Körte körte hátán

Olyan nagyon örültünk és úgy vigyáztuk, amikor mind a négy körtefánkon szépen növekedtek a kis körtécskék ! A szüretelést is nagy örömmel és odafigyeléssel végeztük, szépen sorakoztak a polcokon a még zöld, de gyönyörű körték. Azt persze nem sikerült kiderítenünk, hogy milyen fajta, de ránézésre egyforma - és ahogy érett, finom és sárgás színű. A neten a képeket nézegetve Hardenport-ra tippelek.
Persze lehet, hogy még zöldebben kellett volna leszedni, de valószínűleg az volt a probléma, hogy nem volt elég hideg a garázsban, így elég gyorsan elkezdett beérni. Eleinte mindenkinek adtam ajándékba kóstolót, meg persze mi is bőven kóstolgattuk, de egyszer csak beütött a baj: villám gyorsan elkezdett érni és sajnos romlani az egész :-(.
Így következett a menteni a menthetőt ! Sajnos rengeteg került így is kidobásra - a szívünk szakadt meg. Mondanom sem kell, hogy alaposan tanulmányoztuk a cefrekészítéshez szükséges hozzávalókat és tennivalókat, szóval ilyen jövőre nem történhet újra, mert még időben fogunk lépni, és remélhetőleg finom körtepálinka lesz belőle.
De ez még csak a jövő és a tervek.

Idén először az összes üres üvegemet (ami sajnos nem volt valami sok) megtöltöttem körtebefőttel - szépek lettek és finomak is (a legkisebb üveget már lecsekkoltuk :-) ).

Aztán egy "kisebb mennyiséggel" próbálkoztam körtesajt készítésével. Igaz, hogy eddig csak birsalmából készítettem évekkel ezelőtt, de találtam olyan leírást, ahol ugyanazzal a módszerrel más gyümölcsökből is főztek sajtot. Elsőre négy tányérnyi lett, ami lassan-lassan úgy tűnt, hogy szikkad, de amikor ki akartam borítani, nem nagyon sikerült. Egy kis "rásegítéssel" végülis kikerültek a tányérból és most celofánon pihennek.

Azt még nem mondhatom, hogy nagyon keményednének, de bízom benne, hogy előbb-utóbb fordíthatók lesznek.
Bár a sajtkészítést nagy jóindulattal is csak fél sikernek lehet tekinteni, de további körtementésre volt szükség, így még egy nagy adagot főztem. Az első alkalommal még méregettem (1,3 kg péphez tettem 25 dkg cukrot és fél citrom levét), de most kóstolással lőttem csak be. Megmostam a körtéket és nagyjából a magokat is kiszedtem, nagyon kevés vizet aláöntve inkább csak a saját levében alaposan megfőztem, paradicsom passzírozón átpasszíroztam, majd tettem hozzá kevés - kevesebb mint egy kiló - cukrot (nagyon finom édes volt a körte magában is) és belecsavartam másfél citrom levét. Ezt a pépet - jó sok volt, a nagy piros befőző fazekam kb. félig volt - több mint 2 órán keresztül főztem. Persze sűrűn kevergettem. Az utolsó órában már nagyon köpködött de szépen sűrűsödött is. Hogy eléggé-e, azt nem tudom megmondani, mert néhány napja még mindig a tányérokban pihennek.

Nem tudom, mennyi idő kell nekik, de úgy döntöttem, hogy nem fog ki rajtam : időnk van bőven, csak türelemmel kell bírnom, hogy ne öntsem össze az egészet, és rakjam őket üvegekbe átnevezve lekvárnak.