Hogy is volt a karácsonyi készülődés ?

Rengeteget tettünk-vettünk karácsony előtt - futottuk a kötelező köröket a nagytakarítással, nagy-bevásárlással, nem is volt időm akkor leírni a dolgokat, de most pótolom egy kicsit.

Még az ünnepek előtt a Pisti a házban is befejezte az utolsó simításokat: a régi zuhanyfülke falai már nagyon rossz állapotban voltak: levakarhatatlanul vízkövesek és az ajtórész egy kicsit meg is volt repedve. Akkor még azt gondoltuk, hogy a legnehezebb feladat új üveget/plasztikot találni a régi helyére, de az néhány órás aktív piackutatással sikerült - jópofa csíkos poli-valamit vettünk, méretre is vágattuk. A terv az volt, hogy a régen már szétszedett és lecserélt régi, ugyanilyen zuhanykabin alkatrészeit felhasználva újítjuk fel.
A szétszerelés után könnyebben tudtam hozzáférni, és akár enyhe mérgezés árán is igyekeztem teljesen vízkőteleníteni a csempéket.
A kabin felújítása - persze ez klassz gondolat volt, de megcsinálni egy "picit" nehezebb volt : az alkatrészek össze voltak úgy építve, hogyha szétszedtük, már nem lehetett ugyanúgy visszarakni.
Néhány óra küzdelem után volt egy mélypont, amikor azt gondoltuk, hogy akkor ez most nem jött össze: így marad minden szétszedve és majd megrendeljük egy szakembertől az új zuhanyfülkét.
Aztán szerencsére ismét nekiálltunk: a Pisti összerakta az oldalfalat és sikerült úgy odaaplikálni, hogy ott is maradjon.
Utána jöttek az ajtók. A régi "üveg" kiszedése sem volt egyszerű, elment vele néhány óra, mire sikerült teljesen megtisztítani, a lapok berakásánál pedig  azon is izgultunk, hogy bekerüljenek a helyükre, de legfőképp, hogy a feszítéstől nehogy elrepedjenek. De szerencsére sikerült, és már csak vissza kellett tenni a helyére és kész ! :-D

A másik nagy munka, amit a Pisti még befejezett, az a nappaliban lévő karnisok befedése. Már 1-2 hónappal ezelőtt az egész földszinten fölrakta a dekorcsíkokat, igazán szépen sikerült. A hiányérzetet már csak a nappali karnisai jelentették - így egy kicsit elütött a fa színű karnis a mellette futó szegélytől.

Sok létrára mászás, mérés és vágás következett.

Aztán a fáradságos munkának meglett az eredménye: most már tényleg gyönyörű lett a nappali !

Az ünnepi menü kicsit eltért a szokásostól, mivel most kimaradt a halászlé és a rántott hal. Viszont a mákos és diós bejgli nem maradt ki !
Hosszú évek óta most először nem idegeskedtem azon, hogy milyen lesz - úgyis tudtam, hogy meg fog repedni. És persze tényleg megrepedt, de nem annyira, hogy  zavaró lett volna, viszont nagyon-nagyon finom lett.

Hozzávalók a tésztához:
1 kg liszt (fele sima, fele grízes)
25 dkg margarin
10 dkg házi zsír
3 dkg élesztő
4 db tojássárgája
6 dkg cukor
picike só
fahéj
citromhéj
3 dl tej
2 dl tejföl
(legközelebb megpróbálom, és adok hozzá egy pici rumot is)
+ 1 db tojás a kenéshez

A tésztához a lisztet elmorzsolom a zsiradékokkal, közben felfuttatom az élesztőt cukros langyos tejben. Az összes hozzávalót összegyúrom - vigyáztam arra, hogy ne legyen nagyon lágy a tészta, mindig csak kicsit adagoltam hozzá a tejfölt és a maradék tejet. Így egy aránylag keményebb tésztát kaptam, amit egy éjszakára beraktam a hűtőbe - ott szépen addig dagadt, amíg a zacskó, amibe raktam, engedte.

Másnap reggel megfőztem a mákos és diós töltelékeket.
A mennyiségek nagyjából egyformák voltak:
40 dkg mák és dió
mindegyikhez 15-20 dkg cukor, 1 citrom lereszelt héja és leve, 1 kk fahéj, 10 dkg mazsola és tej vagy víz.
A folyadékot óvatosan, részleteiben tettem hozzá, mert nem akartam, hogy nagyon folyékony legyen: a dióhoz kicsit kevesebb kb 1-1,5 dl, míg a mákhoz picit több, kb 2-2,5 dl kellett. Amikor felfőtt, akkor belekevertem még 3-3 evőkanál sárgabarack lekvárt, és mivel a kóstolás szerint (nagyon fontos :-) ) a mák még igényelte, abba 1,5 evőkanál mézet. Hagytam őket kihűlni.
A hűtőből kivett tésztát 4 részre osztottam, ebből hármat négyszögletesre nyújtottam (ezekből lettek a rudak), egyet pedig oválisra (patkóforma miatt).
A töltelékeket  egyenletesen rákentem a lapokra úgy, hogy 3 oldalon kb 1,5 cm maradt ki, a felső résznél pedig kb 5 cm. Szépen felcsavartam és zsírpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket. Egy tojássárgájával megkentem a tetejüket és hűvösön kb fél órát hagytam pihenni. Utána megkentem a tojásfehérjével is, és újra pihentek.
A sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 180 fokra. Mielőtt a sütőbe tettem volna, minden rudat hústűvel megszurkáltam - úgy, hogy végigérjen a rúdon, nem csak a tetejét. Nekem kb 1 óra kellett, hogy szépen megsüljenek.
A diós patkó is nagyon szép lett, csak icipici repedések voltak rajta - persze elfelejtettem külön lefényképezni.