Elszállt a nyár

Ami a Pisti megjegyzése szerint idén keddre esett - vagy legalábbis mi így éreztük.

Jó, tudom, hogy a tavalyi szörnyű kánikula is fárasztó volt - ha egész nap locsoltunk volna, akkor sem lett volna elég - de idén valahogy csak néhány nap, hét volt, ami az igazi nyarat idézte. De visszaemlékezve mindig az jut eszembe róla, hogy esik az eső.

A sok esőnek köszönhetően sok gyümölcsünk termett, de mivel alig sütött a nap (legalábbis nem annyit, hogy finom édes is legyen a termés), így vagy arra vártam, hogy a fán érjen még egy kicsit, és akkor a következő eső tönkre tette, vagy leszedtem kicsit éretlenebbül, így viszont nem lettek olyan finomak a lekvárok, mint tavaly.

Azért persze nem panaszkodom, mert lett egy csomó szilvalekvár (és néhány üveg befőtt, a keményebbekből), az utcai, később érő őszibarack pedig fantasztikusan termett. Amikor ideköltöztünk 2 éve (úúúú, ez már a harmadik nyár - hihetetlen !) összesen 9 darab barack volt rajta, igaz, azok szép nagyok. (és finomak). Tavaly aránylag sokat termett, de elég kis csenevészek voltak. Idén viszont roskadoztak az ágak és gyönyörű hatalmas barackok nőttek. Befőttet is és lekvárt is tettem el - az összes használható méretű üvegemet megtöltöttem - sőt még a Németországból hazatelepült szomszéd is adott vagy 10 darabot, igaz, azok 370 grammosak, de azokra is nagy szükségem volt. A megmaradt pici üvegekbe még egy kevés bodzalekvárt tervezek - próbaként, mert még soha nem csináltam, sőt, azt hiszem, nem is ettem.

Az idén végülis elvetettük a terasz újra burkolását (már csak azért is, mert az a "mester", akivel tavaly megbeszéltük, hogy jön, elfelejtett jelentkezni.

Viszont a tető mohátlanítását sikerült elvégezni. A Pisti elkezdte, kipróbálta, hogy a meglévő magasnyomású lemosóval lehet-e leszedni a cserepekről a rárakódott mindenfélét, egy darabig, amíg létráról elérte, meg is csinálta, de a magasabb régiókhoz találtunk tetőfedőt, aki csodák-csodája hajlandó volt eljönni és megcsinálni. Szerencsére a gép is kibírta, pedig jó néhány napig ment szinte folyamatosan. Utána már csak a hófogó kampók felrakása volt hátra, és a tető rendben is van. (Legalábbis néhány évre, amíg újra el nem mohásodik.)

A garázs falának vizesedését is megpróbáltuk (a Pisti) megoldani: fölszedett három sort a teraszlapokból és folyékony szigetelő anyaggal lekente alatta és a falon a takarásig. Amikor megszáradt minden egyes lapot visszahelyezett a helyére, újra fugázta és a falra két sor díszkő került föl. Fáradtságos munka volt (főleg így egyedül), de igazán nagyon szép lett, és remélhetőleg az ázás is megszűnik. Akkor pedig jövőre már csak a garázs belső falát kell kicsit javítgatni és máris kész !

Az elmúlt időszakban jó sok kenyeret sütöttem - boltban egyetlen egyszer vettünk csak zsemlét a fasírthoz. Persze volt még jó néhány, amelyik nem lett tökéletes, de még azok is sokkal finomabbak voltak például reggel piritósnak, mint a bolti - nem is gondoltam, hogy ilyen nagy különbség lehet piritós és piritós között ! A zsömlék/kiflik még mindig nem elég könnyedek - frissen elképesztően finomak, de másnapra már nem vagyok rájuk annyira büszke (bár ha rögtön lefagyasztom, akkor olyan, mint az új). Szóval ezt még gyakorolni kell. 

A kenyeret is gyakorolnom kell, ha másért nem, mert mindig nagyon gyorsan elfogy. A Pisti mindig mondja, hogyha csinálok egy fajtát, ami tökéletes, akkor miért csinálok máskor egy újabbat, ami nem biztos, hogy ilyen finom. Hát ezt megmagyarázni nehéz. Mert kíváncsi vagyok a többire és tapasztalni akarom, hogy mikor hogy viselkedik a tészta, a kovász, milyen hőmérsékleti viszonyok mellett meddig kell hagyni kelni és mikor lesznek igazán nagy lyukak a belsejében.

Azért szerencsére voltak szép meleg napok is, amikor a munka után jól esett egy kis hideg sör.