Kovászos fehérkenyér

Ha jól emlékszem, valamikor tavaly nyáron kezdtem bele a kovász nevelésbe és a kovásszal való próbálkozásba. Persze eleinte nem lettek tökéletesek - enyhe túlzással :) -, de azért mindig visszatértem és próbálkoztam.

A téli időszakban valószinűleg nem volt elég meleg a lakásban, mert a kovászos kenyerek elég vacakul sikerültek, így áttértem a "hibrid"-re: Este a kovászt is elővettem (vagy nem) és az öreg tésztát is megcsináltam, és másnap mind a kettőt felhasználva sütöttem meg a kenyeret. Ezek nagyon finomak lettek: érezhető volt a kovász íze és megfelelő állagot, formát ért el az öreg tészta/élesztő miatt.

Persze mindig meg-megpróbáltam a kovászost is, és most VÉGRE sikerült! (pedig még nincs igazán tavasz és meleg, de úgy látszik a napsütés is elég volt :).

Reggel kivettem az Arnold nevű fehér lisztből készült kovászomból (amit Tökivel együtt - tk. rozskovász - a hűtőben tartok) 10 dkg-ot. Ez kb a fele a teljes mennyiségnek. Mind a kivett, mind a megmaradó részt megetettem: kaptak 10-10 dkg lisztet és 1-1 dl vizet. Alaposan elkevertem, az alap ment vissza a hűtőbe, a kivett részt pedig becsomagoltam a nylon zsákjába (eredetileg szemeteszsák). Este újra tettem hozzá 1 dl vizet és 10 dkg tk. búzalisztet, majd vissza éjszakára a zsákba, a konyha asztalon.

Reggelre szép bubis lett:

Mostanában már nem szoktam mérni a mennyiségeket, mert régebben mindig pontosan (már amennyire a mérlegem pontos :) ) kimértem a hozzávalókat, de mindig tenni kellett hozzá vagy vizet, vagy lisztet, (vagy mindkettőt), így elkezdem összeállítani, és amit igényel a tészta, azt még teszek bele.

Ezért a mennyiségek csak nagyjából vannak, körülbelüli adatok.

Belekevertem a kovászba egy joghurtot (1,5 dl), 10 dkg tk. búzalisztet, beleszitáltam 35 dkg sima lisztet és 15 dkg rétes lisztet, tettem hozzá 2 kk sót, 2 ek olajat, egy csipet aszkorbinsavat és még vizet, amivel rugalmas tésztát gyúrtam. Ilyen lett:

30 percet hagytam a zsákjában pihenni, utána könnyedén átgyúrtam. Ezt még 2x megismételtem, így kb 2 óra alatt háromszor lett átmozgatva fél órás pihenőkkel. Itt picikét reménykedtem, hogy jó lesz, mivel már hólyagosodott a tészta:

Megformáztam (ami mindig egy kicsit kifliformára sikerül), és betettem a jénaiba a szilikonos sütőpapírra (ami nem papír), rátettem a fedelét, és hagytam 1,5 órát kelni.

Akkor a zsilettel megvágtam a tetejét:

További fél órát kelt még letakarva. Közben a sütőt maxra bemelegítettem. Mielőtt betettem a sütőbe bespricceltem a tetejét és a jénai tetejét is. A vágás már elég szépen megnyílt: 

20 perc után visszavettem a sütő hőmérsékletét 200 fokra, majd további 20 perc múlva levettem a jénai tetejét és még kb 20 percig sült tető nélkül.

Kivettem, picit újra lespricceltem, majd az ablakba tettem, ahol kicsit hűvösebb van. Hamarosan elkezdett "beszélgetni", pattogni a héja és mire kihűlt, szép cserepes is lett.

Az illata leírhatatlan, az íze tökéletes: puha, de nem habos bélzet megfelelő mennyiségű és nagyságú lyukakkal, és a héja is pont olyan vastag és ropogós, amilyennek lennie kell !

Remélem, legközelebb a Töki is jól szerepel majd, habár a rozskovásszal (nekem) kicsit nehezebb dolgozni.