Savanyúság télire

Mióta itt lakunk szinte minden évben próbálkoztam savanyúság elrakásával - kisebb-nagyobb sikerrel. Sajnos jól bevált családi receptünk nincsen, mivel gyerekkoromban (és később is) egyszerűbb volt a piacon választani a sok finom savanyúság közül. Itt viszont szerencsére sok minden megterem és igyekszem mindent hasznosítani.

Nagyon klassz receptet kaptam az u.n. hordós uborkához, de valahogy az uborka eddig mindig kifogott rajtam, így ezt a receptet mellőzni szoktam.

A csalamádé általában finom lett, de a túl nagy mennyiség miatt rengeteg marad belőle, és a következő évre sajnos már sem a színe, sem az állaga nem tökéletes.

Ennyit a negatív tapasztalatokról!

Idén a Veronkától kapott recept alapján csináltam a savanyúságokat: ennek nagy előnye, hogy hidegen kell összekeverni a levet, és nem muszáj azonnal felhasználni az egészet, ha esetleg nincs annyi eltenni való egyszerre.

Ez nekem nagyon kényelmes volt, mert idén tudtam szedni apró, savanyúságnak való uborkákat a kertből, de örültem, ha egyszerre egy üveg összejött. Így viszont ahogy érett az uborka, folyamatosan tudtam elrakni üvegekbe.

Végül ennyi és még egy nagyobb lett, de az már felbontásra került.

A lé elvileg egy 5 literes üveghez elég, ami a leírások szerint 2-3 kiló uborkát jelent, de azt mindig elfelejtettem lemérni, hogy éppen mennyi uborkát teszek el.

Hozzávalók:

- 2 l víz

- 8 dkg só

- 25 dkg cukor
- 5 dl 10 %-os ecet

- 2 tk szalicil - állítólag gyógyszertárban lehet szerezni "pult alól", de ennek hiányában én Na-benzoátot használtam

- 1 kk borkénpor

A borkénpor kivételével az összes hozzávalót jól elkeverem, hogy a cukor és a só feloldódjon.

Az üvegek aljába ízlés szerint fűszereket szórok: mustármag, koriandermag, kapor, torma, babérlevél, esetleg egy-két szem szegfűbors. Az uborkát jó szorosan beletuszkolom az üvegekbe, majd a lével óvatosan felöntöm. Célszerű akár néhány órát is hagyni így az üvegeket, amíg egy kicsit magukba szívják a vizet és ha szükséges még pótolni, hogy teljesen szinültig legyen az üveg. Lezárás előtt 1-1 késhegynyi borkénpor kerül a tetejükre.

Az almapaprika is hasonlóan készült, annyi különbséggel, hogy kaptunk egy nagy vödör mindenféle paprikát, így egyszerre tudtam eltenni az összeset.

Az üvegek aljára mustármagot, koriandermagot, babérlevelet és egész borsot szórtam.

A nagyobb üvegekbe egészben tettem az almapaprikákat, de a jobb helykihasználás céljából feleztem is őket, azonban a kisebb üvegekbe csak félbevágva fértek bele. Amennyire tudtam, jól megtömködtem az üvegeket. A lezárásukkor most eszembe jutott a celofán is tető alá - állítólag így nem megy tönkre a tető. (Remélem!)

Persze soha nem tudom kiszámolni, hogy mennyi üvegre lesz szükség: most is fennmaradt 2 üres üvegem. Üresen pedig nem hagyunk üveget! Gyorsan megtöltöttem cikkekre vágott paprikákkal - ezt nagyon régen még az anyósom szokta csinálni.
Gyönyörű chili paprikákat is kaptunk, azokból is került bele az üvegekbe. Csak győzzük télen enni ezt a sok finom savanyúságot! :)