13 éves a blog!

 Gyönyörű tavasz van és újra itt vagyok! Remélem, hiányoztam! 💗😍

Március 21-e van, túl vagyunk a csillagászati tavasz első napján és a kertben virágoznak az első hagymások - ilyen sok csodálatos nárciszunk még sosem volt.

A blogot 13 évvel ezelőtt kezdtem el (Úristen! Hihetetlen, hogy rohan az idő!) Persze voltak rosszabb és szorgalmasabb időszakok is, sőt, az alapgondolat - a kerti ültetések tapasztalatai - már rég a múlté, de azért igyekszem minden olyan dolgot (legfőképp finomságokat) megörökíteni, ami hasznos lehet még a jövőben. Magamnak és remélem másoknak is!

7 évvel ezelőtt ezen a napon hagytunk fel a húsevéssel. Nem mondom, hogy eleinte egyszerű volt az étkezésünket megoldani: amikor túljutottunk a káposztás cvekedli, túrós csusza, krumplis tészta hármasán egy kicsit megijedtem, hogy mi a fenét fogunk ezentúl enni? Aztán szerencsére az interneten rengeteg ötletet találtam, idővel sikerült arra is figyelni, hogy ne csak változatosan étkezzünk, de egészségesebben is. Mostmár nem ragaszkodom a receptekhez, hanem könnyedén nekikezdek egy ételhez úgy, hogy körbenézek a spejzban és a hozott anyagból dolgozom. Sokkal változatosabb ételek kerülnek az asztalra - a kinézetük pedig változatlanul nem nagyon fotogén. 😂

És mivel március 21-e a költészet világnapja (is), álljon itt egy szívemnek nagyon kedves vers. A személyes történet annyi, hogy a Peti még alsósként ezzel a verssel vett részt egy versmondó versenyen és még mindig a fülembe cseng a hangja, ahogy mondta.💗 

József Attila: Hangya

A bábok között elaludt a hangya.

Szél, a bábokat most el ne fúdd!

Különben jó az is.
 

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.
 

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza,
erősen beborult - -
 

A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.