Ezt a receptet Andrea osztotta meg a FB sütis csoportban - rögtön megtetszett és alig vártam, hogy minden hozzávaló legyen itthon. Capuccinot nem szoktunk egyáltalán inni, így helyette Nescafe 3in1-bent vettem - ezzel lehet, hogy kicsit markánsabb kávé íze lett, mint az eredetinek, de nekünk tökéletesen megfelel: azonnal nagy kedvencünk lett, azóta már többször is megsütöttem. A csokilencsével a legfinomabb (és legegyszerűbb), de annak hiányában készítettem már mazsolával is - úgy is finom volt, de csokiimádók lévén ha esetleg nincs itthon csokilencse, akkor inkább apróra vágott étcsokit teszek bele. Mint most is.
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 1 cs. sütőpor
- 0,5 kk szódabikarbóna
- 3 zacskó Nescafe (eredetileg 3 ek capuccino por)
- 1 cs. vaníliás cukor
- 15 dkg cukor (ha van barna, akkor az)
- 2 db tojás
- 10 dkg vaj
- 10 dkg étcsoki
Az összes szárazanyagot egy tálba mértem és jól átforgattam, kevertem. Hozzátettem a tojást és a lágy vajat és összegyúrtam a tésztát. A végén belekevertem az apró darabokra vágott étcsokoládét.
Két tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral és KIS diónyi gombócokat formáztam a masszából és egymástól távolabb elhelyeztem a két tepsiben. Első alkalommal olyan nagyok lettek a kekszek, hogy szinte teljesen összenőttek - akár belesimíthattam volna a tepsibe és ha kisűlt, felvághattam volna. Már többedszeri készítésnél is mindig nagyon mondogatnom kell magamnak, kisebbet, kisebbet! Azok lesznek a legszebb, legformásabb kekszek, amiket túl kicsinek gondolok golyóként. ☺
Előmelegített sütőben 160 fokon kb 15 perc alatt készre sütöttem. Óvatosan kell vele bánni, mert frissen még nagyon puha, törékeny, de ha kihűl kívül finom ropogós lesz és csak belül marad puha.
Legutóbbi látogatásakor hozott a Peti ajándékba keksznyomdát, amit természetesen még vele együtt ki is próbáltunk.
Jól elvan a gyerek, ha játszik. ☺ Persze nagy igyekezetemben a fényképeket elfelejtettem.
Mivel van itthon friss gyömbérem, gondoltam, hogy ezt a jól bevált gyömbéres-citromos kekszet sütöm meg, kipróbálandó újra a nyomdát. Most csak a kerek formákat használtam, a négyszögletűt mézesre tartogatom.
Próbáltam vékonyabbra és vastagabbra nyújtott tésztával: a nyomda mindkettőn szépen meglátszik, a vékonyabb kicsit ropogósabb lett. Elég szépek lettek, de azért még van mit gyakorolni. ☺
Viszont utána olyan beteg volt 2 napig, hogy egészen kétségbe estünk. Szerencsére jobban lett, de néhány nap múlva a mellső lábára kezdett bicegni. Bágyadt volt, alig mozgott - irány megint a doki!
Magas láza volt, kapta rögtön a szurikat és a gyógyszereket. Persze nem volt szívünk kitenni a hideg éjszakába - mégha a faházban nem is volt annyira hideg - így velem aludt. A második éjszakát is megszavaztuk neki a lakásban, de addigra szerencsére már olyan jól volt (értsd rosszalkodott alvás helyett), hogy még éjjel kitettem aludni.
Azóta jól van, sokat nőtt, nagyon eleven és okos. Nagyon szeretjük. A Buddy is. Az ablakból szoktuk lesni őket, hogy milyen aranyosak.
Sajnos közös képet nem tudtam róluk csinálni, de igyekszem!! Addig is még egy a cicáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése