Ezt a süteményt már nagyon régóta ki akartam próbálni - eredetileg a FB kenyérsütős csoportba tették fel, annak ellenére, hogy nem kenyér, sőt élesztő sincs benne. A hozzávalók közül a sovány túró volt, amit általában elfelejtettem venni, a másik fajtával pedig nem akartam elkezdeni, mivel kifejezetten ezt a túrót adták meg a receptben. Eredetileg mákos és diós ízesítésű kis háromszögek voltak, de mostanában nagyon szorgalmas voltam és rengeteg diót tisztítottam meg, így most csak diós készült. És nagyon okosan csak a fél adag tésztából - így is rengeteg lett kettőnknek, jutott kóstoló a szomszéd néninek is.
Hozzávalók:
- 25 dkg sovány túró (a krémes fajta)
- 8 dkg olaj
- 8 dkg tej
- csipet só
- 15 dkg cukor
- 1 vaníliás cukor
- 50 dkg sima liszt
- 1 sütőpor
A hozzávalókból szép sima tésztát gyúrok, és félreteszem, amíg a tölteléket elkészítem:
18 dkg darált diót összekeverek 15 dkg cukorral, 1 vaníliás cukorral, 2 ek baracklekvárral, 1 mk fahéjjal és egy pici tejjel.
A tésztát két felé osztom, kb 25x40 cm-esre nyújtom és megkenem a dióval.
A szívecskéhez úgy tekerem fel, hogy mindkét oldaláról elindítom, hogy középen találkozzon a két guriga. Majd 1,5 cm széles karikákat vágok, amit sütőpapírral bélelt tepsire helyezek úgy, hogy az alját egy kicsit összenyomom, hogy szív-forma legyen.
A tészta másik feléből kalászt sütöttem: feltekerem a tésztát, mint a bejglit, áthelyezem a tepsire, majd ollóval bevágom úgy, hogy az alja egyben maradjon. Majd a kis elvágott karikákat hol jobbra, hol balra helyezem.
200 C-ra előmelegített sütőben kb 20 percig sütöttem. 15 perc után lekentem őket tejjel elkevert juharsziruppal.
A Pisti is szorgoskodott: a nagy hideg ellenére kivonult a garázsba és épített két madáretetőt. Már akkor kitaláltuk, hogy ez remek hasznosítása lesz a maradék faanyagnak, amikor a Buddy háza elkészült, de eddig mindig halogatódott az elkészülte - alaposan szemrevételeztük az áruházakban árusított etetőket, még eljátszottunk a gondolattal, hogy esetleg egyszerűbb lenne venni, de aztán megszülettek a művek.
Az egyiknek magasított hátsó fala van (a szél ellen védelemnek), a másik nyitottabb.
Persze nem maradhattak ilyen "csúnyák", a Pisti még átkente őket sötétzöld páccal is, majd a szelesebb akácosba került a magasított hátsó falú
és a hársfa ágai közé a nyitottabb házikó.
Már alig várom, hogy rendesen megszáradjanak - mondjuk óriási szélvihar van megint, aminek köszönhetően remélem gyorsan használhatók lesznek - és egyben főpróba is, hogy mennyire bírják a zord körülményeket.
Nekem nagyon tetszenek - remélem, a madarak is szeretik majd !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése