Kapubeálló

Tavaly, amikor a Pisti lefestette kívülről a ház homlokzatát és az ablakkereteket is sikeresen feldíszítette ismét és sokadszor is abban maradtunk, hogy mostmár kész, befejezte, csak a mindennapi munkák maradtak. Persze azért idén tavaszra is talált magának egy jó nagy munkát: a kocsibeállót akarta rendbehozni, hogy ne a sáron keresztül kelljen járni. Persze nincs mindig sár, mondhatni csak ritkán, de már az is több annál, mint amit az én drága uram el tud viselni 😇❤😊

Ahogy szokott, nekifogott, és pillanatok alatt kitermelte a kb 16 m2-nyi területről a földet - volt vagy 80-90 talicskányi. 

Az időjárás idén sem kényeztetett minket, de a Pisti ha valamit elkezd, akkor holmi orkánerejű szél, havas eső és 0 fok körüli hideg sem tudja hátrálásra bírni: elterítette az 1 m3 sódert, ledöngölte, annak ellenére, hogy alig lehetett megmaradni kint a szörnyű hidegben. 

A Buddy szolidáris volt vele: tűrte a szelet és a havat:

A következő nap vékony homok réteg került a sóderre és arra rakosgatta ki a 40x60x10 cm-es gyepbeton kockákat, amik rendes körülmények között is 40 kiló körül vannak, hát még ha vizesek! Kézi erővel, egyedül, mindenféle speciális eszközök nélkül elkészült az első 3 m2.
Másnap az újabb 3 m2.

Aztán jött a szombat, amikor délre ígérték a zúzott kavicsok leszállítását: anno Pesten volt már hasonló felületünk, amit akkor fűvel ültettünk be, de a locsolóberendezés, a folyamatos tápozás és abajgatás ellenére sziszifuszi munka volt életben tartani a gyepet. Így most fel sem merült, hogy fű kerüljön a rácsokba - nagyon klassz, a többi felülettel szinkronban lévő zúzott kövek kerültek a lyukakba.

A kapu két sarkába virágtartó került - valószinűleg rózsát ültetünk majd bele.
Hogy sértődés ne essék, itt egy kép a legfőbb segítségről is! 😊😊