Búcsú a fűzfától

Amikor ideköltöztünk, rengeteg fát "örököltünk" a kerttel: sok gyümölcsfánk is van és nagyon szép díszbokrok és fák. Igyekeztünk nem kivágni fákat, azonban volt néhány, ami olyan sűrűn volt ültetve, hogy teljesen életképtelen volt, azoktól még tavaly ősszel megváltunk. A kerítés mellett egy hatalmas fűzfa állt :

Aztán sajnos az egyik viharban letört egy belső ága, és idén nyáron a nagy meleget nem bírta - hiába locsoltuk, már nyár közepére lehullatta a fele lombját. Mivel a kerítés mellé végig leylandi ciprusból ültettünk sövényt, a fűzfa sorsa megpecsételődött: amint megerősödik a sövény, akkor a fa kikerül. Aztán végiggondoltuk, hogyha a fa árnyékában kell fejlődnie a sövénynek, akkor a jelenleg egyforma növénykék össze-vissza fognak nőni - így vettünk egy nagy levegőt és ugyan fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a fának mennie kell.
Az elhatározást tett követte: a Pisti egyik nap nekiállt kivágni a fát. A koncepció az volt, hogy a felső ágakkal kezdi, amelyeket esés közben szerencsés esetben megfognak az alsók, és így nem törik össze a kerítés, a külső és belső növények. Úgyhogy uccu, fel a fára !

Nem volt egyszerű, de néhány órás kemény munka után meglett az eredmény. A fánk átalakult egy nagyméretű köcsögtartóvá, az udvart pedig betemették az ágak.

Itt be is fejeztük erre a napra. (Volt mit kipihennem még nekem is, pedig én csak a földi munkában segédkeztem.) Aztán másnap a maradék ágakat is levágta, összedarabolta, majd a gallyazásban már én is segítettem. Még egy nap ráment, hogy nagyjából újra kertformánk legyen, és a tönk még mindig a földben volt ! Az utolsó nekifutás, a tönk és az oldalgyökerek kiszedése szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt: az oldalgyökerek is combvastagságúak voltak, a tönk pedig meg sem moccant. Előkerült az összes eszköz és szerszám: ásta, csákányozta, fejszézte, kisbaltázta fáradhatatlanul, és akkor egyszer csak kifordult a földből !! Mondhatom, volt nagy öröm !