Bizony felnőtt fejjel kicsit nehezebb belekezdeni, mintha már gyerekként is csináltam volna, segédkeztem volna mézes sütésnél, de főleg díszítésnél. Egyszerűbb megtanulni, ha az ember látja a fogásokat, hogy milyen állagúnak kell lennie például a terülőmáznak.
De a múlton kár szomorkodni - harmadik éve rendületlenül gyártom a mézes adventi koszorúkat és figurákat és egyre jobban megy. Néhány év és talán olyanok lesznek, amivel már meg leszek elégedve. MINDENT az internetről, a FB-ról szedtem, köszönet annak a sok ügyes kezű, csodákat gyártó bloggernek, csoporttársnak, akik szívesen osztják meg tudásukat az olyan kezdőkkel, mint én is.
A tavalyi tésztán nem változtattam, de legközelebb érdemes a szódabikarbóna mennyiségét egy kicsit csökkenteni, mert ugyan így finomak a mézesek, de elég dundik.
Olvastam, hogy 1 tojássárga és 1 ek tej keverékével le lehet kenni a tetejét - a felénél ki is próbáltam: tényleg szép fényes lett tőle, de ahogy hűlt, kicsit megráncosodott. Ráadásul a Pisti azt mondta, hogy neki a természetes matt jobban tetszik. Szóval jövőre nem kenegetek.
A koszorú formáját a mélytányér adta, ez nagyjából jó méret lett, a mécsesek helyét a frissen kisűlt mézesekből a középső pogácsa-kiszúróval vágtam ki.
A FB-on tavaly mutattak a lányok olyan díszeket, vagy akár a házikó ablakát, ahol a közepét sütés előtt kell kivágni és apróra tört töltetlen cukorkával megszórni. Sütés közben a cukor megolvad és nagyon klassz üvegszerű lesz.
Néhány darabon kipróbáltam: nagyon klasszul működik, a tanulság csak annyi, hogy nagyobb lyukakat kell kiszúrni, hogy jobban mutasson.
Az írókához írnak 1-2 ek étkezési keményítőt is, ami persze nekem nem volt itthon. Helyette vaníliás pudingot kevertem hozzá, szerintem ez is működik. (Persze azóta vettem keményítőt is, hátha ...) Van, aki felveri a fehérjét, van aki nem. Most úgy próbáltam ki, hogy csak kézi habverővel kevertem a tojásfehérjét, hozzátettem 1 kk ecetet és az átszitált, pudingporral elkevert porcukrot 3 részletben.
Gondoltam, már éppen itt az ideje, hogy a terülőmázat is kipróbáljam. Óvatosan, kiskanalanként tettem a maradék írókához a vizet és azzal kentem be a megmaradt formákat. Persze először keret nélkül csináltam, ami remekül sikerült: remekül lefolyt. ☺ Szerencsére azért rajta is maradt!
Aztán rajzoltam keretet az írókával, kicsit hagytam szikkadni, majd kitöltöttem a mázzal. Körülbelül 1,5 órát száradtak, utána rajzolgattam rá (na ezt is még gyakorolni kell!). Másnap reggelre, mire megszáradt, már egyértelmű volt, hogy hosszabb száradási időt kell hagyni a máznak, hogy élesebb kontúr maradjon.
A pöttyök aránylag már jól mennek, néhány vonal is. Jövőre lehet, hogy kacskaringókat is merek majd húzni ☺
A színezés is elmaradt (egyelőre), így csak a színes cukrokkal tudtam egy kis színt vinni beléjük.
Tanulság: még sok évig van mit tanulni, gyakorolni. ☺
De "ahho' való képest" egész jók lettek! ☺☺☺☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése