel ezelőtt, de találtam olyan leírást, ahol ugyanazzal a módszerrel más gyümölcsökből is főztek sajtot. Elsőre négy tányérnyi lett, ami lassan-lassan úgy tűnt, hogy szikkad, de amikor ki akartam borítani, nem nagyon sikerült. Egy kis "rásegítéssel" végülis kikerültek a tányérból és most celofánon pihennek.

Azt még nem mondhatom, hogy nagyon keményednének, de bízom benne, hogy előbb-utóbb fordíthatók lesznek.
Bár a sajtkészítést nagy jóindulattal is csak fél sikernek lehet tekinteni, de további körtementésre volt szükség, így még egy nagy adagot főztem. Az első alkalommal még méregettem (1,3 kg péphez tettem 25 dkg cukrot és fél citrom levét), de most kóstolással lőttem csak be. Megmostam a körtéket és nagyjából a magokat is kiszedtem, nagyon kevés vizet aláöntve inkább csak a saját levében alaposan megfőztem, paradicsom passzírozón átpasszíroztam, majd tettem hozzá kevés - kevesebb mint egy kiló - cukrot (nagyon finom édes volt a körte magában is) és belecsavartam másfél citrom levét. Ezt a pépet - jó sok volt, a nagy piros befőző fazekam kb. félig volt - több mint 2 órán keresztül főztem. Persze sűrűn kevergettem. Az utolsó órában már nagyon köpködött de szépen sűrűsödött is. Hogy eléggé-e, azt nem tudom megmondani, mert néhány napja még mindig a tányérokban pihennek.

Nem tudom, mennyi idő kell nekik, de úgy döntöttem, hogy nem fog ki rajtam : időnk van bőven, csak türelemmel kell bírnom, hogy ne öntsem össze az egészet, és rakjam őket üvegekbe átnevezve lekvárnak.